Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Minek az MTV?

2003.11.03. 10:13
Most, hogy arra is fény derült, a köztévé elnöke saját szakállára kereskedik a cég egyetlen termékével, a reklámidővel, talán ideje tényleg elgondolkodni azon, minek is tartjuk fenn ezt a patinás gépezetet. Mi hiányozna az életünkből, ha a Magyar Televízió mint állami médium megszűnne, a frekvenciáját elárvereznék, a stáb életképes hányada keresne magának munkát más adóknál, az alkalmatlanja pedig visszavonulna összelopott javai közé?

Énszerintem a világon semmi se.

a köztévé megerőszakolása teljesen oldalfüggetlen
Elvileg a közszolgálati tévé felelős többek közt az elfogulatlan tájékoztatásért. Mostanra világossá vált, hogy az államilag finanszírozott médium a legkevésbé alkalmas erre. Elég egy homlokráncolás, egy miniszterelnöki grimasz - ismerjük, ajak beharapva, állizmok uborkaszerű görcsben, tekintet a távoli népszerűségi indexbe réved -, és már repül is a Híradó főszerkesztője. Elég a lelkes részvétel a majálison és egyéb kampánybulikon, és hipp-hopp, máris benn csücsül a káder az irodájában, lecseréli a festményeket, megigazítja a visszapillantót, aztán előveszi a noteszét, és hívja a sleppet. Elég egy befolyásos papa, és máris a riportműfaj megújítójaként tündökölhet, akinek ez az álma, és dadoghat eszement ökörségeket a kamerába. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez - a köztévé megerőszakolása - teljesen oldalfüggetlen, a mértéke ingadozik ugyan, de ciklus végére, a mozgósítás idején úgyis elviselhetetlenné fokozódik. Pálfy G. István nem egy személy, hanem egy megtestesülése a Magyar Televízió házimanójának, aki a kasszában lakik.

Emiatt ugyebár nem kell állami televízió.

Aztán az volna a köztévé küldetése, hogy legyen hol katolikus, református, evangélikus és zsidó istentiszteletet közvetíteni, valamint anyanyelvi műsort hazánk kisebbségeinek. Nemes feladatok. De csak ezekért nem kell fenntartani ezt a kuplerájt. Sokkal olcsóbb, ha azt mondja az állam, hogy itt van ötszázezer forint adásonként, aki akar, csináljon belőle magazint a szlovákoknak. Igen, ez egy kicsit soknak tűnik, viszont még így is semmi ahhoz képest, amit most elpocsékolnak és ellopnak. A kereskedelmi tévékben délelőtt úgyis csak teleshop megy, bőven beférne oda az, ami marginális, de a jó lelkiismerethez kell. Több pénzért akár kora délutánra is. Ilyen támogatásokkal az MTV mostani költségvetésének töredékéért képernyőre lehet tolni azt, ami annak kínálatából megtartandó.

Szóval ehhez sem kell Magyar Televízió.

siránkoznak azon, hogy a Mónika-show helyett miért nem az ő oratóriumukat adja a tévé
Vannak, akik szerint a közszolgálatiság azt (is) jelenti, hogy a nagybetűs Művészetnek helyt adunk, és ezáltal hidratáljuk a nemzettestet. Ezzel meg az a baj, hogy mindenkinek más a nagybetűs. Van, aki csak a csupa nagybetűt érti meg. Zámbó Jimmy életműve - beleértve halálát - több honfitársunkból váltott ki katarzist, mint Kertész Imre munkássága - most akkor vagy kijelentjük, hogy vannak alacsonyabbrendű emberek (de akkor nem csak az MTV-t kell felforgatni), vagy elmélázunk azon, mi is a probléma ezekkel az úgynevezett nagybetűsökkel. Mert szó sincs arról, hogy bárki összeesküdött volna ellenük. Két lehetősége van a művész uraknak. Az egyik, hogy szánalmas, sértett lamentálással teszik magukat nevetségessé, és siránkoznak azon, hogy a Mónika-show helyett miért nem az ő Vérfertő és kasztanyetták című oratóriumukat adja a tévé naponta többször, más-más kameraállásból, és miért nem játszhatják le kedvenc zajzene-bakelitjeiket Szuperbuli helyett. A másik, hogy felfogják végre: a művészetnek ugyanúgy, mint a csokoládénak, a szexújságoknak, a vallási és politikai eszméknek, a piacról - a saját piacáról - kell megélnie. Tetszetősen, étvágygerjesztően be kell csomagolni azt a csontvelőrázó okosságot ahhoz, hogy esélye legyen eljutni milliókhoz. Piacképes terméket kell előállítani, nem azon hőbörögni, hogy nem veszik meg. Ha pedig erre a művész úr durcásan az íróasztalfiókjába fúrja a fejét, és nem hajlandó engedményt tenni a tömegnek, hanem csorbítatlan művet akar kétszáz rajongója kezébe adni - ám tegye, de akkor meg semmi keresnivalója a tévében. Az nem az ő fóruma, adja ki magvas gondolatait könyvtárjegyen vagy diafilmen. Cipőt a cipőboltból, operát az Operából.

Hiábavaló is lenne képernyőre tuszkolni az ilyesmit, mert a másik két adón szembemenne vele a valóságshow meg a horrorfilm, és művészkénk akkor már nem a tévére lenne zabos, hanem erre az egész szemét országra, amely nem nézi őtet meredten, fegyelmezetten, némán könnyezve a hódolattól.

A Magyar Televízió tulajdonképpen dömpinget folytat.
Ezt persze a mostani Magyar Televízió már rég felfogta, szerencsére. Nem is traktálja népét mozgásszínházi közvetítésekkel. Főműsoridőben ott is ugyanaz megy - kontraszelektált változatban -, ami a kertévéken, s ha egymilliónál többen nézik a Dilibulit, már tele a postaládám az MTV diadalittas sajtóközleményeivel. Oké, örüljünk együtt. Minek is? Annak, hogy a közszolgálati tévé mint vállalat este nyolc és kilenc között véletlenül éppen nem bukott meg? Annak, hogy a kereskedelmiként működő köztévé sikeresen vette fel a versenyt Liptai Claudiával? Hát ez tényleg örömhír. De az már kevésbé, hogy ez a tévé állami támogatással, gyakorlatilag elvárások nélkül versenyez olyan cégekkel, amelyek viszont hozzá képest gúzsba kötve táncolnak, amennyiben kiadásaikat bevételeikből kénytelenek fedezni. És még így is fél kézzel lenyomják. A Magyar Televízió azáltal, hogy a kincstárból él, ám piaci szereplőként vesz részt a nézőkért folyó versenyben, tulajdonképpen dömpinget folytat. Itt nem számít, behozza-e egy műsor az árát; és még azzal sem menthetők ezek a produkciók, hogy értéket közvetítenek. A NéwShowr, a Szeszélyes Évszakok meg az a bődületes baromkodás, hogy Gyurcsány Ferenc riporternek álcázva hülyeségeket kérdez Gálvölgyitől, az nem érték. Legalábbis nem az a fajta, amire a szlogen hivatkozik.

Nincs ez jól így. Vagy ha jól van, miért nincs állami pornólap? Sőt, még állami napilap sincsen - egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy köztársaságnak jelen kell lennie a médiapiacon, és ott veszteséget kell termelnie mindenáron.

Lerombolni, sóval behinteni, ezerszer fordított köpönyegére sorsot vetni.
Ezenkívül már tényleg csak annyi értelme van az MTV-nek, hogy ott pátyolgassuk azokat a Pelikán elvtársakat, akiktől majd egyszer kérünk valamit, és hogy onnan ki-ki hazavihesse, ami megtetszik neki. Pénzt, reklámidőt, felszerelést, meg a szertári baglyot.

Ceterum censeo. Lerombolni, sóval behinteni, ezerszer fordított köpönyegére sorsot vetni. Még a mindenkori kormányzó pártnak sem éri meg, hogy szüntelen azt a mocskot törölgesse magáról, ami ebben a gödörben fortyog. Az MTV presztízse oly mélyen van, hogy propagandaértéke sem mérhető; lehet, hogy a pártvezetésnek dagad a mája, amikor vasárnap este Sándor ismét csontig, de ők úgyis tudják, hova fognak szavazni. Az állandó korrupciógyanúért, a soha el nem dönthető elfogultsági vitákért, a le- és feltűnő sztárok, valamint Anita közpénzből fenntartott rezervátumáért viszont a kormányt teszi felelőssé az ország, még akkor is, ha igazából nem is tehetnek róla. Hát még akkor, ha igen.