Menyhért, Mirjam
12 °C
24 °C

Van-e az a tömeg, amitől meghátrál Orbán?

2017.04.10. 13:34

Ha egy tízmilliós országban a közhatalom birtokosai nem rezzennek össze egy pár nap alatt megszervezett 60-70 ezres tüntetéstől, akkor vagy teljesen elvesztették a realitásérzéküket, és a saját bukásukat sem vennék észre, vagy végtelenül cinikusan röhögnek a markukba. Valószínűbbnek tűnik, hogy Orbán Viktor és kormánya az utóbbit teszi éppen, de egyáltalán nem biztos, hogy a jó lóra tettek.

Egy év múlva választások lesznek, és ha valaki, akkor Orbán és a Fidesz pontosan tudja még a legelső kormányzása idejéről, hogy milyen az, amikor tuti győztesnek tűnő helyzetből csúnyán elhasal az ember. “Hát kellett ez nekünk, fiúk?” - teheti fel magának és hatalomtechnikusainak a kérdést a miniszterelnök.

“Kicsit többen voltak, mint gondoltuk, de minden a terv szerint halad, főnök!” - súghatják neki nyugalomra intve a Habony-művekből. És bizonyos értelemben igazuk lehet.

Hiába nem volt ekkora kormányellenes megmozdulás a netadós demonstrációk óta, az ellenzéki pártok nem fognak tudni ebből automatikusan profitálni. Nem ők szervezték, a parlamentben nem tudták megakadályozni, hogy a Fidesz megszavazza a törvényt, hangzatos közleményeken és Facebook-posztokon kívül nincs mozgásterük.

Az ellenzéki pártok lényegében a pályán sincsenek.

A mostani tüntetésnek sem volt egy központi alakja. Ez pedig zene Orbán és a Fidesz füleinek, hiszen ma Magyarországon 0 százalék annak az esélye, hogy ne a pártokra leadott szavazatok, hanem a tüntető civilek száma döntse el a választásokat. Politikai népszerűség terén pedig továbbra is magasan vezet a Fidesz, a kétmillós táborának egybenmaradását pedig az sem veszélyeztetné komolyan, ha jövő héten kétszer annyian tüntetnének a kormány ellen, mint tegnap.

Persze az, hogy képesek-e roncsolni Orbánék népszerűségét az ekkora megmozdulások, nagyban függ attól, hogy mennyire működik hatásosan a közpénzből kitömött kormányzati hazugsággyár. Komoly, ha úgy tetszik, fontos próbatétel ez az Orbán által megálmodott és tervei szerint kivitelezett fideszes médiatúlsúlynak.

Hiába üzenget a kormánynak a fél világ, hiába vonulnak tízezrek utcára azt ismételgetve, hogy a miniszterelnök “Putyin pincsikutyája”, “ruszkik haza”, “elvesztette közpénzjellegét” és még sorolhatnánk, ha az egész feszkót sikerült a Nagykörúton belül tartani, akkor Orbánnak nyert ügye van.

Márpedig, ha a több millió embert elérő kormányzati médiafelületeken következetesen agyonhallgatják, hogy mi történik éppen Budapesten, akkor szinte mindegy, mennyire zeng hangosan a “mocskos Fidesz” a parlament előtt. Nem véletlen, hogy a tüntetés végén azt kérték a szervezők a résztvevőktől, hogy posztoljanak és meséljenek az ismerőseiknek a demonstrációról.

Buszoztatás Felcsútról vs. repülőztetés Londonból 

A hatalom szempontjából ugyanis kritikus, hogy a választók széles rétege melyik narratívában hisz, melyik jut el inkább a tömegekhez. Az, hogy buszokkal és repülőkkel hozták az embereket a Soros-párti tüntetésre? Vagy az, hogy a Puskás Akadémia buszaival szállítottak embereket, hogy Orbánnak tapsoljanak március 15-én? Míg utóbbi igaz, a repülőztetésre még senki sem mutatott bizonyítékot. Nem igazán bizonyította senki, hogy például Sólyom Lászlót Soros repülővel küldte volna tüntetni.

De bármekkora is a Fidesz erőfölénye, túl nagy lehet vezetőiben az elbizakodottság, ha lebecsülik a tegnap történteket. Nagyon ritka Magyarországon, hogy 60-70 ezer embert egy ügy vigyen ki az utcára, és ne a ponthatárok vagy egy adóemelés. Utoljára 2012-ben volt hasonló méretű, szimbolikus ügy melletti kiállás - amikor a Milla kormányváltó hangulatú tüntetésén tízezrek előtt beszélt Bajnai, fideszesek szerint Orbán úgy érezte, komoly veszélyben leselkedik a hatalmára.

Lehet, hogy most nem érez hasonlót, a nemzetközi politikában elszenvedett arcvesztés pedig lepereg róla. Lehet, hogy csak arra gondol, a mostani mérések azt mutatják, hogy belpolitikailag nem jöhet ki rosszul a CEU és a civilek megtámadásából, de nincs olyan hatalomtechnikai stratégia, ami erre biztosítékot adhatna neki. Múlt vasárnap 10 ezren tüntettek Budapesten, kedden már csak 5 ezren, tegnap pedig 70 ezren.

És az sem volt olyan rég, hogy 268 ezer aláírás miatt visszavonták az olimpiai pályázatot. Budapesten kormányváltó hangulat van, és nehéz pontosan kiszámítani, hogy mire lehet ez elég 2017 tavaszán.

A hangos és nagy tömeg Orbánt már többször meghátrálásra késztette, de a saját szempontjából az év legfontosabb küldetésének tartott Soros György elleni árnyékháborújában a legkevésbé sem szeretne visszavonulni.

Ahogy az Orbán ellen tüntető tízezreknek szimbolikus ügy a lex CEU és a civilek megbélyegzése, úgy a kormányfőnek is kiemelten fontos mérföldkő ez az illiberális államának építgetésében. Nehéz elképzelni, hogy ne vigye véghez, amit eltervezett, de egy évig az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer újra kinyissanak a boltok vasárnap. Most úgy tűnik, sem a felbőszült civilek, sem Orbán nem akar engedni.

Mindkét fél erősnek tűnik, nehéz megmondani, kinek van nagyobb esélye a győzelemre. De az biztos, hogy abból általában nem szoktak jól kijönni a politikusok, amikor nem más pártokat, hanem választókat próbálnak maguk alá gyűrni. Ahogy nemrég Orbán is felidézte egy brüsszeli sajtótájékoztatón: “a miniszterelnök az ország első szolgája”, a 2014-es választás megnyerése pedig még egyértelműbben fogalmazott:

a most megalakítandó kormányom, bár kétharmados parlamenti többség alapján áll, mindig a három harmadot, vagyis minden magyart képvisel majd, minden magyar szolgálatára törekszik.

A következő hetek CEU és civilek körüli történései világosan meg fogják mutatni, hogy ezeket a szép szavakat mennyire gondolta komolyan a miniszterelnök.