A védőoltásban kételkedők orosz rulettet játszanak

Végletesen megosztottá vált az ország (az emberiség?) egy egészségi–közegészségügyi veszélyforrás miatt. Az ember számára eddig veszélytelen koronavírus egy újonnan kialakult változata okoz világjárványt. A fertőzés létrejötte, lefolyása és kimenetele előre nem megjósolható, nem is valószínűsíthető. Megkapom-e, ha megkapom, észreveszem-e, hogy beteg lettem, a betegség egészen enyhe tünetekkel vagy oxigénterápiával jár-e, túlélem-e egyáltalán? Hónapokkal vagy évekkel később összeroppan-e a testem? Megvezetnek-e engem, manipulálni akarnak, ki akar segíteni, ki kihasználni valamilyen célból; hol a bizalom és hol a hit? Egy „hittérítő” rosszkedvű véleménye.

Mi is ez a fertőzés?

Ez egy gazdaszervezetben (legyen az, mondjuk, az ember) zajló életfolyamatok dinamikus (folyton változó, de eredőjében állandó) egyensúlyának megbomlása egy másik szervezet (kórokozó) jelenléte, működésének következményei miatt. Az ember környezetében vagy belső tereiben élő mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok, patogén gombák, egysejtű állatok vagy férgek) egymásra hatása válthatja ki az ember, ritkábban a mikroba károsodását. Csak az a mikroba okozhat fertőzést, amelyik gazdaspektrumába beletartozik az ember. Az állati kórokozók (pl. a denevéré) csak egy genetikai változás, a másik gazdához kapcsolódás képességének megszerzése után válnak emberi kórokozóvá, addig számunkra indifferens környezeti elemet jelentenek csupán. A fertőzés létrejöttéhez pedig az kell, hogy egy a fertőződésre fogékony ember a fertőzés kialakítására egyáltalán képes (patogén) kórokozó annyi sejtjével (vagy vírus esetében részecskéjével) találkozzon, hogy azok összesített kórokozási képessége (virulenciája) legyőzhesse a szervezet éppen aktuális védekezőképességét. A vár védművei és védőinek száma, harcértéke elmaradjon az ostromlók technikai és morális felkészültségétől és számától. A „fertőző csíraszám” minden kórokozó esetében más, és erősen függ az ember éppen akkori élettani (és lelki-) állapotától.

Bizonyítékokon alapuló orvoslás

A több ezer éves, hiedelmeken, népi megfigyeléseken és tapasztalatokon alapuló gyógyítást a 20. századra felváltotta a bizonyítékokon alapuló orvoslás. A védőoltások (most általánosságban, nem a Covidra fókuszálva) elvét, működését, hatásosságát elegendő bizonyíték támasztja alá, e helyütt nem mélyedhetünk el benne. Elegendő kell legyen a hatásukra eltűnt (fekete himlő) és visszaszorult fertőzésekre (pl. tbc, járványos gyermekbénulás, tetanusz, torokgyík, kanyaró stb.) gondolni.

Minden esetben, lehetőleg betegre szabottan, az engedélyezett szerek közül azt választják, amelyiktől a legjobb hatás várható, és az esetleges mellékhatás kockázata eltörpül a nélküle bekövetkezendő kimenetel mellett. Már régen nem úgy kell választani, hogy a beteg vagy meghal tuberkulózisban, vagy a streptomycintől süketen él tovább.

A gyógyszergyárak a hatalmas kockázat miatt a teljes biztonságra törekednek. A hírhedt Contergan-botrány óta, amikor egy nyugatnémet nyugtató következménye szörnyű torzszülöttek megszületése volt, ez maximális alapossággal történik. Bizonyítékokat amúgy lehet gyártani, és lehet hamisítani is. De ezek ki szoktak derülni. Többször, mint a tárgyalótermekben.

Az oltás véd

A SARS-CoV-2 elleni védőoltások engedélyeztetése a zajló járvány miatt gyorsított eljárással zajlott. Azért volt ez megengedhető, mert valamennyi eljárás ismert, kipróbált, megbízhatóan működő technika, amiben apró módosítás, az immunogén összetevő (a működésképtelenné tett vírus, az antigén vagy az antigén szintézisét a gazdasejttel elvégeztető mRNS) cseréje történt csupán. Ennek ellenére a szigorú ellenőrzések szerint a felügyelet alapos volt. Amikor a legkisebb rendellenesség felmerült, a kipróbálást azonnal felfüggesztették a kivizsgálás idejére. Jogos feltételezni, hogy semmivel több mellékhatás felléptére nem kell számítani, mint az ugyanezen módszerrel előállított, évtizedes tapasztalatokkal bíró védőoltásokkal eddig. Magam nem azt a vakcinát kaptam január 8-án, amelyiket választottam volna, ha fel van töltve a polc. De bármelyik, amelyik engedélyt kapott, a biztonságot jelentheti.

A leggyakrabban emlegetett ellenérv az ún. MMR-botrány: Andrew Wakefield brit orvos ügyével az Index is több alkalommal foglalkozott. A Lancet, az egyik legrangosabb orvosi folyóirat hasábjain megjelent cikkében azzal állt elő, hogy MMR (mumpsz, morbilli, azaz kanyaró és rubeola) elleni védőoltást követően a beoltott gyerekek egy részénél autizmus és egyéb maradandó rendellenességek léptek fel. Később kiderült, hogy a szerző úgy „alakította” a vizsgálati eredményeket, hogy az elvárt negatív eredményeket kihozza, és ehhez egy tekintélyes összegről szóló csekk nyújtott ösztönzést. A tanulmányt érvénytelenítették, Wakefield orvosi diplomáját visszavonták, de a hamis állítás az interneten tovább él.

Egy másik alapot dr. Sherri Tenpenny amerikai szerző könyvei jelentik. Ő – többek között – azt álltja, hogy a gyógyszergyárak már eltűnt fertőzések ellen oltatják a gyerekeket, felesleges kockázatnak kitéve őket. Példaként a poliomyelitist, a járványos gyermekbénulást hozza fel, amelyik betegség évtizedek óta nem fordult elő az USA-ban. De – a fekete himlő kivételével – az összes fertőzés azért „tűnt el”, mert a továbbra is jelen lévő (kimutatható, izolálható) kórokozó pontosan az oltás miatt nem képes fertőzést kialakítani, legalábbis a típusos súlyos formában. 

És egy szó a hitelességről: a szerző csontkovács. Pont, mint Alan Harper a most is sugárzott Két pasi meg egy kicsi sitcom szereplője, és ezt ugyanúgy szégyelli. Ezért választotta az angol nyelvterületen szokatlan dr. titulus használatát elmosandó az MD – PhD különbségét. Nem a titulus, hanem azon a területen folytatott tanulmányok és a szerzett tapasztalatok sokasága segít a információrészletek összerakásában.

Visszatekintés a múltba

Nemrégiben a HVG közölt egy írást Nyáry Krisztiántól, amit sokan példaként állítanak ma az NNK elé. E szerint Budapest bevételét követően azonnal, néhány hónap leforgása alatt – kötelező formában – beoltották a főváros teljes 10–50 év közötti lakosságát hastífusz ellen, mert a járvány ismét felbukkant, halálozása a békében voltnál legalább kétszer magasabbnak mutatkozott. Az oltóanyagot akkor dolgozták ki (a háború előtti alapokon persze), engedélyeztetve viszont nem volt.

Egy másik példa a gyermekbénulás-világjárvány. Az enterovírus csoportba tartozó kórokozó széklettel, hányadékkal fertőz. Szövődmények nélkül is túl lehetett élni, de járógépbe kényszerülés, egész életre lélegeztetőgéphez kötöttség lehetett a túlélők sorsa. Az elölt kórokozót tartalmazó, ma csak a védettség kockázatmentes szinten tartására megfelelő Salk oltóanyag helyett a járványt az élő, de gyengített vírust tartalmazó, szájon át bevehető Sabin-csepp fékezte meg. Már az engedélyeztetése előtt, a kipróbálási szakaszban alkalmazták, igen, emberkísérleteket folytattak, az emberek életét megmentendő. Nem emlegetik a diktatúra egyik túlkapásaként akár ma, utólag sem, a veszélyhelyzet miatti szabályszegések sorozata miatt.

A kétkedés szabadsága

Jogunk van kételkedni, szabadon választani az információk, tartalmak között. De amíg tudja mindenki, saját hivatásának elsajátításához mennyi idő, energia és kitartás kellett, és utána mennyi gyakorlat annak magas szintre fejlesztéséhez, miért nem látja be, hogy ez más hivatásához ugyanannyira szükséges volt. Az, aki sikeres évtizedeket töltött egy tudományos szakterületen, vagy bármely polgári foglalkozásban, miért érezheti, hogy néhány órás vagy hetes tájékozódást követően már annyira ért az atomfizikához, a környezetvédelemhez, az építészethez vagy a járványügyi biztonsághoz, hogy nem kérdő, hanem felkiáltó, sőt felszólító módban szóljon ezekhez hozzá? És miért, hogy ezeket a véleményeket fogadják el hitelesebbnek?

1918 októberében a spanyolnátha második hullámának megfékezésére kényszerintézkedéseket vezettek be (kórházi felvételi tilalom, látogatási tilalom, iskolabezárások). A népharagtól félő Károlyi Mihály visszavonta a korlátozó intézkedéseket, aminek eredménye a járvány hirtelen újra fellángolása lett.

Nehéz hosszan elviselni a szükségintézkedéseket. Az ember vágyik vissza abba az életébe, amit már egy éve nélkülözni kénytelen. A találkozások, az érintések, a szabadság gyakorlása, a tavaly elhalasztott koncert a Barba Negrában, az uszoda, a vendégek meghívása. Ráadásul a korlátozások csupán haladékot adnak. A járvány láncát megszakítani csak úgy lehet, ha a megfertőzött ember nem fogja tudni azt továbbadni, mert akivel találkozik, az már védett. A védettséget a betegség átvészelésére bízni kockázatos. A nyugati világ csak túlélte valahogy a pestis (a fekete halál), a kolera, a himlő meg-megismétlődő rohamait, de százmilliók halála árán. Paleoepidemiológiai kutatások bizonyítják, hogy még a történelmi korok előtt a Dunántúl jelentős részét elnéptelenítette a tüdővész. 

Sportolók haltak meg az edzésbe állást követően, vagy panaszkodnak izmaik elsorvadásáról. Friss hír, hogy 40 gyereket vittek a Heim Pál Gyermekkórházba a tünetmentesen átvészelt koronavírus-fertőzés szövődményeivel, közöttük sokszervi elégtelenséggel. 

Marad tehát a védőoltás (vagy a természetes szelekció, de ezt felelős ember nem választhatja). A vírus alig több mint egy éve létezik, legalábbis az ember számára. A védőoltás 8-10 hónapja. Annyit tudhatunk most, hogy nyolc hónapra védettséget ad. Ez februárban már kilenc hónap lesz, remélhetőleg. A védőoltás-nélküliség nulla hónapjával szemben. Vitáznak arról, hány százalékos is a hatásosság. Amit a gyártó állít, és amit mások ugyanarról. Ha a hatásossága nem 95%-os, hanem csak 75%, akkor az azt jelenti, hogy négy emberből 3 számára adott védettséget a nullával szemben. A nullához képest az 50% is jó. Most.

Az jogos kérdés lenne, de sehol nem látom felvetni: Ha elérnénk a kívánatosnak tartott 60-70% körüli átoltottságot, mik azok a feltételek, amik teljesülése után lazítanak a szükségitézkedéseken, vagy feloldanák azokat? Jó lenne ismerni az ITM mellett dolgozó járványügyi munkacsoport eredményeit (ha létezik még), amelyek matematikai elemzései nagy segítséget jelentettek korábban, és például a nagy nyári happening következményeit is előre jelezték.

Egyik értelmezése, hogy ha a többség egybehangzóan vall is valamit, az még nem válik attól igazzá. Gondoljunk H. G. Wells Vakok országa vagy Karinthy Frigyes Lepketánc c. művére. A történet mindkettőben ugyanaz: a vakok közé csöppenő látót kigúnyolják, Karinthynél a halálba is kergetik, mert számukra értelmezhetetlen a látás valósága.

A másik olvasat az önálló gondolat, a tudás korlátokat nem ismerő alkalmazása. A tudásé, nem a tudatlanságé. Bozoki Lengyel Zsolt miniszteri tanácsos 1922-ben az orvos feladatát két részben fogalmazta meg. Az első, hogy a lakosság számára a biztonság érzését nyújtsa azzal, hogy lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint ellátja betegségüket. A másik pedig, hogy feltárja előttük a valóságot, érthetően, de tudományosan megalapozva szól hozzájuk: 

Értékes és különösen hasznos munkát végez az az orvos, a ki szereti a mesterségét, szereti magát a népet és azt oktatja, tanítja, neveli, a mi által nagyon sokszor lehetővé teszi azt, hogy az emberek az értelem világosságánál, az ösmeret fényénél jó előre megpillantják és felfedezik az ellenséget, és idejekorán kikerülik azt.

Ma ugyanúgy, ha nem még inkább szükség volna erre a szemléletre.

Járatom a számat, de teszek-e bármit is? A sorból kilógás szellemét követve hosszú ideje folytatom azt a nemegyszer lesajnált gyakorlatot, hogy az emberek számára érthetően szólok az őket érintő dolgokról. Betegtájékoztató füzetet adtam ki a kórházi fertőzésekről, számtalan ismeretterjesztő cikk, előadás és riport után az MTA „Tanulható, tanítható egészség” c. konferenciáján 2013-ban bemutattam a fertőzéseket történelmi analógiákon keresztül magyarázó módszeremet, ezek az anyagok is megjelentek új könyvemben, ami a Sorból ki lóg címet viseli. Az EMMI osztályvezetőjének kérésére összeállított javaslatban, az államtitkárság kérésére a téma legkompetensebb képviselői által 2018-ban kidolgozott népegészségügyi programtervezetben szerepelt az oktatás szemléletváltása és a kormányzati részvétellel megvalósítandó felvilágosító kampány. Áll néma csend.... Ha nem tartanák a lakosságot sötétségben, kevésbé kapnának teret a félrevezető híresztelések. Most indul egy felvilágosító videósorozat a járvány elleni védekezésről (Zárójelben: nem először történik, hogy akkor szerzik be a homokzsákot, amikor már kiáradt a folyó).

Nem hiszek benne

Évtizedekkel ezelőtt olvastam egy sci-fi-elbeszélést, amelyben egy metró eltéved a föld alatt, majd amikor az ördögök is felszállnak, derül ki, hogy a pokolba kerültek. A sorsukat megadóan viselők között egy hosszú hajú fiatal feláll, hogy „Én nem hiszek benne!”, az egyik ördögöt a farkánál fogva pörgeti, és megtörik a varázs. (Habár egy idős hölgy elítéli, hogy az ilyen semmit sem tisztelő fiatalok miatt romlik a világ). A történet az életünket gúzsba kötő konvenciók elleni lázadásról szólt.

De: Nem azért létezik a SARS-CoV-2 vírus, és az általa okozott Covid–19 világjárvány, mert én elhiszem. Nem azért lehet a fertőzésnek elejét venni és a járványt megfékezni, mert én és a hozzám hasonlóak elhisszük. Nem mi alapítottunk ezzel vallást. De ha a pisztoly töltve van, hiába mondja az alternatív valóságban hívő, hogy nincs, az orosz rulett folytatódik.

A szerző mikrobiológus, főiskolai tanár, a Semmelweis Egyetem ETK Epidemiológiai Tanszék ny. vezetője.