Szegény Pénzügyminisztérium nem ismeri a konvergenciatervet

Kora reggel óta azon gondolkodom, vajon miért pont most érte meg a kormánynak az újságírók közé vetni a készülőfélben lévő konvergenciatervet. A dokumentumot két héten belül fogadja el a kabinet, szeptember 1-jéig kell eljuttatni a vállalásokat Brüsszelbe, és aztán lehet reménykedni, ezúttal hátha nem vágja vissza az egészet az Európai Bizottság visszakézből. (Valószínűleg nem fogja, vállalásaink óvatosak, és teljesíthetőnek látszanak.)

Három motivációs motívum jutott eszembe. Egyrészt közelednek az önkormányzati választások, szeptember 1. és október 1. között egy hónap van, tehát minél korábban hall a szavazóképes népesség újabb megszorongatásokról, annál hamarabb felejti el, vagy szokja meg a nóvumokat. (Nem mintha sok ilyen került volna elő.) Másrészt péntek is van, nyakunkon a nemzeti ünneppel megspékelt hétvége, és ez még egy plusz esély a növekvő terhekről szóló hírek elsikkadására. Harmadrészt a szervezett kiszivárogtatással a kiadáscsökkentés jegyében megspórolhatták egy nyilván népes sajtótájékoztató járulékos költségeit. (Pogácsa, ásványvíz, kávé stb. Nincs több ingyen tízórai.)

A piac meg úgyis érti, mi miért történik, neki mindegy, péntek vagy hétfő. Egyébként egyelőre annak ellenére sincs tragédia - a forint is zuhant egyet, aztán kúszik visszafele -, hogy a szaksajtó egy része (pl. a Financial Times) úgy adta össze a program számait, hogy az derült ki: 2016-ban lesz magyar euró. Jópofa, pláne, hogy az első eurócéldátum még 2006 volt. Ha sarkítok: öt év alatt tíz évvel lettünk szerényebbek.

Természetesen nem titok, hogy némely - inkább vagy kevésbé - titkos anyagok nem véletlenül kerülnek napvilágra hirtelen. Ám olyan, hogy kapásból öt orgánum jusson hozzá egy fontos munkaanyaghoz - a miniszterelnök környezetéből -, eddig nem volt. Ezúttal pedig a paksaméta egyszerre került az Index - helyzetünkből adódóan mi hoztuk a sztorit elsőként -, a Világgazdaság, a Napi Gazdaság, a Népszabadság és a Magyar Hírlap birtokába. Büszkék is voltunk rá mind.

Csak szegény Katona Tamás pénzügyminisztériumi szakállamtitkár maradt ki a szórásból. Ő ilyeneket volt kénytelen nyilatkozni az MTI tudósítása szerint: "A ma reggeli forintgyengülés hátterében az általam még nem ismert és a sajtóban megjelent munkaanyag állhat, pontosabban a munkaanyagból levonható téves következtetések." Finom. De nincs rendjén. Ezúton is kérjük a miniszterelnök környezetét, segítsenek a szakállamtitkárnak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!