Árulók

Nem biztos, hogy hiánytalanul jutottak el hozzám az elmúlt hét hírei, egy önmagát alattomosan mackónak nevező vírus ugyanis embargó alá vont, amiért mindenekelőtt követelem mintegy védjegyszerűen az összes vírusíró agyonlövetését Counter-Strike-ban. Annyi azért víruson kívüli forrásokból is kiderül, hogy Magyarország bizonyos szögből nézve egy síkban van Kubával és Burmával, de olyan szögből nézni hazaárulás.

Nofene.

A Nemzetköz magasról leszarja, milyen piócákkal dobáljuk egymást, akármelyik internacionáléban hőbörögnek is vezéreink

Orbán Viktor azt állítja, pontosabban azt állíttatja külföldi barátaival, hogy Magyarországon bajok vannak - demokráciadeficit! -, embereket bocsátanak és ítélnek el nézeteik miatt és a szólás szabadsága már csak műsorcímben létezik. Persze nem vagyunk teljesen hülyék, elsőre is világos, hogy ez nekünk, a pannon Burma lakóinak címzett gondolat, a határozatot kiadó CDI csak a proxy szerepét tölti be; hátha így azok is felkapják a fejüket, akik már örökre letiltották Orbánt mint inputot. A Nemzetköz tudniillik magasról leszarja, milyen piócákkal dobáljuk egymást, akármelyik internacionáléban hőbörögnek is vezéreink, bástyáink és parasztjaink. Külföldi beavatkozástól - ad absurdum és horribile scriptu - legfeljebb azért kell tartanunk, mert még mindig nincs tömegpusztító fegyverünk, és az ilyen országokat meg szokás támadni manapság.

Ettől függetlenül ez egy szép kerek vélemény, az Orbáné mármint, kiválóan tükrözi a szabadságkorlátozás lehetőségétől megfosztott politikus lelkivilágát, s már csak ezért is érdemes az elmélázásra. Ezenfelül pedig attól, hogy valaki részegen üvöltve a cipőjével veri az asztalt, és olyasmiken háborog, ami ezer örömmel művelt négy évig, még lehet igaza, csak nehezebb kihámozni.

Kovács László ezzel szemben - a könnyebben járható utat választva - a cipőre koncentrál, s azt állítja belföldi barátaival együtt, hogy nemzetközi szervezetnél panaszkodni a kormányra olyan hazaárulás, mint telkeket vásárolni Gyula határában, és dömpingáron eladni a román hadseregnek. Különösen sérelmezi, hogy a panaszt le is írták egy papírra, és rányomták a gittegylet krumplibélyegzőjét, ettől ugyanis az összehordott vádak megbélyegződést idéztek elő.

Fentiek alapján valószínű, hogy itt valakinek nincs igaza.

Ahelyett, hogy egy teljesen banális végkifejlet miatt csigázzam a kedves olvasót, előrebocsátom: nyilván megint senkinek sincsen, illetve mindketten hazudnak, azaz ha egyiküknek esetleg igaza lenne, akkor ugyanaz korábban viszont hazudott.

Ami ellenzékben a tiltakozás legnemesebb eszköze volt, az a kormányrúd mellől nemzetrontó rágalomhadjárat

Külföldre rohangálni erősítésért Szent István óta szokás nálunk, sőt szerintem természetes dolog: erre való a nemzetköziség. De esetünkben elég az Orbán-adminisztrációig visszatekerni a szalagot. A számtalan példa közül pedig elegendő a hét másik sztárjának, Magyar Bálintnak a Liberális Internacionálé 2000 októberében tartott ülésén előadott sirámait felidézni, ahol a magyarországi korrupciós tájképet vetette össze a kádári évekkel - olyan frappáns ötlet, mint Burma, neki nem jutott eszébe. Az esetet Orbán Viktor menten iktatta a hazát lejárató külföldi megnyilvánulásokról készített pofás kis listájába, ami egyébként biztosan megvan még neki - kíváncsi vagyok, magával vitte-e Lisszabonba.

Ennyit erről. Most vagy mindenki hazaáruló, akinek sérelmei átívelnek a határokon, vagy senki sem. Mindkét esetben mindenki hazudik, vagy legalábbis azt hiszi, a politikában csak jelenidő van, nem írnak le semmit, és ha mégis, azt senki nem olvassa vissza. Ami ellenzékben a tiltakozásnak és a demokrácia megóvásának legnemesebb eszköze volt, az a kormányrúd mellől nézve nemzetrontó rágalomhadjárat, és vice versa. Ami ellenzékből a szabadság horrorisztikus csonkítása és ipari tolvajlás, az kormányon legfeljebb szerencsétlenül időzített, ám óhatatlan intézkedés. S ha már előkerült, ne eresszük el Magyar Bálint fülét sem: ha ebben az országban olyan remekül vannak megszervezve a tárcák, hogy a miniszter sohasem tud, sőt nem is tudhat beosztottjai bűnös üzelmeiről, akkor most legyen szíves egy lófej méretű rózsacsokorral elbattyogni a Tállya utcába, és töredelmesen megkövetni Torgyán doktort, amiért annyi átkot szórtak rá holmi szabadibélák miatt. Ha ez megvolt, akkor - egy közös burmai vakáció keretében - összeülhet Kovács László és Orbán Viktor is, hogy megalkossák Magyarország külföldről való kritizálásának kánonját, hadd tudja mindenki, mik a szabályok azon kívül, hogy két láb rossz, négy láb jó. Hátha mégsem kell megint betiltani az internetet, ahol külföldiek is olvashatják, milyen csúnyákat gondolunk egymásról.