Kékcédula

2003. szeptember 15., hétfő 03:50

Kedves Hatalom! Nyaljátok hegyesre!

Szóval megint az ellenzék a hunyó. Már megint előállt az a siralmas helyzet, hogy a hatalmat leginkább az zavarja, aki nem birtokolja azt.

#alt#
Hagyjuk most a brosúrát, amelyben száztizenhét százalék kétszer akkora, mint a száz, csak annyit jegyezzünk meg, hogy ilyen primitív hazugságokkal próbálnak ezek megetetni. Legyen ez mostantól a kormányzati kommuikáció logója. Nem, baj, egy ilyen saláta kézhezvételekor úgysem gondol másra a megszólított társadalom (ki? én? ne már, a múlt héten feleltem!), mint hogy "na, mit hazudtok már megint?"

Majd jön persze a magyarázkodás, hogy ezt a világon mindenütt így csinálják, ami azért is jó, mert hiszen a világon mindenütt lopnak, és akkor azért már nem kell majd külön szórólapot nyomni, hogy elmagyarázódjon, hogy valakinek mindenhol magára kell vállalnia a tőkefelhalmozást. Ebben a mostaniban ugyanis korrupcióilag az elhallgatásra szavazott az elnöki tanács.

Az Orbán-kormány teljesítette legfontosabb, maga választotta feladatát: bebizonyította, hogy Magyarországon az erőszakos politikai agitációval, az egész pályás letámadással, a nevetséges pártérdekek gyerekszobába és házastársi ágyba csempészésével lehet igazán választást veszíteni, függetlenül attól, merre szárnyal a gazdaság. Nem azért, mert mi, magyarok olyan érinthetetlenül szubtilis, éteri lények lennénk, hanem azért, mert ez egy feudális ország - soha nem volt más -, és az urainkól elvárjuk, hogy úrként viselkedjenek. Amibe a vérvicsorgás és a piramisnyi bunkóskodás nem fér bele.

mert ez egy feudális ország, és az urainkól elvárjuk, hogy úrként viselkedjenek
De az Orbánék koronás-karikásostoros-jézusos-butykos prospektusai legalább nem úgy néztek ki, mint a sarki videótéka közleménye arról, hogy szombat este féláron adják a pornót.

Ezenfelül a magyarázkodás mindig gyanús. Ha olyan fene jól keresünk, alig adózunk belőle, gyerekeinket ingyen tanítja és még le is viszi a homokozóba a (lejárt) jóléti állam, akkor dekadens orgiáink között úgysincs időnk kormánypropagandát olvasgatni. Ha mégis van, akkor kétfelé ágazik a folyamatábra. Vagy saját bőrünkön érezzük, hogy az ott leírtak nem igazak, vagy elgondolkodunk azon, ugyan miért is dörgölődik az orrunk alá mindez.

Az öngól jól kivehetően ível a hálóba; az MSZP-t ilyen-olyan okokból gyűlölő tömegeket úgysem győzik meg a makrogazdasági adatok - és minden makrogazdaság, ami a családon kívül történik! -, ők addig nem békélnek, amíg nem lobog millenniumi zászló Krasznahorka büszke várán. Azokat, akik konkrétan rosszabbul élnek, mint a polgári hejehuja idején, pláne nem. S ha mégse lenne semmi bajunk, az innen-onnan összeszedett sikerpropaganda puszta létéből rájöhetünk, hogy valami gebasz van, netán Nixon is eszünkbe jut, aki tudvalevőleg azzal borította végleg magára a Watergate-et, hogy azt hazudta: ő nem hazudós. Vagy emlékezhetünk a Harmadik Birodalom végnapjaira, amikor is a legalkalmatlanabbakat, az öregeket és a gyerekeket küldték az utcára a szovjet tankok ellen. Ezúttal még csak a gyerekek csatolták fel a panzerfaustot, az MSZP legellenszenvesebbjei, az ifjú szocialisták. (Ifjú szocialistának lenni - amúgy - a fényes szelek idején volt menő, csapolni a mocsarat meg őrizni a békét. Aki ma tizen-huszonévesen belép egy politikai szervezetbe, az azért teszi, mert tart a vizsgáktól és attól, talán mégsem lenne belőle sztárügyvéd. Így lesz belőle dísztányérképű ludasmatyi, aki akárhányszor veri el Döbrögit, mégis büdöslábú paraszt marad.)

dísztányérképű ludasmatyi, aki akárhányszor veri el Döbrögit, mégis büdöslábú paraszt marad
A szeptemberi Volkssturm tehát azt jelenti, az elvtársak gatyája tele van. A kutya ugat, és most az az igazi kérdés, fog-e harapni, ha sarokba szorítják. Él-e a demokrácia korlátozásának oly bejáratott eszközeivel? Hány heti ülésezés lesz célszerű, ha minden napirend elé jut majd egy-két ellenzéki felszólalás el-ellopkodott milliárdokról? Lesz-e április negyedikei díszszemle, miniszterelnöki beszéddel az összes tévében? Mennyit tetszenek majd kormányzati kommunikációs központilag elsikkasztani, hogy aztán a saját kertünkből lopott rózsákkal ejtsenek minket zavarba? És legfőképpen: előkerül-e az ellenzék szokásos meghatározása, a hazaáruló szakkifejezés? És nem fog még hülyébben hangzani?

Semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek. Sorra, menetrendszerűen követik el azokat a hibákat, amelyek az Orbán-kormány bukásához vezettek - és pusztán ezzel hiteltelenné teszik az ellenzéki kritikát is, hiszen nekik sincs erkölcsi alapjuk szót emelni. Kialakulóban van - régóta - egy új konszenzus, amely szerint mindent meg lehet tenni, amit az eggyel előző urak megtettek - így idézi meg a demokrácia azt a mennyeien felelőtlen pillanatot, amikor a virsliből felpillantva, egy könnyed mozdulattal átkapcsolunk egyik valóságshow-ról a másikra. Akár össze is csomagolhatnánk ezt a demokráciát, és megkérhetnénk egy talpraesett busmant, vigye vissza az isteneknek. Tíz év alatt elfogyott az erkölcsi muníció. Én azt mondom, szóljunk Schwarzeneggernek, jöjjön inkább hozzánk. És termináljon.