Indiában vonatszerencsétlenség érte az önkormányzati közbeszerzésen induló Bob Dylant

Soha még ilyen gyorsan ennyi reakció nem érkezett a szerkesztőség belső levelezőlistáján, mint amikor a hajnalban kezdett ügyeleti műszakom vége felé, egy óra körül eszembe jutott, hogy kéne egy cikk, amiben minden szerepel, ami az olvasottsági statisztikáink szerint csökkenti az önök érdeklődését, és tippeket kértem a kollégáktól.

Fogalmam sincs, miként kéne elnézést kérni azért a szövegért, ami most következik, és hogyan lehetne az európai/civilizációs értékeken általa okozott kárt helyrehozni. Valószínűleg sehogy. De vigasztaljon mindenkit, hogy ezzel egyrészt végre kivesszük a részünket a politikai korrektséggel leszámoló kormány kampányából, aminek már tényleg itt volt az ideje, valamint az, hogy ezt a cikket végül is nem én, és még csak nem is az Index, hanem, ha áttételesen is, de önök írták.

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa vizsgálatot indított, hogy kiderítse, miért olyan alacsony a sajátos nevelési igényűek aránya a vizes vb képzőművészeti tárgyú közbeszerzéseinek néger győztesei között.

A hír hallatán a ligetvédők azonnal magáncsőddel kezdtek fenyegetőzni, a kortárs költők egy villámcsődület keretében komolyzenei hangversenyt rendeztek a szentendrei mobilgáton, az uniós intézmények pedig a nők jogairól, az önkormányzatiságról és a Magyarországnál szegényebb országok fogyatékkal élő polgárainak fekvőbeteg-ellátásáról rendeztek konferenciát.

Az MSZP üdvözölte az ombudsman lépését, és azonnal kiadott egy hatástanulmányt a kínai benzinárakkal kapcsolatos szakpolitikai céljairól.

A rapperek már nem voltak ennyire lelkesek, bejelentették, hogy semmiféle közmunkán nem hajlandók részt venni, mert a társadalombiztosításnak szerintük inkább a kkv-kkal kéne stratégiai partnerszövetségre lépnie, hogy megvédjék a digitális jólétet a külföldi újságíróktól és a civilektől.

A fékeket, az ellensúlyokat és a Nobel-díjaikat hozzávágták egy felsőoktatási intézményhez. A gyógyszerkassza felborult, magával rántva a jogállamiságot és a klímaváltozást. A járóbetegekre a digitális jólét helyett a hajléktalanság köszönt rá. Dunaújvárosban az Állami Számvevőszék vezetése a tervezett otthon szülés helyett inkább gazdaságélénkítésbe kezdett, de már késő volt, az Encyclopaedia Britannica  szétszakította a szociális hálót.

Az Alkotmánybíróság tagjainak se kellett több, az átláthatóság érdekében jogvédőkkel együtt Ázsiába, majd Afrikába utaztak, ám a jogsegélyszolgálat elvesztette a részvényalapjukat, így azt kénytelenek voltak a múzeum költségvetéséből kipótolni.

Eközben az ökológiai lábnyomuk sajnos akkorára nőtt, hogy az ökoszisztémát már a nyugdíjpénztárak sem tudták megmenteni. Így végül a beköszönő globális szegénységnek is a határon túli  magyarok lettek a nyertesei.