Csehország : Magyarország = Magyarország : Románia

Hopp, kizártam magam a fülkémből, hasított belém, amikor becsuktam kívülről az ajtaját. Pedig öt perccel ezelőtt még tudtam, hogy az a jópofa, lyukas műanyag kódlap szolgál kulcsként, sőt a vécébe is azzal tudok bemenni. A vécébe, ahol zuhanyozó is van. A hálókocsi-kalauz szerencsére közel volt, ő ki tudta nyitni.

Egyszerűen kulturális sokként ért a (Siemens-gyártmányú) cseh
hálókocsi. Úgy viselkedtem, mintha Afrika valamelyik sötét zugából
szabadultam volna a modern nyugatra. Minden fülkében Celsius-fokra
beállítható hőmérsékletű mosdó volt. Sőt visszafelé már hárman
jöttünk, így megkaptuk a középső, zuhanyozós, vécés lakosztályt.
Alapáron, fejenként 14 euróért.

Mostanában sokat utazom fekvőhelyes vonattal. A pótjegyet általában
helyben is meg lehet venni. A cseh kalauz természetesen ad jegyet,
számlát. A magyar ötből egyszer se. A következő a szokásrend: a tag
megkérdi, kérek-e áfás számlát. Nem kérek, mit kezdjek vele. Erre
persze jegyet se ad, a pénz megy a zsebébe, a kár a MÁV-Starté. És a statisztika szerint még kevesebben veszik igénybe ezt a szolgáltatást.

Csehországban nemcsak ezért jó vonatozni. Valahogy az egész vasút
működik. Meg az egész ország. A mellékvonalakon sokszor ugyanazok a
Bz-k járnak, mint nálunk (hiszen ott készültek), de általában tiszták,
rendesek. A vécét általában lehet használni. Nálunk általában nem.

Mindig is tudtuk persze, hogy Csehország Nyugat-Európa része. Elég
csak a térképre nézni. A két háború közötti Csehszlovákia Európa egyik
legfejlettebb, legiparosodottabb országa volt. Svédországban akkor az
volt a jelszó, érjük utol Csehszlovákiát. Nem csoda hát, ha a csehek
megszabadulva a létezőtől, hamar magukra találtak. Egy kis szlávul
beszélő tüchtig Németország ők. Csalódás legfeljebb az lehet, hogy mi
nem közeledünk hozzájuk, hanem jól láthatóan távolodunk.

Nem a pénzről van szó. Nem a nyugati turistáknak berendezett (és
drága) Prágáról beszélek, hanem a tiszta, rendezett kisvárosokról,
a szépen ápolt centrumú nagyvárosokról. Hétköznap hajnalban ugyanolyan szegény proletárok és vidéki diákok várnak az állomáson, mint nálunk, csak felesen kívül szendvicset is kapni a büfében. Mostanában Erdélyben is sokat vonatoztam, felállítottam tehát ezt az aránypárt. Csehország : Magyarország = Magyarország : Románia.

Azt mondják a Csehországot ismerő barátaim, korrupció ott is van. A
nagy beruházásokból – és a közlekedés ilyen – ott is lenyúlják a tíz–húsz százalékot, de közben megépül, aminek meg kell, és szempont az is, hogy jó legyen, működjön, betartsák a határidőt. Nálunk meg a beruházás fő célja a lenyúlás és a választási propaganda. E logika szerint tehát van elviselhető korrupció. Mindig is utáltam ezt a mentalitást, lopni bűn, és kész. Most már kezdenék kiegyezni vele.

A cseh vasút szép, egységes, feltűnő, narancssárga keretű állványokon hozza az utazók tudomására, hogy hol korlátozzák felújítás miatt a forgalmat. Maguk a hirdetések is világosak: egy nagy vonalhálózati térképen vannak bejelölve az egyes vágányzárak adatai. Először arra gondoltam, milyen jó lenne ilyesmi nálunk is.

Aztán elképzeltem. Tegyük föl azt az abszurd helyzetet, hogy a
MÁV-Start vezérigazgatója dönt valamiről, mégpedig ezeknek a tábláknak a bevezetéséről. Mindenki tudja, mi lenne. Magukra a táblákra
közbeszerzést írnának ki, méregdrágán megvennék, aztán nem sikerülne
kiszállítani, aztán a hirdetmények nem férnének el rajta. Ahol
kitennék, onnan ellopnák, megrongálnák, ha nem, összefirkálnák, és
különben is rossz adatok lennének rajtuk. Ahol működne véletlenül a
rendszer, a második hónaptól már ott se cserélnék a térképet, stb.

Nem, itt az Észak-Balkánon nem azt a célt kell kitűznünk, hogy érjük
utol Csehországot. Csak azt, hogy a celluxszal odagányolt A4-es lapon
legalább közelítőleg jó adatok legyenek.