Bocs

Na, bocsánatkérést se láttunk még így pártelnökileg. Pláne ilyen igazi, ropogós, mustáros-tormásat. Meg vagyunk tisztelve. Igyekeznek ezek a bácsik, hogy a kedvünkben járjanak. Nemcsak hogy ilyen újdonsággal szolgálnak, de egész kis műsort is kerekítenek belőle. Esetleg azt lehetett volna még, hogy Kovács László egy Tiszai Vegyi Kombinát feliratú szatyorból másszon elő, és lejmoljon egy cigarettát a riportertől a canossáció után.

Miből lesz a cserebocs?

Az első ötlet nyilván az volt, hogy előrángathatnának valamit az Orbánék hasonlóan dorbéz bulijaiból, mondjuk Pepó Pál szarvasgomba-cipelő libériás inasait (hogy nézni is tereh!) vagy a festményre vadászó kisgazda gengsztereket.

De ezzel az a gond, hogy a jó bácsik nem Pepóval mérik magukat.

undorral kiköpnék a fogasfilét, ha kapnának helyette egy zsírosdeszkát vörösboros kólával

Aztán nekiláthattak volna bizonygatni, hogy hét rugó egy ilyen ebédért potomság. Nem reménytelen ám, mert ha fújunk egy kis légfrissítőt, akkor hamar belátjuk: a mindenkori kormánytól nem várjuk el, hogy kis batyujukban szalámis zsömlével induljanak munkásosztály-kirándulásra, és mellé olympusos palackban vigyék a limonádét.

Csakhogy hiába a számok, ha az álságos vád képviselőinél vannak a sokkal érdekesebb figurás kártyák, vagyis az olcsó demagógiához szükséges hívószavak. Mint például a Mágnáskert. Akárha Moszkvából hozatták volna a kaviárt. Meg aztán hiába magyarázza el valaki feketén-fehéren, hogy ez egy viszonylag olcsó kihelyezett kormányülés volt. (Óvatosan, sarkainál fogva tegyük félre azt a kérdést, hogy mi az istennek kell kihelyezni egy kormányülést, ha egyszer ott van a kormánynak a parlament meg a többi szép nagy és fűtött épület. Miért nem mondják azt, hogy ünnepelni és szórakozni mennek?) Szóval sokkal jobban tapad az a kifejezés, hogy "mandulával töltött füstölt angolna", mint az, hogy hétszázötvenezer áfával egy jobb céges fenyőünnep költsége, nem tétel. Mint ahogy sokkal frappánsabb volt az is, hogy "nem firtatjuk a bejgli árát", mint a bejgli ára maga.

Így aztán, mit volt mit tenni, Kovács László bocsánatot kért. Leborult a nemzet smucigsága előtt. És akárhányszor olvasom végig, nem tudom eldönteni, mire is véljem ezt a tormásvirslit. Ennyire hülyének tetszik minket nézni? Hogy mindannyian elhisszük: a Magyar Köztársaság kormánya olyan tőrőlmetszett eccerűemberekből áll, akik ciszterci közönnyel tekintenek a csillogásra, és egy ilyen megemlékezésen beérik egy hotdoggal? Sőt, nemhogy beérik, de undorral kiköpnék a fogasfilét, ha kapnának helyette egy zsírosdeszkát vörösboros kólával és Tankcsapdával! És kínosan feszengnek az Audikban, Zaporozsecre vágynak titkon, csak azt már nem lehet kapni.

Vagy pedig ez valami kifinomult, álnok karikatúra. Vajon nem a populista politikus remekbe szabott gúnyrajzát festette-e meg Kovács László, amikor egy pár tormásvirslit kért? Vajon nem a zseninek azzal a típusával állunk-e szemben, aki rezzenéstelen arccal végig tud mondani egy háromperces viccet?

Vagy akár egy harmincéveset?