Castro, Kojak és a Királyok

Jó napot, az elmúlt héten végre izgalmas dolgok történtek. Eltüntek a porszívó torkában az utolsó tűlevelek és konfettik és beköszöntött az ökokatasztrófa, amire senki sem számított: hó, télen.

Csüggedésre ok azonban nincsen, van adás: elénk lajcsiznak a friss és ropogós kétezerhárom friss és ropogós arcai.

Például (példull) rokonszenves üzletemberek, akik nyernek, illetve nem akarnak veszíteni. Összekaphatja magát a kormány, meg mindenki. Elnézést, hogy ilyen hamar beleejtettem a szövegbe a fő konklúziót. Nosza csekkoljunk bele más, közepesen vagy enyhén felháborító témákba!

Szellemi energiáink koncentrálását sikeresen tartóztatta fel Boros Péter és Liszkay Gábor magánvitája, amely leginkább egy másnapos metálosokra átírt Hacsek és Sajó jelentre emlékeztetett.

Úgy tűnik, hogy a hét egyetlen érdemleges belpolitikai eseményeként elkezdődik a közoktatás gatyábarázása: alsóban megszűnhet a buktatás, illetve bemutatják a kisiskolásoknak a számítógépet, így szerény de őszinte véleményem szerint csendben és titokban megúsztuk a nemzethalált.

Az elmúlt hét a Királyok hete volt. Király Gábor a Bundesliga tíz legjobb focistája közé védte magát. Király Lindának nem akartak segíteni a magyarok. Bújt az ízirájder s felé kard nyúlt tolltartójában: fejek hulltanak (bár nem pontosan emiatt, állítólag).

Világszinten (ismét és még mindig) feszültség tapasztalható. Amerika újabb és még újabb módokon próbálkozik megdönteni Szaddám Husszein rendszerét. Közben újult erővel kezdett keménykedni az észak-koreai egzotikus sztálinizmus.

Ugyanekkor: Kimék távoli barátjával Fidel Castróval soha még nem szívattak annyi embert, mint mostanában. Ide nem illő érdekes információ, hogy Kojak ezentúl feketében nyomul.

A fő kulturális fejlemény mégis az, hogy William Gibson irót is elragadta a bloggolás.

A tudomány két lényegbevágó megállapítással bővítette tudathorizontunkat: egyrészt azzal, hogy a majmok kulturális lények, másrészt azzal, hogy a gravitáció fénysebességgel terjed. Azon olvasóink figyelmébe, akiknél a tudományos érdeklődés tettetett (magyar tudósok megtalálták a világ leghosszabb két billentyűvel leírható szavát), a boldogság képletét ajánlanám. Nem árt betéve tudni.

Ha van rá lehetőség vásároljanak ilyet nekem. Viszontlátásra.