Miklós
-7 °C
2 °C

Mindenki szívja akkor a maga dzsointját!

2004.12.14. 11:45

Szerintem az Alkotmánybíróság december 13-ai döntésének legemelkedettebb bekezdése – mégpedig arról, miért nem tartozik önrendelkezési körünkbe, hogy füvet szívjunk (avagy miért alkotmányos a méltóságra kényszerítő börtönbüntetés) – ez:

„A [...] kábítószer-fogyasztás által előidézett állapot éppen a fogyasztó emberi méltóságának egy részét veszi el, mert autonómiáját azáltal korlátozza, hogy döntési képességét külső tényezőknek veti alá. Ebben a helyzetben azonban már megjelenik az államnak az egészséghez való jogot, a személyi integritás megőrzését támogató intézményvédelmi kötelezettsége, amelyet az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése rögzít. A fogyasztó személyére nézve ez azt jelenti, hogy a pozitív tartalmú önrendelkezési jogot nem egy másik személy joga, hanem saját testi és lelki egészséghez való és a cselekvési szabadság megőrzéséhez fűződő joga korlátozza. A kábítószer-fogyasztás megengedése tehát pontosan az önrendelkezési jogot iktatná ki az egyén életéből, amennyiben az a kábító hatású anyag befolyása alatt lévő és rabjává vált személy korlátozott döntéshozatali képessége iránti közömbösséget jelentené. Az állam fellépésének éppen az a jelentősége, hogy a fogyasztó emberi méltósághoz való jogának azt a központi, »mindenki más rendelkezése alól kivont« magvát oltalmazza, amelynél fogva [...] az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá.”

Nézzük akkor hát, a határozatot jegyző kilenc alkotmánybíró konkrétan miként biztosítaná, mondjuk, hogy egy tizennyolc éves negyedikes gimnazista, aki a büntetőjogi fenyegetés ellenére haverjaival közösen füvet szív, akarata ellenére is alany legyen, ne pedig puszta eszköz vagy tárgy!

néha péntek délután fellazítja a valóság kontúrjait

Emberünk tehát még nem rendszeres fogyasztó vagy függő, ha van olyan egyáltalán. Az AB egyik skolasztikus szőrszálhasogatásra utaló kifejezését kölcsönvéve: még nem rabja a „szernek”. Egyszerűen a barátaival néha péntek délután fellazítja a valóság kontúrjait. (Van a fajtájából bőven: egy 2002-es felmérés szerint a középiskolások huszonegy százaléka használt már valamilyen tiltott drogot; a gyakorlatban persze főleg marihuánát.)

Eddig, ha megbuktak, hogy marihuánás cigit szívnak az iskolaudvar egyik rejtett zugában, a börtön helyett választhatták az elterelést is. Az elsőfokú ítélet meghozataláig elmehettek egy hat hónapos megelőző-felvilágosító szolgáltatásra. Most viszont, hogy az Alkotmánybíróság – története során először – törvényt alkotott, kétéves börtönbüntetés is várhat rájuk.

De az alkalmi füvező sem hülye. Nem várja tétlenül, hogy lesújtson rá az ultima ratio. A marihuána kétségkívül rontja az emlékezetet, a logikai képességekkel azonban nem bánik el olyan csúnyán, mint az alkotmánybírák feltételezik.

Az érvényben maradt rendelkezéseket átfutva rövid fejtörés után bármelyik rájöhet: sokkal ésszerűbben jár el, ha mindenekelőtt saját fűkészletet szerez be, és szigorúan a magáét szívja. Ekkor ugyanis a garantáltan mehet elterelésre. Míg ha beáll egy körbe, ahol a spangli kézről kézre jár, és ő is továbbadja a mellette állónak, két évet is kaphat.

sokkal jobb neki, ha a biztonság kedvéért mindig van nála egy kis fű

Namost, vegyük a THC hatását a gamma-agyhullámokra! A neurobiológusok azt mondanák, a fent vázolt gyakorlati következménynek a felismerésekor az alkalmi fogyasztó agykérgében aktiválódik pár száz ezer idegsejt. A kutatások szerint ennek a memórianyomnak a megerősödését a rendszeres kannabiszfogyasztás valóban rontja, mivel összezavarja azoknak az idegsejteknek a működését, amelyek az emlékek megerősítését végzik.

Nem tudom, más hogy van vele, de nekem mégsem túl valószerű elképzelni egy olyan szmókert, aki mértéktelen fogyasztása közben elfelejti, hogy sokkal jobb neki, ha a biztonság kedvéért mindig van nála egy kis fű; persze szigorúan csekély mennyiség.

(Nem inkább így lesz több marihuána a iskolában, a bulikon és partikon?)

Ha az alkalmi fogyasztó racionális lénynek bizonyul, a dílerek érdekképviseleti szervezete szerintem hamarosan fizetett hirdetésben mond köszönetet az alkotmánybíráknak bölcs döntésükért. (Nem tudom, felfigyeltek-e a határozat másik nagy erényére, hogy éppen azokat küldi börtönbe, akiknél a legtöbb értelme lenne az elterelésnek?)

És mindez egy „dogmatikai zavarokat” okozó jelzős szerkezet miatt! Az „együttes fogyasztás” fogalmát az alkotmánybírák olyan homályosnak találták, hogy a jogbiztonságra hivatkozva azonnali hatállyal megsemmisítették az összes olyan paragrafust, melyben szerepelt.

Az viszont egyáltalán nem zavarta őket, hogy a fogalmi tisztogatás után megmaradt „kínál vagy átad” alapján nem tudnak különbséget tenni a „nesze, itt van két gramm fű, próbálgasd!” és a „szívj bele, és add tovább!” között. Pedig mintha lenne; és mintha emberünk méltóságát jól megtiporná kilenc alkotmánybíró.