Natália
-3 °C
7 °C

Pannon Passió

2004.12.23. 12:28
Igen. A pápához nem zarándokútra megyünk, hanem tárgyalni. A pápa nem az atyaisten, sőt egyre kevesebben gondolják, hogy bármi köze lenne hozzá – a pápa politikai játékos, tehát a politikai protokoll bőven elég a kezelésére; ami egy német kancellárnak megfelel, az legyen elegendő Európa utolsó abszolút uralkodójának. Gyurcsány Ferenc éppen az SZDSZ alól lopja ki az utolsó lovacskát, a szekuláris eszmét, mert ha önmagában nem is háborúnyerő fegyver szembefordulni az egyházakkal, azért van hozadéka. Leszűrhető a közvélemény-kutatásokból, hogy a kereszténység kisebbség Magyarországon és Európában, vagy ahogy Szent Buttiglione fogalmazott, Európában többségben vannak a buzik. A Vatikán Európa beteg embere. Nincs oka a magyar miniszterelnöknek alázatra, legfeljebb arra, hogy csöndesen adja elő a mondandóját, ha beteg emberhez beszél.

ez a többségi álláspont, főleg Európában, ahol ugye a buzik
No eddig rendben is van, elment a keménynyakú magyar miniszterelnök, és beolvasott a pápának meg az udvartartásának. A pápával szemtelenkedni különben ennek a típusnak szokása, Napóleon annak idején kivette a szentatya kezéből a koronát, és maga tette a fejére.

Felhördült azonnal a magyar klerikalizmus, azon belül is a legeredményesebben provokálható Harrach tanár úr: neveletlenség, arcátlanság, keresztényüldözés, apartheid, pokol. Jó a műsor.

Csakhogy ez a bátor beszólás éppen azután történt, hogy a kormány – megrettenve az utcára hajtott gyerekek hadától (vö.: gyermekek keresztes hadjárata) – visszavonult, és egy egészen apró költségvetési vitában is beadta a derekát. Nagyszerű, hogy polgárjogot nyert végre az az alternatíva, miszerint az úgynevezett történelmi egyházakkal nem kötelező egyetérteni, de még elájulni tőlük sem muszáj. Elvégre ez a többségi álláspont, főleg Európában, ahol ugye a buzik. De mielőtt az egész haladó értelmiség elélvez az Új Felvilágosodás Bajnokától, talán nyújtsuk meg csöppet az előjátékot. Ugyanis egyelőre nem történt semmi, valós potenciáról nincsenek hírek, csak előkerült megint egy időnként előrángatott téma.

A Varsói Szerződés volt ilyen, azt is nagybetűvel írtuk már a végén – de azért mégis összedőlt
Idén például előhúzta egyszer az SZDSZ, aztán Kósáné Kovács Magda. Felháborodás volt akkor is, az ateista értelmiség meg örült, hogy megmondta nekik jól. Aztán maradt minden a régiben. A magyar állam továbbra is fix fizetéskiegészítést ad a vidéki papoknak, mert ott kevés a hív. Mondjuk adhatna ennyi erővel a városi pulykatartóknak is, mert itt meg a pulyka kevés. A magyar állam továbbá bemondásra, a béke kedvéért és az itt is hivatkozott vatikáni szerződés értelmében évente odaad nekik pár milliárd forintot, mivel ők történelmiek.

Ezt a szerződést, amit még Horn Gyula kötött meg – szintén a béke kedvéért – azóta valahogy klimatikus adottságként kezeli minden kormány, sőt még a politikán kívüli érdeklődők is. Pedig ez csak szerződés, nem eskü, fel lehet bontani. Franciaország például így működik: nincs állami apanázs semmilyen egyháznak, mert az államnak nem dolga hiteket összevetni egymással, különben is mindegyik hitnek pont ugyanannyi alapja van: valaki valamikor megmondta a frankót, és azóta az erő velük van.

A Varsói Szerződés volt ilyen, azt is nagybetűvel írtuk már a végén – de azért mégis összedőlt, és ma már csak röhögünk rajta. De mégse merül fel sose, hogy csinálni is kéne valamit. És innentől már igazán rossz ízű az egész.

végigméri a bulihajó közönségét, hogy kivel lehetne itt emberkedni, aztán odamegy szegény öregemberhez, és jól pöcsön rúgja
Először is azért, mert már maguk ezek a gesztusok mozgósítanak mindenkit, aki valaha is (érdekből vagy anélkül) aggódott a klérusért. Az ő jóindulatuk már elveszett, az egész országnak még egy modern hős sem tetszhet. Emellett más embereknek ezek a gesztusok imponálnak, lásd fent. De ha semmi se történik, pedig történhetne, akkor az utóbbi halmaz is azt fogja mondani, szájhősök ezek, nem egyebek. Hangemberek. Viszont ha az egyházpolitika abban merül ki, hogy nem változtatunk semmin, de emellett időről időre tudatosan beszólunk az egyházaknak, az bizony ellenségképszagú stratégia. Barangózás, hogy egyben jubiláljunk is. Ha nem volna keresztény, fel kéne találnunk.

Ha az agresszió – vagy legalábbis a jólnevelt csevegés felborítása – mögött nem fedezhető fel az ideológiai szándék, ha a konfrontáció öncélú, akkor az csak ellenségkeresés: nem az van, hogy Gyurcsány Ferenc tudatosan siet valahova, és a pápa útban van. Hanem az, hogy a miniszterelnök hetykén végigméri a bulihajó közönségét, hogy kivel lehetne itt emberkedni, aztán odamegy szegény beteg öregemberhez, és jól tökön rúgja, hiszen neki már úgyse kell, ha igaz. Úri passzióból. Ez viszont inkább narancssárga fokozatú ejnyebejnyét indokol, mint lelkesedést, melléállást, elismerést.

A szekularizáció nem elveszett ötlet, ha következetesen végigviszik a jövő és a köztársaság nevében. Kemal Atatürk, a modern európai Törökország megteremtője ezzel lett nemzeti hős, pedig ő se fejezte be a munkát. De ehhez nem elég bekiabálni a mise közepén, hogy hülye elmaradott pedofilok, ha közben azt a misét más és bonyolult okokból mi fizetjük. Sőt ezt a bekiabálást talán ki is lehetne hagyni, ha netán tervben van.

Kiabáljuk most inkább és egyelőre azt, hogy békés fenyőünnepet.