1956 és 2022, két szabadságharc leckéi

GettyImages-1243072221
2022.10.15. 17:06

’56-os szabadságharcunk ismerői érthetőn fönnakadtak Orbán miniszterelnök pénteki kijelentésén: „Ha belegondolunk, akkor 1956-ban mi nem azért harcoltunk, mert azt gondoltuk, hogy le fogjuk győzni a Szovjetuniót. Azért vállaltunk egy forradalmat és szabadságharcot, hogy kikényszerítsük a tűzszünetet meg a béketárgyalást. Azt gondoltuk, hogy el lehet érni egy béketárgyalást, ami a fegyveres csata végső célja, amely béketárgyaláson majd az oroszok a nyugatiakkal megegyezhetnek arról, hogy úgy, mint Ausztria, mi is semlegesek legyünk. Tehát a szabadságunk elérését, a végső aktust akkor is egy béketárgyalástól reméltük.” Az elismert történész, Ungváry Krisztián a 444 internetes portálon jó elemzést írt a miniszterelnök kijelentéséről. Én mint az 56-os forradalmat 15 évesen felnőtt fejjel megélt, majd azt történészként is vizsgáló magyar ember történeti összefüggésben vizsgálom, hogy 

valóban összehasonlítható-e a magyar ’56 a jelenlegi orosz–ukrán háborúval. Indokolt-e az állítani, hogy Moszkva és Washington megegyezése, és csak ez vethet véget a jelenlegi szörnyű háborúnak?

Évtizedek óta gondolkodom azon, hogy lehetett-e volna más, kedvezőbb kimenetele 1956-ban hősies harcunknak, és ha igen, akkor ez min és kiken múlott. Az Amerikában élő ’56-os menekült, Gáti Károly Vesztett illúziók című könyvében úgy véli, hogy „ha Nagy Imre a forradalom napjaiban rátermettebb vezető lett volna, ha a forradalmárok képesek lettek volna követeléseikben önmérsékletet tanúsítani, s ha Amerika puszta szavak helyett aktívabban, érdemben reagált volna a történtekre, akkor reális esély lett volna arra, hogy elmarad a szovjet beavatkozás”. Erről a történészek még sokat fognak vitatkozni. De lehet-e párhuzamot vonni két forradalom és az ellenük háborút indító szovjet/orosz magatartás között? Mindkettő tömeges, de békés tüntetéssel kezdődött. A magyar forradalom elűzte a minden hitelét vesztett kommunista vezetést, és október végére elérte céljait, az ország függetlenségét, politikai és gazdasági rendszerének szabad megválasztását.

A 2014. februári kijevi fölkelés elűzte az oroszbarát Janukovics elnököt, és a Rada (országgyűlés) új elnököt választott. Demokratikus választásokon az orosz helyett az európai orientációt választotta. 58 évvel korábban a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok fegyveres beavatkozása először kudarccal végződött, Moszkva pedig ígéretet tett a magyar nép döntésének tiszteletben tartására. Az 1956. október 31-re virradó éjszakán azonban a Szovjetunió, élén Hruscsovval, korábbi álláspontját megváltoztatva elhatározta Magyarország megszállását és egy bábkormány megalakítását. November 4-ét követően a szovjet hadsereg hatalmas túlerejével le is verte a magyarok önvédelmi harcát. Túlfeszítette volna Magyarország a húrt? Aligha. Nagy Imre koalíciós kormánya tárgyalásos úton próbálta elérni a szovjet csapatok kivonulását, hogy utána békében és barátságban éljen nagy keleti szomszédjával. 2014-ben Putyin elnök Oroszországa sem törődött bele Ukrajna politikai fordulatába, ösztönzésére az ország keleti megyéiben polgárháború tört ki, a Krím félszigetet pedig megszállta. Nyolc évvel később totális háborút indított szomszédja ellen, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy annak kormányát megdöntse, és egy oroszbarát bábkormányt helyezzen hatalomba.

El lehetett volna kerülni a két katonai agressziót? Könnyen, ha a moszkvai vezetés mindkét esetben elfogadja a többség, a nép akaratát. Akkor is, ha akkor Nagy Imre, most pedig Zelenszkij meghódol vagy megfutamodik. És akkor is, ha a világ demokratikus kormányainak az intéseire hallgatva Putyin, illetve Hruscsov a vitás kérdésekben megállapodásra törekszik, és tárgyalásos úton biztosítja országa legitim érdekeit, mondjuk, Ukrajna többnyelvűségének a garantálását – összhangban a nyugati gyakorlattal. Ehelyett mindkét esetben háborút indítottak, hogy szomszédságukban bábállamot hozzanak létre.

1956-ban elmarasztalható volt a Nyugat, Franciaország és Nagy-Britannia, hogy háborút indított a Szuezi-csatornát államosító Egyiptom ellen, az Egyesült Államok pedig azért, hogy az október 31-i, végzetes moszkvai döntés előtt nem állt határozottan a legális Nagy Imre-kormány mögé, és semmilyen érdemi, megfontolandó javaslattal nem fordult a Kremlhez. Nem vette ismét elő a tömbök szétválasztásának, egy tágabb semleges zónának a javaslatát. Fegyveres segítséget azonban a Nyugat nem adhatott, nemcsak mivel a NATO-nak nem volt Magyarországgal közös határa, de azért sem, mert nem vállalhatta egy nukleáris fegyverekkel vívott harmadik világháború kockázatát.

2022-ben a NATO és az Európai Unió tanult 1938/39 és 1956 példájából, nem hagyja magára a függetlenségéért önvédelmi harcot folytató Ukrajnát,

hanem politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújt neki. Ha ezt nem tenné, ma már a szomszédunk nem egy független, a nyugati demokráciákhoz integrálódni akaró Ukrajna lenne, hanem megvalósulni kezdene Putyin elnök álma, a szovjet világhatalom újbóli megteremtése, Magyarország pedig egyre jobban annak a függésébe kerülne. 

Ki nem szeretné látni a harcok beszüntetését, az ukrán városok pusztításának a megállítását, a polgári áldozatok szenvedéseinek a végét? Ennek érdekében miről tárgyalhatna az Egyesült Államok Oroszországgal, ahogy a magyar kormány szorgalmazza? Hogy beszünteti Ukrajna támogatását, és kész elfogadni a nemzetközi jog súlyos megsértésére és az Oroszország által Ukrajna területi épségére 1994-ben éppen Budapesten adott garancia semmibevételét? Hogy azt üzeni az egész világnak, hogy az agresszió kifizetődő, a kisebb államok legyenek kiszolgáltatva az erősebb hatalmak önkényének? A béke egy módon teremthető meg: Oroszország beszünteti háborúját, és kivonul Ukrajnából. Ahogy 1956-ban a magyar nép nem diplomatikusan követelte, és én is kiáltottam a tömeggel: „Minden ország katonája menjen saját hazájába! Ruszkik, haza!”

A szerző Magyarország volt külügyminisztere

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Volodimir Zelenszkij 2022. szeptember 9-én. Fotó: Alexey Furman/Getty Images)