Blogmánia

Az öldöklő hírverseny elérte a személyes honlapokat: már a magyar neten is osztódással szaporodnak a nyilvános webnaplók. A statikus laklapokat felváltják a naponta többször frissülő személyes híroldalak, amelyek szubjektív stílusban tudósítanak gazdáik mindennapjairól. Mivel a legtöbb weblogot a dotkom-szektorban dolgozók készítik, nem kell évtizedekig várnunk a médiaforradalmárok visszaemlékezéseire, az internetgeneráció legjobbjai valós időben, kereszthivatkozásokkal tarkítva osztják meg velünk viszontagságaikat.

"A fő, ahogy mondani szokják, a szépirodalom.
Mert naplót írni, ez később kiderül, mint egy tettes:
az szépirodalom."
Fülig Jimmy

Webboyok

A régi-új műfaj őshazája Amerika, ahol ma már több ezer webnaplót jegyeznek az internetkatalógusok, közülük néhány komoly hírnévre és milliós látogatottságra tett szert, mint például a polgárpukkasztó és Webby-díjas Stileproject. Magyaroszágra némi fáziskéséssel, döcögősen érkezett meg az új divat, az utóbbi hónapokban azonban robbanásszerűen növekedni kezdett a weblogok száma, blogring (a weblogokat gyűjtő überweblog) is létrejött, és a Törzsasztalban is megindult a vita: exhibicionizmus, sznobizmus vagy esetleg "valami pozitív dolog" áll a meghökkentő jelenség hátterében?

A műfaj meghonosítója címet többen is magukénak követelik: a legtöbb magyar weblogot Angelday Józsi kollégánk, a legnagyobb magyar portáldizájner Plastik című oldala, és az ezt parodizáló vitriolos Műanyag ihlette, ám igazság szerint korábban is léteztek már magyar weblogok, például a kollektív egóval sokkoló Technocol, Éjfél Kapitány oldala, és a Viszkis-hómpédzsről elhíresült, online regénypályázat-győztes médiahacker Jake Smiles néhány megnyilvánulása is ide sorolható. A blogmánia csúcsra járatása viszont tényleg Plastik és Műanyag parázs blogháborújának köszönhető, az új weblogok többsége dizájnban és stílusban is követi az általuk kijelölt csapásirányt.

Webcsajok

Műanyag - szintén webdizájner - ugyanis túl jól ismeri Józsi barátunkat és az Index belügyeit, outsiderként nem ülnének ennyire a poénjai. Mégsem sikerült az álnéven alkotó szerzőt azonosítanunk, pedig még webcsapdát is állítottunk neki. Műanyag (vagy egy rajongója) fantomként jár-kel a szerkesztőségben, például BKV-csekkeket helyez el a kólaautomatán és a honlapján egyidejűleg. Jelen írás tényfeltáró szakaszában az asztalomra is kaptam ilyen csekkeket, a webcsapda viszont egy debreceni IP-címet regisztrált. Műanyag ügyes, de előbb-utóbb őt is elkapom, mint Smilest. Reszkessetek!

A weblogok stílusa széles palettán mozog, a tényszerűtől a modoroson át az irodalmiig. A Technocol például szintén Index-közeli produkció, egy munkahelyi hírlevél belterjességével tudósít a túlkoros kamaszokból álló lokális szubkultúra bizarr életmódjáról. Mozik, linkek, baromkodás, Uhrin Benedek. Irigylem őket. A legelszálltabb hozzászólások Razzia nevéhez fűződnek, aki Razzlog néven saját különbejáratú weblogot is indított, és korábban már Pitbull.hu című regényét is közreadta a weben. Depresszióba hajló pszichedelikus prózája irodalmi tehetséget sejtet, egyszer még büszkék leszünk, hogy ismertük a gyárban.

A weblogok többsége nem felelne meg a magyar nyelv védelméről szóló törvénytervezet előírásainak, az újmagyar a neten születik. A webloggerek már az egységesedő globális kultúra gyermekei, könnyebben átjárnak a nyelvi és földrajzi, mint a generációs határokon. Más alapvetések mentén keresik az egyéniségüket, mint a régiek: a technológia és a média a közös nevező. Agymenésük nyelvészek, kultúrantropológusok, marketingdroidok aranybányája lehetne, ha ezek a magasan kvalifikált szakemberek még értenék, miről is beszél a monitor előtt szocializálódott digitális nemzedék. Öregszem, néha már nekem is kínai.