Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Félkarú bölény, online?

2000.11.14. 23:16
Napjainkban az adómentes szerencsejáték számos amerikai indián törzs legfontosabb, néhol egyetlen jövedelemforrását képezi. A rezervátumok azonban nem élveznek offshore státuszt az interneten: virtuális játékbarlangok üzemeltetése az Egyesült Államok területén egyelőre tilos. Amennyiben viszont az amerikai szerencsejáték-ipar meghódítja a cyberteret, a rézbőrűek ismét guríthatnak egy nagyot.

A rezervátumok adómentessége az 1934-es indiántörvényen alapul, amely területi és gazdasági autonómiát biztosít az erre kijelölt területeken élő rézbőrűeknek. Mivel a bölény kihalt, a fehérekre pedig kilövési tilalom lépett életbe, az asszimilációra képtelen indián közösségek békétlen, munkanélküli, alkoholista nyomorban tengették napjaikat egészen 1987-ig. Ebben az évben ugyanis precedens értékű ítéletet hozott az amerikai Legfelsőbb Bíróság a Kalifornia Állam kontra Cabazon Nemzet perben: a testület kimondta, hogy amennyiben egy szövetségi állam engedélyezi a szerencsejáték bármely formáját, akkor ehhez az állam területén fekvő rezervátumoknak is joga van.

Az ítélet nyomán kaszinóalapítási láz lett úrrá a törzsi önkormányzatokon, amelynek mindössze egy évvel később az indián szerencsejáték-törvény (Indian Gaming Regulatory Act, 1988) próbált keresztbe tenni azzal, hogy az illetékes állam jóváhagyásához kötötte a kaszinóalapítást - ezen a mocsaras alapon több állam is sápot szed az indián kaszinók bevételeiből, de saját érdekükben nem lehetetlenítik el az aranytojást tojó sasokat. Jelenleg az 556 hivatalosan elismert törzsből 195 üzemeltet kaszinót, de igazán jól csak a legnagyobbaknak megy a bolt, ahol a rezervátum nagyvárosok közelében terül el.

Ilyen például a choctaw indiánok földje Philadelphia közelében. A tízemeletes, neonfényben úszó Ezüst Csillag Kaszinóban 3100 félkarú rabló nyeli az egydollárosokat, évente nagyjából 100 millió darabot. Az önkormányzat azonban nem osztja szét a profitot, hanem új vállalatokat alapít és ipari parkot létesít. A szerencsejátékra alapozott nemzetgazdaság félkarú óriás a bölcs choctaw főnökök szerint, ezért nagy erőkkel terjeszkednek más irányokba is: a dolog annyira sikeres, hogy mára a 2.600 munkaképes indiánra 6.700 munkahely jut, ezért fehér és mexikói vendégmunkásokat is foglalkoztatnak.

Másutt viszont törzsi maffiák zsebelik be a profitot: az ogalala sziúk földjén, a Pine Ridge rezervátumban már-már polgárháború fenyeget, miután az utolsó választásokon a nagyobb osztalékfizetés ígéretével hatalomra került fiúk a buliból kimaradt többség szerint egyszerűen lenyúlják a kaszinó bevételeit. Pine Ridge - ahová a Wounded Knee mészárlás után deportálták a sziúkat - az egyik legszegényebb rezervátum maradt: a törzs 80 százaléka ma is munkanélküli, 50 százaléka ráadásul alkoholista is. Mivel a legtöbb rezervátumban az alkohol tiltva van, a sziúk a határ túloldalán lévő fehér csehókba járnak inni, és még mindig napirenden vannak a fegyveres konfliktusok.

1997-ben a Coeur D'Alene törzs (Idaho) történelmet csinált: a rezervátumban működő kaszinó és bingószalon szolgáltatásait hozzáférhetővé tették az interneten. Kevesebb mint egy év elteltével le kellett venniük a honlapot, miután pert vesztettek Missouri Állam ellen, amely saját törvényeire támaszkodva tiltatta be a szolgáltatást. Azóta az USA székhelyű cég nem is csinált online kaszinót, miközben az offshore kaszinók vendégeinek 80 százaléka amerikai polgár, és az így elszórt dollármillióknak a szövetségi adóhivatal pinggel ütheti a nyomát.

A virtuálkaszinó-boom láttán az Államokban tradicionálisan erős szerencsejátéklobbi olyan törvényért kiált, amely számukra is lehetőséget nyújt a piacra lépésre. A sztori a digitális titkosító-technológiákat sújtó, nemrégiben feloldott exportkorlátozások történetével mutat rokon vonásokat: az Amerikában adózó cégek versenyhelyzetbe hozása már nem késlekedhet sokáig. Egy tervezetet már darál a törvényhozás, de azzal az indián kaszinók rosszul járnának: a fehér szenátorok elképzelése szerint a törzsi kaszinókba csak a rezervátum területéről volna szabad belépni az interneten is.

Ezzel ellentétes elképzelést fogalmazott meg a Coeur D'Alene törzs kaszinófőnöke, aki egy washingtoni indiánügyi állást hagyott ott a törzse kedvéért. Szerinte a félreeső rezervátumok kaszinóinak - amilyen az övé is - engedélyezni kell a netes megjelenést, hiszen fizikailag alig vetődik arra valaki. A törzs fellebbezett az 1997-es ítélet ellen, álláspontjuk szerint a játék fizikailag a törzs területén működő szerveren zajlik, tehát semmilyen kormánynak nincs törvényes joga beleavatkozni, bárhol is éljenek a játékosok. A törzsek feletti Indián Kaszinók Szövetsége (National Indian Gaming Association) osztja elképzeléseit: "Ha az internetkaszinózást egyáltalán engedélyezik valakinek, akkor az indián törzsek a legméltóbbak arra. Mi fordíthatnánk a legnemesebb célra az online kaszinók jövedelmeit, mert a kormányprogramok és az állami segélyek a legtöbb törzsnek nem elégségesek a nyomor és a munkanélküliség felszámolására." - áll a szervezet manifesztumában.