Orbán Viktor azt üzente: Lónak a

demokratikusan megválasztott önkormányzati azát, ne csináljunk már Semjénből bohócot, Karácsonyból népünnepélyt, keresztényszabadságilag.

Egy hónappal azután, hogy a Fidesz az önkormányzati választáson olyan pofont kapott, amilyenbe a népképviselet úgymond ünnepén több mint évtizede nem szaladt bele – majd vasárnap a megismételt választásokon tovább folytatta a mélyrepülést –, a törvényhozásban hirtelen sürgetővé vált néhány, a helyhatóságnak is hívott önkormányzatokat érintő jogszabály újragondolása. Ezek a változások történetesen

épp a helyhatóság és az önkormányzatiság szellemével mennek szembe, csorbítva ezeknek a testületeknek a jog- és hatáskörét.

A törvényjavaslatok egyfelől sarokba szorítanák a tömegközlekedés finanszírozásának újraírásával a fővárost és a nagyobb, jelentős helyi tömegközlekedési céggel vagy szolgáltatással rendelkező városokat, másfelől elvonnák az építéshatósági jogok maradékát is, vagyis az önkormányzatoknak semmi beleszólásuk nem lenne abba, mi épül a településen és mi nem. Ez szintén a nagyobb városoknak lehet fájóbb, ahol több, sokszor vitatott beruházás is van (továbbá erősítenék a rendőrség hatáskörét a járási igazgatással szemben).

A kormányzati szándékot nehéz elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a főváros, a budapesti kerületek többsége, egy kivétellel a legnagyobb vidéki városok és az agglomeráció számos települése ellenzéki polgármestert és/vagy képviselő-testületet, közgyűlést választott magának. Több mint három és félmillió magyar állampolgár él ellenzéki vezetésű településeken, vélhetően több, mint fideszes polgármester vezette helyeken (figyelembe véve az ellenzék és Fidesz által elvitt települések átlagos méretét és a sok kistelepülési független polgármestert).

A települési politizálás nyílt, alternatív politikai térré vált ebben a virtuális kétpártrendszerben – nyilvánvaló, hogy az illiberális ideák vezérelte állami hatalom erre azonnal erőpolitizálással válaszol.

De nehéz elvonatkoztatni attól is, hogy a budapesti főpolgármesteri kampányban Karácsony Gergelynek volt két markáns üzenete: az ő városában nem épülhet stadion, míg nincs minden kerületben ct-berendezés, és hogy a helyi közlekedést ingyenessé teszi egyes társadalmi csoportoknak. Nos, ha az építéshatósági ügyek már kormányhivatali szinten dőlnek el,

akár Karácsony biciklitárolójának helyén is épülhet stadion, és ha a BKV finanszírozásával sarokba szorítják a fővárost, akkor hamarabb lesz ingyen Malév-bérletük a nyugdíjasoknak, mint ingyen buszozás bárkinek.

És mehet a kormánypropagandában, hogy lám-lám, ez a Karácsony csak ígérgetett összevissza.

Pedig milyen szépen indult. Orbán Viktor a relativizált és győzelemként beállított, de valójában a vereségét jelentő választás estéjén azt mondta: készen áll Budapesten az együttműködésre. Aztán, amikor Karácsony Gergely elbuszozott a kormányülésre, még akkor is úgy tűnt, partnerként kezelik, Gulyás Gergellyel közösen tartott sajtótájékoztatót is.

Egyetlen hónapnak elég volt eltelnie, hogy kiderüljön, az együttműködés mit is jelent szerinte. Azt, hogy most ő lóbálja a budapestiek és nagyvárosiak arcába az ominózus Hadházy-táblát, visszaüzenve, amit ők üzentek neki egy hónapja. Hogy lónak a.