Világok háborúja

2004.03.31. 08:24

A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok
lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala:
E világnak országai a mi Urunkéi és az ő
Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.
Jel 11:15

Kósáné Kovács Magda téved. A katolikusok nem Európát akarják lenyúlni, hanem az egész világot. Sőt a vallások legtöbbje le akarja nyúlni a világot, amennyiben a lenyúlást úgy értjük, hogy kiterjesztenék rá minél totálisabb hatalmukat, bekukkantanának az ágyba, az ágy alá, az ágy és a fal közötti résbe is, ahol a pornólapok vannak esetleg, aztán nemulass. De ez nem valami friss, lávakövön kisütött hír, hanem a kereszténység egyik alaptétele, már az alapítója is megmondta, hogy övé meg az apjáé az egész, a világ az ő családi vállalkozásuk.

Ez világháború, amiben a demokratikus értékrend csap össze a vallásokban konzervált feudális mércével.
Az a háború, amiről itt szó esett, illetve amibe a szocialista párt ezennel delegált egy nem túl jelentős figurát, természetesen nem magyar ügy, még csak nem is európai, és nem is kizárólag keresztény - a világ nem elég, ez a vallások lényege, és ez is lesz, legalábbis az egyistenhit nem biztosít más utat, mert ha nem akarja az egész világot, akkor az isten vagy nem egy, vagy nem isten. Van az Isten, és övé az ország, a hatalom és a dicsőség és az első éjszaka joga mindörökké, ámen. Nem újdonság, bár nevezik néha örömhírnek. Például a Kósánét interjúvoló Hetek sem azért készül, hogy a Hit Gyülekezete befolyása kisebb legyen.

Ez világháború, amiben a modern, demokratikus, liberális értékrend csap össze a vallásokban konzervált feudális mércével. De egyáltalán nem biztos, hogy az utóbbi veszít, vagy hogy az a legyőzendő gonosz. És nem azért, mert Isten nem tud veszíteni, illetve olyankor agresszív lesz, és felborítja a táblát. Hanem mert ezek az imént nagyvonalúan feudálisnak nevezett értékek nem csak azért uralkodtak ezredévekig, mert nem volt jobb, és mert ügyes kódként meg is akadályozták az újabbak kifejlődését egy darabig. Irracionalitásuk az ember irracionalitás-szükségletét elégíti ki, nem azért keletkeztek, mert van isten, hanem mert van ember, és annak kell valami nagy és magasztos, amit nem ért, amit senki sem érthet, és amivel betakarhat minden egyebet, amit még nem ért.

Mármost elsőre úgy néz ki ez a nyilatkozat, mintha Horn Gyula büfizte volna bele a világba valami borvidéki lakossági fórumon. De engedtessék meg, hogy indítékokat, célokat és üzeneteket tételezzek fel mégis, túl pár ezer gyülis EU-szavazat begyűjtésén. Vajon miért rontott neki a Vatikánnak a rég nem látott funkcionária, és hány hadosztálya van neki?

Az még nem a keresztények üldözése, ha nem tartjuk őket többre, mint másokat.
Az utóbbi időben, emlékezzünk csak, az SZDSZ dobta fel a spanyolcsizmát az asztalra, mondván, ugyan hozzuk már fedésbe az aktív hívők - a szolgáltatás igénybevevői - számát, és az adott egyházba, egyházikóba, gyülevészetbe pumpált állami pénzecskét. Fel is hangzott menten a nemzeti hörgmetál, hogy keresztényellenezve van itten basszáj, kiirtaniakarás, kiéheztetés, istengyilkosság, zsidók. Aztán nem történt semmi azon kívül, hogy a szabaddemokraták megmelengették a szívét annak a célközönségnek, amely mindennapjaiban simán csak szekuláris, ha viszont kimasszírozzák belőle az állásfoglalást, akkor valahova oda lyukad ki, hogy túl van finanszírozva ez a hobbi.

Azt persze nehéz megmondani, hogy ez hány embert jelent, sokkal nehezebb, mint felmérni, hogy a magyar népesség legfeljebb húsz százaléka aktív vallásgyakorló. A többé-kevésbé aktív antiklerikálisok száma nyilván akkor éri el a csúcsot, amikor általánossá válik a hittérítők jelenléte a fürdőszobákban, magyarul: a klerikáliskodó jobbos kormányok alatt. Vagyis nem most, semmi esetre, de bizonyára most is értékes szavazatokat jelentenek azok, akik szerint rendezni kéne végre közös dolgainkat. Mondjuk felbontani a vatikáni szerződést, nem csak szájaskodni, csókolom. Nem elég a jót akarni.

Bizisten meglehet, hogy nem jelent több szavazatot Mária volt országában - ő már rég cukrászdát nyitott Bécsben - a szenteskedő, egyházakat privilegizáló politika, mint az, amely szembe mer velük helyezkedni, ha kell. Még az is megeshet, hogy többet hoz a bátor hitetlenség. Az ugyanis még nem a keresztények üldözése, ha semmivel sem tartjuk őket többre, mint másokat. Az csak igazság.