Móric
10 °C
18 °C

Élvezettel játsszák ki a nemzetbiztonsági kártyát

DBZOL20160322001
2017.09.13. 15:08
Szó sem volt a parlament nemzetbiztonsági bizottsági ülésén arról, hogy ellenzéki aktivisták nemzetbiztonsági kockázatot jelentenének, sőt, ennek az ellenkezője hangzott el. Németh Szilárd, a testület fideszes elnöke mégis ezt állította, név szerint is megemlítve néhány személyt. Németh nem először és valószínűleg nem utoljára állít valótlant nemzetbiztonsági ügyekben. Ugyanezzel a trükkel az MSZP-kormány is élt.

Semmilyen bizonyítékuk, de még információjuk sincs a rendvédelmi szerveknek és a titkosszolgálatoknak arról, hogy bárki bármilyen utcai zavargásra készülne a kampány során, ahogy azt kormánypárti politikusok egy ideje hangoztatják. Egyebek mellett ez derült ki a parlament keddi nemzetbiztonsági bizottsági ülésén. A testület fideszes alelnöke, Németh Szilárd a bizottsági ülés után név szerint megemlített három ellenzéki aktivistát, Gulyás Mártont, Schilling Árpádot és később Vágó Gábort, akiknek az elképzelt forró őszben valamiféle felforgatóként szerepük lehetne. Csakhogy Németh valótlant állított, a testület ülésén ugyanis ennek éppen az ellenkezője derült ki, az, hogy ilyen információjuk nincsen a szolgálatoknak. 

Csakis a kamut

Nem ez az első alkalom, hogy Németh Szilárd félretájékoztatja a közvéleményt nemzetbiztonsági ügyekben és valószínűleg nem is az utolsó. A fideszes politikust láthatóan az sem rettenti el a hazugságok terjesztésétől, hogy egyszer már lelepleződött, ráadásul egy hasonló történetben. Bő egy évvel ezelőtt a kormányközeli Pesti Srácoknak adott interjújában azt mondta, hogy a nemzetbiztonsági bizottsághoz és a titkosszolgálatokhoz fordult, összegyűjtve a Soros-hálózattal együttműködő szervezetek nevét, kérve a tevékenységük teljes átvilágítását. Ahogy most is, akkor is megnevezett konkrét szervezeteket, például a TASZ-t és az Eötvös Károly Intézetet. Aztán hónapokkal később kénytelen volt írásban elismerni, hogy szó sem volt semmiféle utasítgatásról, ezt ugyanis nem is tehetné meg.

De a migráció témájában is gyakran előkerül a nemzetbiztonságra való hivatkozás. Németh például kezdeményezte, hogy a nemzetbiztonsági bizottság keddi ülésén vizsgálja meg a hamis szíriai útlevelekkel kapcsolatos értesüléseket. Arra hivatkozott, hogy a német szövetségi bűnügyi hivatal adatai szerint az Iszlám Államnak több mint 11 ezer hamis szíriai útlevele van, és "több ezer migráns már hamis útlevéllel érkezett Európába". Németh bejelentése nem több, mint habverés. Ugyanis ez egyáltalán nem új információ, az Europol - bár pontos számot nem említett - már egy éve nyilvánosan közzétette ezt, tehát a hazai titkosszolgálatok erről régóta tudnak. Márpedig ha elfogadjuk, hogy a hazai titkosszolgálatok jól végzik a dolgukat, akkor csak politikai és nem sürgős nemzetbiztonsági okai lehetnek annak, hogy ezt a kérdést Németh éppen most vetette napirendre és nem egy évvel ezelőtt.  

Az, hogy a kormány összeesküvést sejtet és a titkosszolgálatokra mutogatva nemzetbiztonsági kockázatokat láttat ott, ahol valójában nincsen, a Fidesz kommunikációs kampányának fontos része lett az elmúlt egy évben. Ez a típusú politikai kommunikáció nem is teljesen új, az előző kormányoknál is előfordult, hogy titkok mögé próbáltak rejteni olyan hazugságokat, amelyekből politikai hasznot reméltek. Közös ezekben, hogy igazából a titokgazdákon kívül fogalmuk sincs és nem is lehet a többieknek arról, hogy ezeknek az információknak van-e valóságalapjuk.

Az MSZP pontosan ezt csinálta

A Fidesznek volt kitől tanulnia, hiszen az MSZP kormányon ugyanúgy kijátszotta a nemzetbiztonsági kártyát. Gyurcsány Ferenc 2006. március 28-án a tavaszi országgyűlési választási kampány hajrájában jelentette be, hogy a választási nagygyűléseken bűnözői körök robbantásos merényleteket akarnak elkövetni a magyar belpolitika destabilizációjának érdekében. A szlovák alvilág nehézfiúi elleni nyomozásból származó információkra alapozott drámai bejelentés pont az MSZP és a Fidesz nagygyűléspárbaja előtt pár nappal történt. Orbán Viktor a Kossuth térre, Gyurcsány a Hősök terére hívta támogatóit. Kövér László, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának akkori elnöke ugyan kételkedésének adott hangot, mert az NBH, az ORFK a határőrség vezetőitől és a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkártól egy négyórás ülés alatt sem tudták meg, hogy "kik, hol, mikor, kik ellen, miért, kinek a megbízásából" akarnának robbantani, de végül elfogadták a beszámolókat. Végül semmilyen akció sem zavarta meg kampányzárást

Amikor pedig 2007-ben a parlament körüli kordonokat akarták eltávolítani, akkor Kondorosi Ferenc akkori igazságügyi államtitkár a következő homályos magyarázattal hárított: "nem tíz embertől kell védeni, hanem különböző hatásoktól, amelyek a világban rengeteg országban érvényesülnek, Magyarország is részese a nemzetközi bűnözésnek sajnos. Ezért globális védőintézkedés." Szilvásy György akkori kancelláriaminiszter nemzetbiztonsági információkra hivatkozva járt a különböző hivatalokat, hogy elmagyarázza, miért kell legalább március 15-ig kordonnal körülvenni a Kossuth teret, miközben a nemzetbiztonsági bizottság kormánypárti tagja is azt mondta, nem tudnak semmilyen fenyegetésről.

A nemzetbiztonságra, a titkosszolgálatokra hivatkozni általában azért is kényelmes egy kormánypárti politikus számára, mivel az ezekkel kapcsolatos ügyek rendszerint titkosak, így azt, hogy egy politikus igazat mond-e vagy sem, nehéz kideríteni. Ha tárgyalják is ezeket a témákat egy bizottsági ülésen, azokat zárt ajtók mögött teszik. Ezen kívül a kormánypárt malmára hajthatja a vizet az is, hogy a titkosszolgálatok lényegében politikai irányítás alatt állnak és álltak mindig is. A hírszerzést Lázár János irányítja, az elhárítást pedig Pintér Sándor felügyeli. Bár vannak olyan feladataik a szolgálatoknak, amelyeket a nemzetbiztonsági törvény előír, de konkrét ügyekben bizonyos lépéseket éppen azért tesznek meg, mert a politikai vezetés, a miniszter irányából arra utasítás jön. Ez persze nem magyar sajátosság, a világon általában mindenhol így működik. Csak hogy egy külföldi példát említsünk: a Moszad azért nem tudta elkapni a háborús bűnös Josef Mengelét Dél-Amerikában, mert a titkosszolgálat vezetése - politikai utasításra - erről leállította a szervezetet. 

Úgy még könnyebb, hogy alig van külső kontroll

Ami viszont magyar sajátosság, hogy a titkosszolgálatok külső kontrollja gyakorlatilag a nullával egyenlő. Az ezeket ellenőrző testület papíron a parlament nemzetbiztonsági bizottsága, amiben viszont fideszes többség van, így ha lenne is információ egy esetleges visszaélésről, komoly, feltáró jellegű vizsgálatra kevés esély lenne, amennyiben az a Fidesz politikai érdekeit veszélyeztetné.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kormánypárt kénye-kedve szerint használhatja a szolgálatokat, hiszen bármit is csinálnak ezek a cégek, azoknak nyoma van, így ha más nem, akkor egy esetleges kormányváltás után borulna a bili. Láttunk már hasonlót: miután a Fidesz kormányra került, egy sor olyan sötét ügyben indultak vizsgálatok és büntetőügyek, amelyek az előző érában történtek a titkosszolgálatokon belül és feltehetőleg az akkori politikai vezetés tudtával, jóváhagyásával, esetleg bátorításával. Elég csak a jelenleg zajló, oroszokat és bolgárokat is érintő kémpert említeni, aminek a részleteit éppen a mostani kampányban teregetné ki a jelenlegi kormánypárt.

Igaz, a valódi kontroll hiánya szülhet visszaéléseket (ahogy a múltban is voltak ilyenek), de a kormánypárt magától ezt nem szüntetné meg. Most ugyan a belügyminisztérium elkészített egy törvényjavaslatot, ami némi védelmet jelentene az egyházi személyeknek, újságíróknak és mentelmi joggal rendelkező politikusnak arra, hogy legalább ellenük ne lehessen olyan könnyen indokolatlan és jogszerűtlen titkosszolgálati akciókat végrehajtani, de ez a védelem sem garancia. Arról van szó, hogy ha valamelyik szerv külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést szeretne folytatni újságíró, egyházi személy vagy parlamenti honatya ellen, akkor azt előzetesen jóvá kellene hagyatnia egy külső szereplővel, ez esetben az adatvédelmi hatósággal. Kérdés, hogy egy olyan rezsimben, ahol a hivatalok vezetőit is politikai alapon nevezik ki, jelent-e garanciát egy ilyen változtatás, ami egyébként nem a kormánynak jutott az eszébe, hanem az Emberi Jogok Európai Bírósága kötelezte erre. Méghozzá egy olyan perben, amelyet annak az Eötvös Károly Intézetnek a munkatársai indítottak, amelyet éppen Németh Szilárd tart nemzetbiztonsági kockázatnak.  

Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy egy ilyen, kívülről láthatatlan és nehezen kontrollálható környezetben vígan megél a politikai blöff. Németh Szilárd következmények nélkül állíthat valótlant és húzhat egyenlőségjelet a valódi nemzetbiztonsági kockázat és aközött, ami kizárólag a Fideszre jelent veszélyt. Ahogy tette ezt akkor is, amikor bő egy éve Soros Györgyöt kiáltotta ki a kormány nemzetbiztonsági kockázatnak, megágyazva ezzel a későbbi hisztériakeltésnek.