A fájlcsere-endlösungról

A héten megint kaptunk (nem is én, hanem csak a főszerkesztő, a jelek szerint velem már nem kommunikál az Artisjus) egy helyreigazítási kérelmet fájlcsereügyben, ezúttal már nem is a fájlcserélő rendszerek üzemeltetői és felhasználói ellen zajló jogi és rendőrségi hajtóvadászat sikertelenségéről írott cikksorozatomtól, hanem a hírközlési törvénynek a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete és Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos által is kifogásolt, a Társaság a Szabadságjogokért által egyenesen orwellinek, a nemzetbiztonságiak és a szerzői jogvédők érdekeit egyoldalúan, alkotmányos alapjogokat sértőn szolgálónak titulált módosítástervezetéről szóló beszámolómtól akadt ki a magyar szerzői jogvédő iroda.

Gyertyánfy Péter főigazgató szerint amikor Szinger András, az Artisjus ügyvéde azirányú korábbi kérdésemre, hogy a fájlcserélő rendszerek felhasználói ellen tervezett peres eljárásokban hogyan fogják azonosítani a jogvédett alkotásokat szerintük törvénytelen módon megosztó személyeket, azt válaszolta hogy a szerzői jogi törvénybe tavaly "beépítettünk egy uniós irányelvet, mely szerint az ilyen esetekben a közreműködő szolgáltatóknak, így például az internetszolgáltatóknak adatszolgáltatási kötelezettségük van", tehát mikor Szinger ezt nyilatkozta, csupán arra gondolt, úgy értette, hogy "jogsértés esetén az internetes tárhelyszolgáltatónak a tárhelyén jogsértő tevékenységet végző személy rendelkezésére álló adatait ki kell adnia".

Nehezen tudom eldönteni, hogy Gyertyánfy doktor és csapata ennyire tájékozatlan (Szinger biztos nem az), vagy megint, sokadszor hülyének vagyunk nézve: a kérdésben és a válaszban is fájlcserélő rendszerek felhasználóinak azonosításáról volt szó, ők pedig nem használnak "tárhelyszolgáltatót", az adatok az egyik felhasználó merevlemezéről a másikéra töltődnek, központi szerver nem vesz részt a "jogsértésben" - ilyen alapon tehát legfeljebb a jogvédett alkotást saját számítógépén megosztó felhasználótól követelhetné az azt onnan letöltő másik felhasználó adatait a tisztelt közös jogkezelő, de a júzer hülye lenne bármit is kiadni, egyrészt mert Artisjusék szerint sem a letöltés, hanem éppen a megosztás jogsértő, másrészt pedig mert a fájlcserélők az Artisjus legnagyobb bánatára nem rögzítik és tárolják egymás személyes adatait, és egyelőre senki nem is kötelezte őket ilyesmire.

A közös jogkezelő tehát csak az infrastruktúrát működtető távközlési-, és internetszolgáltatóktól kaphatja meg ezeket az adatokat, az viszont az elmúlt két év eredménytelenül végződött büntetőfeljelentéseiből elég egyértelműen kiderült, hogy a jelenlegi magyar jogszabályi környezet bűncselekmény hiányában erre nem ad lehetőséget. Még az sem teremt jogalapot a személyes adatok megszerzésére, ha a közös jogkezelő által felkért igazságügyi szakértő egyenként rögzíti a jogvédett alkotásokat megosztó felhasználók IP-címeit. Így aztán elég nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy a közös jogkezelők igenis megpróbálják megbuherálni a törvényeket oly módon, hogy ez mégis lehetővé váljék számukra, főleg akkor, ha az Artisjus ügyvéde pontosan ilyen értelemben nyilatkozik, és ha egy éppen jogászokból álló civil szervezet egy uniós jogharmonizációval magyarázott törvénymódosítás-tervezetben a nemzetbiztonsági szolgálatok és a szerzői jogi lobbi kezenyomát véli felfedezni.

Az igaz, hogy Szinger nem az elektronikus hírközlési törvény tervezett, és a civilek tiltakozásának hatására a szakminiszter által azóta visszavont módosítástervezetéről, hanem a szerzői jogi törvény ettől függetlenül és már tavaly hatályba lépett módosításáról beszélt az Indexnek. Gyertyánfy szerint az elektronikus hírközlési törvény "cikkben említett irányú módosítását sem az Artisjus, sem tudtunkkal más szerzői jogvédő szervezet nem kérte, sőt, a véleményezésben sem vettünk részt" - dehát ezt beszéljék meg a Társaság a Szabadságjogokért illetékeseivel, nem a kisujjamból szoptam ezt az aljas inszinuációt, hanem a TASZ jogászai írják.

Amit viszont alanyi jogon, egyszerű sajtómunkásként továbbra is állítok, csak annyi, hogy ostoba, értelmetlen és kártékony a kultúrjavak iparszerű, tömeges előállítására és disztribúciójára létrejött ipari lobbik a fájlcserehálózatok ellen zajló globális és lokális hajtóvadászata: olyan, mintha Gutenberg korában a nyomdagépet akarták volna mindenáron betiltatni, mert technikai lehetőséget nyújt az árujuk illegális sokszorosítására is. Egy friss tanulmány szerint (tessenek elolvasni, tényleg nagyon érdekes) Magyarországon az internetes fájlcserélő közösségek hatékony és olcsó alternatívát jelenthetnek a kulturális termelés, de elsősorban a megőrzés és disztribúció hagyományos piaci, illetve állami támogatásból fenntartott intézményeihez képest, globálisan pedig segítenek elérhetővé tenni a piaci logika szerint gazdaságosan nem forgalmazható, ezért hozzáférhetetlen műveket: a jogok által monopolizált kulturális javak hasznosítása a művek töredékénél valósul csak meg, az alkotások 80-90 százaléka legálisan egyszerűen nem hozzáférhető.

Arról nem is beszélve, hogy a fájlcsere nemcsak fenyegetést, de lehetőséget is jelenthetne a totális kiirtására szövetkezett multiknak: a legnagyobb magyar fájlcserélő közösség, a szarrá perelt, házkutatott, de még mindig működő Diablósok épp most jelentették be, hogy olyan technológiát dolgoznak ki amely alkalmassá teszi a rendszert a jogdíjfizetésre, és a jogdíj mértékéhez igazodó hozzáférési rendszert vezetnek be. Magyarul legalizálnák a tartalomdisztribúciós csatornát, amelyen keresztül akár Artisjusék is beszedhetnék a sápot az általuk képviselt művek után, ha nem büntetőfeljelentésekkel, polgári perekkel, alkotmányos szempontból minimum aggályos törvénymódosítások kilobbizásával és helyreigazítási kérelmek küldözgetésével vélnék kezelhetőnek a problémát. Egyébként szeretettel várom a következőt, a főszerkesztő szorgalmasan továbbküldi mindet.