Ez a választás már 2016-ról szól

2014.11.04. 19:55

Ha figyeli az ember a semmiből is szenzációt keltő amerikai médiumokat, akkor (megint) emberemlékezet óta nem volt ilyen fontos választás az USA-ban. A tét óriási! – harsogják mindenhol. Közel egy évtized után a republikánusok többséget szerezhetnek a szenátusban és képviselőházi fölényüket megtartva, ellenőrzésük alá vonhatják a kongresszust. Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi frakcióvezetője hosszú és illusztris politikai karrierjét a szenátus de facto vezetőjeként fejezheti be.

Kit érdekel? – hallom lelki füleimmel az átlag magyar olvasó unott válaszát. És ezzel tulajdonképpen az átlag amerikai választópolgár sincs másképp.

Először is, bár a képviselőház szinte biztosan republikánus kézen marad, a szenátusban korántsem dőlt még el a verseny. A republikánusoknak a 12-13 bizonytalan szenátori versenyből legalább hat, ma még demokrata kézen lévő helyen kell a saját javukra fordítaniuk az eredményt a többség megszerzéséhez.

Másodszor, ha ez sikerülne is, szinte kizárt, hogy a republikánusok elérjék a szenátusi obstrukció, az ún. filibuster lehetőségét kizáró 60 szavazatot. Márpedig enélkül elég kicsi az esélye, hogy a vitás republikánus törvényjavaslatok utat nyerjenek az elnök asztalához, ahol egyébként egy újra már nem választható, „béna kacsa” Obama vétójával találnák szembe magukat.

Így szinte mondhatjuk, hogy majdhogynem mindegy, melyik párt nyer apró többséget a szenátusban. A republikánus képviselőház és a demokrata elnök további két évre garantálja, hogy az amerikai törvényhozást szinte megbénító, az ország demokráciáját erodáló pártoskodás feltételei adottak maradjanak.

A felszín felett van azonban egy másik dinamika, amely miatt mégis van tétje a mostani választásnak. A republikánusok egyik fontos célja, hogy visszaszerezzék a Fehér Házat, azaz 2016-ban az ő jelöltjük nyerje az elnökválasztást. Bár a kongresszusban a Republikánus Párt erős pozíciókkal rendelkezik, az egyetlen össznemzeti szavazáson, az elnökválasztáson a demokrata jelölt az utolsó hat választásból ötön többséget szerzett. (Emlékezetes, hogy 2000-ben George W. Bush kevesebb szavazatot kapott, mint a demokrata Al Gore, és csak a többször újraszámolt Florida állam szavazataival szerzett elektori többséget. 2004-ben már a szavazatok abszolút többségét is megszerezte John Kerryvel szemben.)

A demokrata sikerek egyik fontos forrása az USA demográfiájának változása. A fehér többség, ahol a republikánusoknak hagyományosan erősebb pozíciói vannak, lassan súlyt veszít az egyre növekvő számú és már a választásokon is egyre aktívabb kisebbségek, különösen a feketék, a latinók és az ázsiak javára.

Ezek a népcsoportok többségükben demokrata szavazók, így számuk növekedése automatikus előnyt jelent a demokratáknak. Ugyanakkor ezek a kisebbségek sokkal nagyobb számban vesznek részt az elnökválasztáson, mint a köztes években tartott szavazásokon, ahol a fehér többség továbbra is dominál. Több más tényező mellett ezzel is magyarázhatóak a republikánusok midterm sikerei, amelyeket elnökválasztási kudarcok követnek.

A Republikánus Pártnak, ha 2016-ban elnökválasztást akar nyerni, majd pedig kormányozni akar, meg kell tudni szólítania ezeket a néprétegeket. Ezek a polgárok (vagy szüleik) gyakran bevándorlók, akiknek fontos, hogy az illegális bevándorlók kérdése végre rendeződjön. Nagy számban élnek köztük szegények, akiknek létkérdés, hogy a szociális programok fennmaradjanak. Sokuk nem vagy alig fizet adót, ezért adócsökkentéssel nem lehet őket megnyerni. A republikánusok mai, kissé keményvonalas platformja a határvédelem erősítésével, a gazdagokat és cégeket célzó adócsökkentéssel, a jóléti kiadások drasztikus lefaragásának ígéretével ezeket a rétegeket elriasztja.

A 2014-es választás igazi tétje, hogy a Republikánus Párt várható sikerére hogyan reagál. Önigazolásként, amely az eddigi konfrontativ politikája folytatását és várhatóan újabb elnökválasztási kudarcot vonhat maga után. Vagy lehetőségként arra, hogy megerősödött pozíción keresztül, ámde az amerikai politikai rendszer kompromisszumkényszerét felismerve megszólítsa az amerikai társadalom újabb rétegeit, és ezzel esélyt adjon magának a Fehér Ház hőn áhított visszahódítására.