Vilma
-8 °C
3 °C

Pusztul a világ

2006.09.11. 08:51

Amikor öt évvel ezelőtt bámultam a CNN-en, ahogyan füstölnek és összedőlnek az ikertornyok, és ugrálnak az emberek kifele a századikról, mintha fizetnék őket érte, azt hittem, énhülye, hogy hirtelen minden megváltozik, másnaptól másképpen lesznek a dolgok. És nem. Legalábbis nem annyira. Vagy ha mégis, máshol. Innen messze. Bagdadban, Beszlánban, Bejrútban. Közép-Európában viszont katarzis úgy sincs.

Helyette mindig ugyanaz.

A nemzet Széchenyi Istvánja, Deák Ference és Kádár Jánosa, 3 in 1, most reformál és demokráciát konszolidál
A nemzet Széchenyi Istvánja, Deák Ference és Kádár Jánosa, 3 in 1, most reformál, modernizál és demokráciát konszolidál - avagy bevételt növel és kiadást csökkent, utóbbit annyira, amennyire -, és mellesleg szomorú nagyon. Mert nem érti, pláne nem szereti árva fejét senki, Klára asszonyt leszámítva, aki homeopátiás szerrel kúrálja az államférfit, ha megfázik. Ez is valami, csak hát jönnek az emberek, a publicisták és az elemzők a megszorítós szöveggel, ahelyett, hogy látnák körvonalazódni az új hazát, izmos gazdasággal, alacsony adókkal, hatalmas bérekkel, mesébe illő egészségüggyel. Ahelyett, hogy felfognák a vállalkozás korszakos léptékeit. A legnagyobb Ferenc ezek után mit tehet mást, bízik az utókor ítéletében, a későbbi korok történészeiben, addig is maga mondja, nem most lesz jó, hanem 2010-ben, addig kell kibírni, ki is lehet, és megnyerik a választásokat esmét. Filozofál cseppet, kipöcköli az európai értelemben vett három parlamenti párt közül - na melyik a harmadik? na melyik? - a radikális ellenzéket, vagyis azt műveli, amit önérdekei felől nézvést kell neki.

Mint máskor már sokszor, pillanatnyilag is ez a csodaszer, hogy a baloldali-liberális párost ne verjék meg rettenetesen, a demokrácia ellenségeként ábrázolni az Orbán-pártot. Amely amúgy természetesen a nép ellenségeiként - vö.: vragi naroda - iparkodik bemutatni a Gyurcsány-koalíciót. Lő az adóemelésre, a tandíjra, a vizitdíjra, a privatizációra.

Van kitől megvédeni a köztársaságot. Orbán Viktor vonja vissza csapatait

Mondhatom úgy is, teszi a dolgát mindenki, jobbról, balról. Leszámítva a valóban radikális jobbosokat, akik - hiába rimánkodik Szíjjártó István és Cser-Palkovics András hol karöltve, hol vállvetve, hogy ne füttyögjenek a kampánykörutazó miniszterelnök rendezvényein, mutassák inkább csendben a hátukat - nem hallgatnak, hadd essen rosszul a szónoknak az élet. Akinek mindazonáltal ez nagyon is jó. Van kitől megvédeni a köztársaságot. Orbán Viktor vonja vissza csapatait.

Megvéd Demszky Gábor is, nem járja, hogy a liberalizmus fejlődő, progresszív és haladó bástyáját, amelyet Budapestnek hívnak, bevegyék a populisták, hogy bárkinek leverhessék a szemüvegét, aki szembejön. Jancsó Miklós, az idős filmrendező - másképpen: doyen - örül, mert a főpolgármester újra harcos. Ráfér, a fene se gondolta volna, hogy az álfüggetlen Tarlós István veszélyes lehet a főváros örökös hercegére, tán még a Fidesz sem, hisz különben akár a párthoz közelebb álló és jóval kevésbé önjáró jelöltet is küldhettek volna méredzkedni.

A demokratikus populizmusban dettó otthonosan mozgó főpolgármester végül sikoltozni kezdett.

Demszkynek ráadásul nemcsak Tarlós és a Fidesz az esküdt ellensége, hanem a Combino villamosok is, amelyek hol maguktól állnak meg, hol attól, hogy ellenőrök keverednek kézitusába hajléktalanokkal. Még szép, hogy a demokratikus populizmusban dettó otthonosan mozgó főpolgármester végül sikoltozni kezdett. Mutassanak embert, aki ép ésszel bírná.

A fővárosban ilyenek közül kell választani, és a sakkmester Zsinka Lászlóról meg a vízen járó Katona Kálmánról még nem szóltam egy szót sem.

Ahogyan arról sem, hogy a szunnyadni készülő gazdaság még utoljára dübörgött picit. Hamarost megyünk lefelé, ha meg nem is szűnik a bővülés, lassul az üteme lágyan. Ez azért érdekes, mert az Európai Unió lendületet vett, és eddig együtt mozogtunk, ha az EU nőtt valamennyit, mi kétszer-háromszor annyit. Ezentúl egy darabig az EU gyarapszik sokat, mi, ha nincs szerencsénk, akár annál kevesebbet. Felzárkózás helyett.

Mégsem mindig minden ugyanaz. Ugyanis ilyen még nem volt.