Ecce homo

De meleg lett a helyzet hirtelen. Képviselői coming-out, meleglista-revolverezés egy kétes hitelű izétől, és Semjén Zsolt országos haknin. Sajnos az úgynevezett társadalmi párbeszéd főleg az utóbb említett futóbolond makogásából áll, meg abból, hogy mások ezen felháborodnak, illetve az SZDSZ megpróbálja most ennek apropóján kiszorítani ezt az urat az emberi jogok közeléből.

Az eredeti felvetés, ami kiborította a prosztóságok bőségszarvát, az a régi-régi ötlet volt, hogy ugyan házasodhassanak már össze a homoszexuálisok, ha az nekik jó, mondhassák egymásra, hogy férjecském, asszonkám, mátkám, meg örökölhessenek, lévén ők ketten egy család.

Őszintén szólva ezen én is tudnék jókat vitázni, ha fizetnének érte, lehetne vizsgálgatni a lehetséges alapállásokat, hogyaszongya biológiai értelemben család-e az, amiből nem sarjad gyermek, és ha nem, akkor mi van a terméketlen párokkal; aztán föl lehet dobni a karos mérlegre a nemzetstratégiát, vagyis hogy fogyik a magyar, és a maradéknak is buzi egy része. Meg hogy miben tarthatunk egy mindent feloldó folyadékot. Jó viták ezek áramszünet idejére, de különösebb értelmük nincsen. Mert ugye aki meleg, az attól nem gondolja meg magát, hogy nem köthet házasságot, és akár köt, akár nem, akkor se nemz gyereket, mert ez már csak így van; legfeljebb fogadhat örökbe, de erről meg majd később.

Szóval a vitának nincs relevanciája, mert ha előtte megkérdezzük, hogy kinek is fáj, ha a szomszédban lakó kedves és segítőkész fiatalemberek vagy leányok összeházasodnak, akkor hoppá: nincs válasz. Nem úgy működik a házasság, mint az autókiutalás a Merkurnál, hogy majd most a melegek elkapkodják a heterók elől a házassági jegyeket. Nem veszik el a házasságot előlünk, mint erdélyi magyar a kenyeret. Hát izé, nem az, hogy fáj, dehátazértmégis. Hja, tata, azok az idők elmúltak, amikor dehátazértmégis alapon korlátoztuk az embertársainkat, és a rendőr bevitte az őrsre a hosszú hajú fiúkat. Bezony. Még gördeszkázni is lehet, meg extrémszektásnak lenni. Tetszettek volna országos fosztogatási hullámot csinálni, vagy mit is neveznek forradalomnak manapság.

Senkinek nem sérülnek a jogai, attól, hogy összeházasodhatnak a melegek. Az meg, hogy a különféle hiedelemvilágok ikszezer éves iratai mit hordanak erről össze, az legyen azok gondja, akik vállalták, hogy ezen iratok alapján élnek. Tudtommal azokat a törvényeket nem kötelező mindenkinek betartani, ellentétben mondjuk az alkotmánnyal. Hála Istennek, vagy a hiányának. A polgári jogtól meg lehet odább lódulni sebesen, megmondta a Rocco Buttiglione, hogy Európában a buzik vannak többségben, nem a keresztények.

Na jó, srácok összeadva a köztársaság nevében, jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, a társadalom meg örül, hogy stabilizálódott egy újabb gazdasági egység, úgymint háztartás. De mit ad isten, a pár gyermeket szeretne örökbe fogadni, merthogy a gyerek, az jó, és ha nem is vér szerinti, a felnevelésével nyomot hagy az ember maga után, és ez a késztetés megvan a melegekben is. Hőőőő! – ordít a paraszt a hatökrös szekérről, hámánehogymá! Buziknak adni egy gyereket?

Azt kell először is belátni, hogy a homoszexualitás nem azonos a pedofíliával. Aki ezt állítja – tizenéves fiúgyermek és szakállas bácsi –, az hazudik. Van közös halmaz, naná, de ebből nem általánosítunk, mert ugye van a pedofíliának más csoportokkal is metszete, aztán mégsincs sitten mindegyik, még a metszet sem. A világi pedofil esetek többsége bizony heteroszexuális cselekmény, de szerencsére nem mindennapos, ezért mégis működik az örökbefogadás című procedúra. De ezzel nem múlt el minden veszély.

Arről megintcsak hosszan és szórakoztatóan el lehet vitatkozni, hogy akkor nem fogják-e csúfolni a gyereket az oviban a két apukáért/anyukáért (de igen), meg nem lesz-e őbelőle is meleg, már ha feltételezzük, hogy a homoszexualitás úgy terjed, mint például a katolicizmus, hogy belenevelik a gyerekbe, meg divatos. Meg lehet vitatni, vajon nem fog-e hiányozni a gyereknek a férfi/női szerepmodell, nem lesz-e torzult a személyisége – mintha egyébként normális emberek volnánk mind, minden torzulás nélkül, ugye. Lehet ellenérvelni, hogy ha nem kellene bujkálni a melegeknek, akkor nem volna annyira ciki sem a két apuka, meg fejtegetni, hogy ha a gyerek is meleg lesz, akkor sincs baj, dolgozhat a médiában.

Csakhogy ez a vita is okafogyott. Csak egy szempont van, a gyereké, és ezt leginkább azoknak kéne belátni, akik már egy sejtcsomó jogaiért is megrázzák az istenfát. Eszerint csak egy kérdés marad: mi jobb a gyereknek? Hogyan van több esélye? Állami nevelésben, szegénységben, vagy egy jól szituált, középosztálybeli meleg párnál? Mi áll közelebb a család fogalmához, két együttélő azonnemű háztartása macival, macskával, laptoppal és egyetemmel, vagy az árvaházi kommuna?

Nahátakkor. Majd ha a házasságok után a melegek elkapkodták már a heteroszexuálisok elől az árvagyereket is - akit nyilván nem meleg párok adtak örökbe - akkor lehet folytatni a vitát.