Banánízű köztársaság

Ki a magyar politikai élet Piszkos Fredje? - tette fel a költői kérdést néhány hete a szocialisták Pepita Oféliája, Lendvai Ildikó frakcióvezető a Parlamentben a Pannonplast-ügy kapcsán. A fejlemények tükrében én most már inkább arra volnék kíváncsi, ki nem Piszkos Fred a magyar politikai életben, ki marad tiszta mire minden kiderül a K&H Equities sikkasztási ügyében.

Csak a sár fröcsög, mint Berlusconi az Európa Parlamentben

Persze nem fog itt kiderülni semmi, csak a sár fröcsög, mint Berlusconi az Európa Parlamentben. Túl sokat tudnak egymás piszkos üzelmeiről a magyar politikai elit tagjai, egyik pártnak sem érdeke a tisztázás ilyen horderejű ügyekben. Most is csak maszatolás folyik, kérdésekbe burkolt durva célzások, alig kódolt üzenetek röpködnek, tudom, hogy tudod, hogy tudom, szóval vigyázzál a szádra, mert kézenfogva megyünk a rács mögé - fenyegetik egymást nagy nyilvánosság előtt a magyar politikai élet kiválóságai, épp csak filmszerepet nem ajánlanak ellenfeleiknek a Panamai szabó leszámolásos jeleneteiben.

A játékelméletben fogolydilemmának nevezik ezt a helyzetet. Az ügy tisztázása külön-külön és együttesen is több kárt okozna az érintetteknek, mint a tét nélküli, sejtetős sárdobálás, az elhallgatott tények híján gyártsunk tehát összeesküvés-elméletet: nem szégyen az, a pártok is csak ezt teszik, sőt a miniszterelnök is megengedhette magának, amikor a köztársaság egyes intézményei, és vezetői lejáratására irányuló "valamiféle folyamatot" sejtetett a történések hátterében.

Tehát: Szász Károly Fidesz-közeli PSZÁF-elnök megveretése volt a banánhéj, melyen a K&H korábban szinte ismeretlen, ám állami-, és magánmilliárdokat kezelő brókercége elcsúszott. A látványos és kitűnően medializálható, ám gyorsan múló külsérelmi nyomokkal járó verést a kormányoldalról korábban kétes eszközökkel támadott Szász már a kórházi ágyon összefüggésbe hozta a Pannonplast-üggyel, ami akkor még csak egy szabálytalan ellenséges felvásárlási ügyletnek látszott, alig tízmilliós állami bírsággal.

De a verés miatti médiafelhajtásban gyorsan kikerült, hogy MSZP-közeli cégek próbálták megszerezni a sokáig Fidesz-közeli kezekben lévő, az autópályabizniszben is érdekelt műanyaggyártót, méghozzá részben állami autópályapénzzel finanszírozva a kétes ügyletet.

Mint később látni fogjuk, többen a sztrádamaffia tagjai

Ezen a ponton a törvénysértő spekulációt levezénylő, korábban piramisjáték-szervezésért már elmeszelt bróker bepánikolt, a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz, és a Fideszhez szaladt árulkodni, majd rettegve meglépett az országból. Van is miért félnie, hiszen a Pannonplast-panama csak a jéghegy csúcsa, a nyomozás eredménye szerint több tízmilliárd forinttal károsította meg "ismert személyiségekből álló" kiemelt ügyfélkörét, akik közül, mint később látni fogjuk, többen a sztrádamaffia tagjai. A reális hozam többszörösét bezsebelő VIP-ek számláit az olajra lépett kulcsszereplő sokszámjegyű állami forintok feltűnésmentes forgatására is használta, ám az illetékesek szerint közpénz egyelőre nem hiányzik az ügyben - amit én elég nehezen hiszek el.

A bróker felszívódása, majd a bank felsővezetőit is gyanúba keverő távnyilatkozata után működésbe lép a dominóelv: Keller László mára erősen megkopott szerepében Rogán Antal debütál, és konkrét bizonyítékok bemutatása nélkül, félinformációkat csepegtetve nevesíti az ügy MSZP-közeli érintettjeit. Válaszul az MSZP - megintcsak bizonyítékok nélkül - Fidesz-közeli érintetteket nevesít, és azt híreszteli, hogy a kormányváltás előtt ugyanez a brókercég, ugyanilyen módszerekkel Fidesz-közeli offshore cégeknek sikkasztott állami autópályamilliárdokat. Vagyis az MSZP gyakorlatilag azzal védekezik, hogy nem ők kezdték a tutiba nyúlkálást, hanem a Fidesz. De a szocik nem szavazzák meg a parlamenti vizsgálóbizottságot, a fideszesek pedig nem bizonyítanak semmit, csak sejtetnek és célozgatnak.

Az MSZP azzal védekezik, hogy nem ők kezdték a tutiba nyúlkálást, hanem a Fidesz

A jelek szerint a pártok közti elfajult marakodás tárgyát képező irdatlan mézesbödön az autópályaépítés. A tét igen nagy, hiszen a magyar sztrádákon túl nemsokára Románia is szóba jöhet, ahol véletlenül éppen a múlt héten jelentettek be egy nagyszabású, 2,5 milliárd dolláros autópályaprogramot. Többek között az autópályaépítésekhez szükséges termékeket állít elő a romániai kapcsolatokkal, sőt ottani leányválallatokkal is rendelkező Pannonplast, a cég bennfentes részvényvásárlói között véletlenül a miniszterelnök erdélyi építési vállalkozásokban érdekelt ismerősének cégcsoportja is szerepel. A műanyaggyár felvásárlására többek között egy állami autópályacég pénzét használták, az ügyletet bonyolító brókercég VIP-listáján további autópályacégek, illetve autópályacégek embereinek offshore cégei szerepelnek.

Foglaljuk össze elméletünket: amikor MSZP-közeli cégek és embereik a közszférában helyzeti előnybe kerülve megpróbálták lenyúlni az előző érában kaszáló Fidesz-közeliektől a súlyos autópályamilliárdok megszerzésére legális lehetőséget teremtő vállalkozásokat, illetve az autópályaépítésre szánt közpénz lenyúlására a még a fideszesek által kidolgozott ravasz és törvénytelen szisztémát, ezt a Fidesz-közeliek Szász Károly testi épségét sem kímélve, a furmányos szisztéma leleplezése árán is megpróbálták megakadályozni.

Egy banánköztársaságban mindegy is

Ennek következtében lebukott a csaló bróker, akiről kiderült, hogy a sztrádamaffia pénzét is félrekezelte, elcsaptak néhány strómant és bűnbakot, majd minden politikai erő megpróbálta az ellenfelei legjáratására használni az ügyet. A botrány feltehetőleg vezéráldozat nélkül ül el, az autópályapénzek pártközeli lenyúlásáért folytatott nemtelen versengés a színfalak mögött zajlik tovább.

Hogy a sztrádamaffia épült be a politikába, vagy a politika őbelé, egy banánköztársaságban mindegy is.