Miklós
-7 °C
4 °C

Nektáriosz kocsmája

2005.10.24. 00:05

„Adjuk bizonyságát, hogy megértettük 1956 mára egyetlen, felszabadító örömteli és erőt adó gondolattá sűrűsödött üzenetét: a változás jó, változtatni jó, és mi magyarok tudunk változtatni. Készüljetek hát! [...] [A]mikor feltűnik a jel, ránézünk a másikra, pillantást váltunk a harmadikkal, a negyedikkel, a szomszéddal, a munkatárssal, és látjuk, hogy neki is az van a szemében, és akkor valahol valaki csöndesen megszólal, két szót mond csak: elég volt, ebből elég volt, most már ebből elég volt.”
(Orbán Viktor, 2005. október 23.)

„A nemzeti ünnep nem élhet pártgyűléseken. [...] Nemzeti egymásba kapaszkodás helyett a pártszerűség üli a trónját. [...] Hát van helyzet, amikor a szótlanság a legbeszédesebb.”
(Gyurcsány Ferenc, 2005. október 23.)

Ha elvetődnek Ródosz szigetére, menjenek el Falirákiba. Faliráki (hangsúly az á-n) Ródosz Siófokja, közepes szállodákkal, olcsó apartmanokkal meg vacak diszkókkal zsúfolt üdülőtelep – last minute, charter, 2* –, de ne törődjenek vele. Sétáljanak el a bícsre (παραλία – beszéljünk magyarul), és ballagjanak el a hirtelen sült turisták hadai – német, skandináv és kelet-közép-európai toplessmatrónák omlatag csecsei – közt a halászkikötőig. Ott, a mólón derülő kis kápolnával szemben találják Akti kocsmáját. Szakadt bodega tulajdonképpen, kábé mint tíz éve a pléhcsárda a Rómain, de ne törődjenek a látvánnyal meg a sülthalfejvadász éttermi macskákkal, telepedjenek le az egyik asztalhoz az elhúzott üvegfalnál, ha szabad a tenger felőliek valamelyike, ahhoz.

Aktit valójában Nektáriosz (hangsúly az á-n) Kapoglunak hívják, amiből legalább két elmerengeni való adódik. Az egyik: könnyen lehet, hogy Kapoglu úr török származék. Ródosz az utolsó szabad polisz volt, de hát semmi sem tart örökké. 1306-ban a jeruzsálemi ispotály lovagjainak Szent Jánosról elnevezett rendje egyszerűen megvette a szigetet. A johanniták bődületes erődje ma is áll, a ródoszi óváros a legnagyobb ma is lakott középkori város Európában. A jámboran vérengző gyógyító mészárosoknak Mohács előtt három évvel tett be a török – pontosabban az oszmán birodalom, azaz Szolimán (Szülejmán, beszéljünk magyarul) – Ródoszon, akkor pucoltak hatalmas vagyonukkal Máltára, és lettek máltai lovagok (Máltát már nem kellett megvenniük, V. Károly egyszerűen nekik adta).

a fenyőgyantával impregnált amforák lehét kortyolhatjuk

Ródoszon kicsit tovább tanyázott a török, mint nálunk – nu ja, közel vannak, idelátszanak a kis-ázsiai partok –, egészen 1912-ig. Így aztán abban a középkori óvárosban van a vár meg a lovagok utcája mellett egy bazi nagy török sikátorváros is. Ja, meg egy zsidó negyed. A zsidóknak persze (persze?) csak negyedük (mármint lakónegyedük) maradt, „birtokolta” a szigetet két gyenge évig Hitler is. A lényeg: Kapoglunak lenni Ródoszon mintegy a görögnek levés feltételének látszik.

A másik merengeni való – ebbe érdemes beleadni apait-anyait –, hogy micsoda hely lehet, ahol Nektáriosznak hívják a tulajt. Nektárt azért ne várjunk: licenc-Amstelt csapolnak, de igyanak inkább Mítosz márkájú üveges görög sört, ha már sörözhetnékjük van. Mérnek mindenféle töményet is, meg helyi borokat; étel mellé pont megfelel a gyantás recina, két-háromezer éves élelmiszer-technológiai hagyományt, a fenyőgyantával impregnált amforák lehét kortyolhatjuk vele.

De itt nem a pia a nektár. Nektáriosz működésmódja, az a mennyei táp. N. úr köpcös kis ember, vastag szemüveggel és bensőséges mosollyal. Megállás nélkül rohangál le-föl, magas fejhangon ordít szüntelen, és ömlik belőle a derű. Minden görög vendéglátó-ipari létesítmény előtt tanyázik befogóember, ez itt a technológia része, de Nektáriosznak külön palifogóra nem telik, maga rángatja be a strand homokjáról az arra bóklászót. De nem szakiparilag teszi, hanem szívből. Meghív. Pocsék angolsággal vagy németséggel, viszont perfekt szívélyességgel. Engedjünk neki! Kérjünk halat! A sült szardínia rengeteg, és tökéletes. Vagy a marídesz, a nagy rakás, szalmakrumpliszerűre sütött apróhal. Vagy együnk tintahalat (kalamárika), vagy polipot (oktopi). A báránykotlett is nagyon rendben van. Mellesleg a muszaka majdnem olyan jó, mint a feleségemé (és ez nagy szó). Halhoz, bárányhoz salátát érdemes enni. A görög saláta itt is, mint általában, jó. Nagyszerű a halhoz a paradicsomsaláta is, pedig csak kockára vágott paradicsom meg lila hagyma, slussz. Locsolják meg bőven olívaolajjal!

Az idő sajátszerűen fog folyni, és az eltelő órák édes emlékké ülepednek.

Nektáriosz tehát hihetetlen sebességgel száguldozik az asztalok, a hűtőszekrény, a sörcsap, a konyha és a plázs (vendégfogás!) között, mégis, szinte óramű pontossággal félóránként fog asztalunknál megjelenni. Higgyék el, megéri kivárni felbukkanásait. A sugárzó elégedettség, ahogy fölveszi a rendelést, az odaadó kötelességtudat, ahogy kihozza az italt, a kenyeret, az eszcájgot, az olaj-ecet tartót, a mennyei boldogság, ahogy elénk teszi a salátát, és a megdicsőülés, ahogy a sültet: megéri a türelem. Lazítsunk! Igyunk, gyújtsunk rá, bámuljuk némán a tengert, a kikötőből ki-be álló kis hajókat, a homokban heverő ilyen-olyan nők ilyen-olyan testtájait. Az idő sajátszerűen fog folyni, és az eltelő órák édes emlékké ülepednek. Ráadásul, ha sikerül az ülepítés, Nektáriosz megjutalmaz érte. Mikor megettünk, -ittunk mindent, amit aznapra rendeltetett ennünk-innunk, és sikerül futtában elkapnunk Nektáriosz pillantását, hogy jelezzük: fizetnénk, vége (the bill, please, I'd like to pay, bezahlen, bitte), éteri mosolyt kapunk vissza: kvitt? Szóval bevégeztetett? Pöfékeljünk, nézelődjünk tovább nyugodtan negyed-fél órácskát, míg az éteri mosoly visszatér, és vele – ó, nem a számla – a „ház ajándéka”, jeges pohárban a grátisz úzo.

Az úzo (ουζο) fűszeres törkölypálinka, a raki, az ürmös, az abszint rokona, lehet benne koriander, szegfűszeg, angyalgyökér, menta, édeskömény, fahéj, a jó ég tudja, mi még, és mindenképpen van benne ánizs, amitől annyira lehet utálni. Az úzóban 38-40% alkohol van, ha az etanolkoncentrációt ez alá csökkentjük – felhígítjuk –, vagy ha lehűtjük, a kikristályosodó éterolajok tejfehérré teszik. A máskor kellemetlen látvány és utálatos íz azonban Nektáriosz kezében élvezetté válik.

Jó, tudjuk, a grátisz pia, akárcsak a palifogó ember, a vendéglátó-ipari technológia része, és mégis: jó az az úzo. Iszogassuk, szörpölgessük, pöfékeljünk, nézelődjünk, amíg eljön az est fénypontja: Nektáriosz, az isten, hozza a számlát (készültünk – útikönyv, szaktopik, minden –: csalnak, átvernek, tíz euróval is, simán), és nevetve leül, és végigmutatja a számlát tételről tételre, és stimmel, és pontos, és annyi. És fizetünk, és adunk borravalót, és Nektáriosz felvisít, mint egy kisgyerek (két kislánya van egyébként) a karácsonyfa alatt: ez az enyém? Tényleg? Köszönöm, köszönöm! Efharisztó! És akkor üldögélünk még kicsit, negyed-fél órácskát, pöfékelés, bámulás, tenger, hegyek, hajók, csecsek. Isten napja megadatott megint.

Rántott hús,
sült krumpli, Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor.

Nem adatik meg mindenkinek. Az egyik asztalnál két magyar szenved. Sportos ifjú pár, a dzsetszkímenet és a paraglájding között; feszes bőr, ujjnyi vastag aranylánc, „megformált” testalkat, sugárzó értelem. Szőke Picsa és Kigyúrt Fasz (beszéljünk magyarul). Rántott húst toltak sült krumplival, lájt kólát. A szőke míszel, halk hiszti, undor, unalom, utálat, micsoda kaja, micsoda kiszolgálás. A tag bicepsze megrándul (diszkrét tetkó, táplálékkiegészítők), és Nektáriosz fázisába bele lett piszkálva. Mert nyaralni kell, hic Rhodus, hic salta, foggal-körömmel; vízisí, bandzsidzsamping, úvéfaktor, technódiszkó, koktélbár, meki. Derék magyarjaink így hát nem kaptak grátisz úzót, viszont szarul érezték magukat a pénzükért.

Végül is rendjén van ez így. Szőke Picsának, Kigyúrt Fasznak ez való. Rántott hús, sült krumpli, Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor. Mi meg gondosan őrizzük meg a tengert, a szelet, a ródoszi eget, Nektáriosz úzóját.
Hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!