Most, hogy arra is fény derült, a köztévé elnöke saját szakállára kereskedik a cég egyetlen
termékével, a reklámidővel, talán ideje tényleg elgondolkodni azon, minek is tartjuk fenn ezt a
patinás gépezetet. Mi hiányozna az életünkből, ha a Magyar Televízió mint állami médium megszűnne, a
frekvenciáját elárvereznék, a stáb életképes hányada keresne magának munkát más adóknál, az
alkalmatlanja pedig visszavonulna összelopott javai közé?
Énszerintem a világon semmi se.
|
a köztévé megerőszakolása teljesen oldalfüggetlen
|
Elvileg a közszolgálati tévé felelős többek közt az elfogulatlan tájékoztatásért. Mostanra világossá
vált, hogy az államilag finanszírozott médium a legkevésbé alkalmas erre. Elég egy homlokráncolás,
egy miniszterelnöki grimasz - ismerjük, ajak beharapva, állizmok uborkaszerű görcsben, tekintet a
távoli népszerűségi indexbe réved -, és már repül is a Híradó főszerkesztője. Elég a lelkes
részvétel a majálison és egyéb kampánybulikon, és hipp-hopp, máris benn csücsül a káder az
irodájában, lecseréli a festményeket, megigazítja a visszapillantót, aztán előveszi a noteszét, és
hívja a sleppet. Elég egy befolyásos papa, és máris a riportműfaj megújítójaként tündökölhet, akinek
ez az
álma, és dadoghat eszement
ökörségeket a kamerába. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez - a köztévé megerőszakolása - teljesen
oldalfüggetlen, a mértéke ingadozik ugyan, de ciklus végére, a mozgósítás idején úgyis
elviselhetetlenné fokozódik. Pálfy G. István nem egy személy, hanem egy megtestesülése a Magyar
Televízió házimanójának, aki a kasszában lakik.
Emiatt ugyebár nem kell állami televízió.
Aztán az volna a köztévé küldetése, hogy legyen hol katolikus, református, evangélikus és zsidó
istentiszteletet közvetíteni, valamint anyanyelvi műsort hazánk kisebbségeinek. Nemes feladatok. De
csak ezekért nem kell fenntartani ezt a kuplerájt. Sokkal olcsóbb, ha azt mondja az állam, hogy itt
van ötszázezer forint adásonként, aki akar, csináljon belőle magazint a szlovákoknak. Igen, ez egy
kicsit soknak tűnik, viszont még így is semmi ahhoz képest, amit most elpocsékolnak és ellopnak. A
kereskedelmi tévékben délelőtt úgyis csak teleshop megy, bőven beférne oda az, ami marginális, de a
jó lelkiismerethez kell. Több pénzért akár kora délutánra is. Ilyen támogatásokkal az MTV mostani
költségvetésének töredékéért képernyőre lehet tolni azt, ami annak kínálatából megtartandó.
Szóval ehhez sem kell Magyar Televízió.
|
siránkoznak azon, hogy a Mónika-show helyett miért nem az ő oratóriumukat adja a tévé
|
Vannak, akik szerint a közszolgálatiság azt (is) jelenti, hogy a nagybetűs Művészetnek helyt adunk,
és ezáltal hidratáljuk a nemzettestet. Ezzel meg az a baj, hogy mindenkinek más a nagybetűs. Van,
aki csak a csupa nagybetűt érti meg. Zámbó Jimmy életműve - beleértve halálát - több honfitársunkból
váltott ki katarzist, mint Kertész Imre munkássága - most akkor vagy kijelentjük, hogy vannak
alacsonyabbrendű emberek (de akkor nem csak az MTV-t kell felforgatni), vagy elmélázunk azon, mi is
a probléma ezekkel az úgynevezett nagybetűsökkel. Mert szó sincs arról, hogy bárki összeesküdött
volna ellenük. Két lehetősége van a művész uraknak. Az egyik, hogy szánalmas, sértett
lamentálással teszik magukat
nevetségessé, és siránkoznak azon, hogy a Mónika-show helyett miért nem az ő Vérfertő és
kasztanyetták című oratóriumukat adja a tévé naponta többször, más-más kameraállásból, és miért nem
játszhatják le kedvenc zajzene-bakelitjeiket Szuperbuli helyett. A másik, hogy felfogják végre: a
művészetnek ugyanúgy, mint a csokoládénak, a szexújságoknak, a vallási és politikai eszméknek, a
piacról - a saját piacáról - kell megélnie. Tetszetősen, étvágygerjesztően be kell csomagolni azt a
csontvelőrázó okosságot ahhoz, hogy esélye legyen eljutni milliókhoz. Piacképes terméket kell
előállítani, nem azon hőbörögni, hogy nem veszik meg. Ha pedig erre a művész úr durcásan az
íróasztalfiókjába fúrja a fejét, és nem hajlandó engedményt tenni a tömegnek, hanem csorbítatlan
művet akar kétszáz rajongója kezébe adni - ám tegye, de akkor meg semmi keresnivalója a tévében. Az
nem az ő fóruma, adja ki magvas gondolatait könyvtárjegyen vagy diafilmen. Cipőt a cipőboltból,
operát az Operából.
Hiábavaló is lenne képernyőre tuszkolni az ilyesmit, mert a másik két adón szembemenne vele a
valóságshow meg a horrorfilm, és művészkénk akkor már nem a tévére lenne zabos, hanem erre az egész
szemét országra, amely nem nézi őtet meredten, fegyelmezetten, némán könnyezve a hódolattól.
|
A Magyar Televízió tulajdonképpen dömpinget folytat.
|
Ezt persze a mostani Magyar Televízió már rég felfogta, szerencsére. Nem is traktálja
népét mozgásszínházi közvetítésekkel. Főműsoridőben ott is ugyanaz megy - kontraszelektált
változatban -, ami a kertévéken, s ha egymilliónál többen nézik a Dilibulit, már tele a postaládám
az MTV diadalittas sajtóközleményeivel. Oké, örüljünk együtt. Minek is? Annak, hogy a közszolgálati
tévé mint vállalat este nyolc és kilenc között véletlenül éppen nem bukott meg? Annak, hogy a
kereskedelmiként működő köztévé sikeresen vette fel a versenyt Liptai Claudiával? Hát ez tényleg
örömhír. De az már kevésbé, hogy ez a tévé állami támogatással, gyakorlatilag elvárások nélkül
versenyez olyan cégekkel, amelyek viszont hozzá képest gúzsba kötve táncolnak, amennyiben
kiadásaikat bevételeikből kénytelenek fedezni. És még így is fél kézzel lenyomják. A Magyar
Televízió azáltal, hogy a kincstárból él, ám piaci szereplőként vesz részt a nézőkért folyó
versenyben, tulajdonképpen dömpinget folytat. Itt nem számít, behozza-e egy műsor az árát; és még
azzal sem menthetők ezek a produkciók, hogy értéket közvetítenek. A NéwShowr, a Szeszélyes Évszakok
meg az a bődületes baromkodás, hogy Gyurcsány Ferenc riporternek álcázva hülyeségeket kérdez
Gálvölgyitől, az nem érték. Legalábbis nem az a fajta, amire a szlogen hivatkozik.
Nincs ez jól így. Vagy ha jól van, miért nincs állami pornólap? Sőt, még állami napilap sincsen -
egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy köztársaságnak jelen kell lennie a médiapiacon, és ott
veszteséget kell termelnie mindenáron.
|
Lerombolni, sóval behinteni, ezerszer fordított köpönyegére sorsot vetni.
|
Ezenkívül már tényleg csak annyi értelme van az MTV-nek, hogy ott pátyolgassuk azokat a Pelikán
elvtársakat, akiktől majd egyszer kérünk valamit, és hogy onnan ki-ki hazavihesse, ami megtetszik
neki. Pénzt, reklámidőt, felszerelést, meg a szertári baglyot.
Ceterum censeo. Lerombolni, sóval behinteni, ezerszer fordított köpönyegére sorsot vetni. Még a
mindenkori kormányzó pártnak sem éri meg, hogy szüntelen azt a mocskot törölgesse magáról, ami ebben
a gödörben fortyog. Az MTV presztízse oly mélyen van, hogy propagandaértéke sem mérhető; lehet, hogy
a pártvezetésnek dagad a mája, amikor vasárnap este Sándor ismét csontig, de ők úgyis tudják, hova
fognak szavazni. Az állandó korrupciógyanúért, a soha el nem dönthető elfogultsági vitákért, a le-
és feltűnő sztárok, valamint Anita közpénzből fenntartott rezervátumáért viszont a kormányt teszi
felelőssé az ország, még akkor is, ha igazából nem is tehetnek róla. Hát még akkor, ha igen.
