Tanita angyala

< az előző rész tartalma

Az üvegek kiürültek, a professzor nevetgélve káromkodott, a fáradhatatlan fordítógép pedig időnként talált egy-egy hasznosítható mondatot a tudós rámákra költöztetett barátairól és gazdasági partnereiről. Tanita – szintén kellemes hangulatban – távozni készült, amikor arra lett figyelmes, hogy a professzor elcsendesedett, és a fordítógéppel beszélget. Vendéglátója felszólította, hogy kövesse. Bizonytalan, de elegáns léptekkel a dolgozóterem átellenes sarkába siettek, ahol egy világos képernyő várta őket.

Pinahitler beszéde közben a Trágár Professzort megrázó hisztérikus röhögőgörcs érte, egy izben majdnem fellökte Tanitát. A színművész ugyanakkor összezavarodott és elbúcsúzott. A sötét rámában, a vendégház felé bandukolva rájött, hogy elfelejtette melyik tér, melyik szobor, és ezen nevetett is picit.

* * * * * *

A kortárs orosz író magába roskadva gubbasztott a házikó tövében, és földön heverő jojóit bámulta. Csepke egyik tincsét pödörgetve idegesen mászkált fel-alá.
– Maradnék – mondta Gyurcsány Alfréd, aki zaklatott idegállapotban, szárnyaival bőr aktatáskáját ölelve álldogált.

Csepke végül leverte a tévéantennát, a néptáncműsor helyett így ismét zaj áradt a készülékből. A kortárs orosz író erre összeszedte jojóit, és Csepkéhez lépett.
– Menjünk – mondta. Mikor elindultak, a papagájember barátságosan integetett utánuk. Csepke és a kortárs orosz író elszántan bukdácsoltak a láthatárig érő szeméttengerben.

Napnyugtakor egy domb tetejéről látták, hogy még mindig sokat kell menniük. Csepke kiborult.
– Nincs vizünk, soha nem is volt – üvöltötte, és nemiszervnek nevezte, majd megütötte a férfit. Aznap egymástól távol eső autóroncsokban aludtak.

Hajnalban a kortárs ororsz írót ijesztő robaj riasztotta fel, és rögtön érezte, hogy baj van. Tévés személyiség barátnőjét maga alá temette egy hatalmas kupac hulladék. A mentési munkálatok a délelőttbe nyúltak, és a jojókedvelő író magában elismerte, hogy Csepkének igaza volt a vízzel kapcsolatosan.
– Aggódom, hogy túléljük-e ezt az egészet – fogalmazott Csepke, amikor egy nagy kék zsák rongy kiemelése után feltárult az autóroncs egyik ablaka.
– Az a sebességtől függ – válaszolta a kortárs orosz író, miközben előzékenyen karját nyújtotta a sztárnak.

* * * * * *

Még mielőtt Tanita megkérdezhette volna, hogy hogyan van, a professzor közölte, hogy a vírusdolog teljesen komolytalan, és a természeti heteroszexualitás korszakát hamarosan leváltja a túlfűtött természeti heteroszexualitás korszaka, majd egy rövid kacaj után aggodalmas arccal a hasát tapogatta.

– Jó, hogy átugrott kedves Tanita – fordította a gép – egy ... ajándékkal készültem tegnap, de amilyen ... vagyok, elfelejtettem átnyújtani ... jöjjön.

– Maga csodálatos ember – mondta Tanita, amikor a tudós egy állványon fejetlen szárnyas emberalakot ábrázoló narancssárga szobrot tolt a dolgozóterembe.
– Jól fog jönni, most hogy ... zűrös a bolygó – szólt a magyarázat – ... angyaldressz, elektroreaktív plasztikból sodort műizomból van ... a szárnyakat mesterséges intelligencián keresztül irányíthatja ... egyébként fűtés is van benne, meg egyebek ... felpróbálja?

(folytatódik)