Tulajdonképpen nem hálátlan műfaj az Oscar-glossza, végülis, szinte korlátlan kötekedési lehetőség kínálódik: épkézláb, valódi film szökőévente egyszer kap szobrot, akkor is többnyire a zenéért, a Szigorúan ellenőrzött vonatokon kívül nem is tudok mondani fejből jó Oscar-díjas filmet (ámde viszont ellenben Titanicot, Chicagót, Farkasokkal táncolót...) Szóval érdekesnek még érdekes volna ez az egész Armani-öltönyös, Bulgari-nyakláncos majomparádé, de hogy szakmai rang - ugyan már! Pedig az Oscar az amerikai film Oscarja. (Le kellene már dobni oda is egy jó értékelvű deszantot, Rákay Filippel és Ákosh-sal.) Mindegy is. Tehát lehetne élvezni, mostmár itthon is, majdnem élő, mellbiztos egyenesben ezt a mega-Söjtört, a héroszfölvonulást (enumeráció), a HBO-n, mondjuk, ha nem nyökögne idegesítően alája egy Medgyessy Péter-i verbális képességekkel megáldott nőszemély, egy született antitévés, aki semmiről sem tud semmit se, nem mesél, nem tudósít, nem szórakoztat, csak szinkrontolmácskodni próbál, minimális sikerrel, néhány elkapott szót fordít, kábé, megidézve S. Zoltán gimnáziumi barátomat, aki a martonvásári építőtáborban fordított német nyelvű videofilmeket azzal a technikával, hogy ha kimondta valaki a képernyőn a "nein" szót, fölüvöltött, hogy NEM!
Kinek áll ez érdekében? - kérdezi a rutinos politikai elemző, az igazán reménytelenül hülye latinul is bepróbálkozna, mintha úgy több értelme volna: cui prodest?
Vajon gyorsuló világunkban, amikor teljesítménykényszer van és a szakadék szélén az agrárium, miért nem képes az HBO szerezni egy kommentátort, aki legalább középfokon beszél - ha angolul nem is, de - magyarul?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
