Mária
-6 °C
-2 °C

Elveszett magyarikumok

2006.05.08. 12:19

1991. A szovjet csapatok épp csak elhagyták az országot, a Híradóban öreg parasztember nyilatkozik. "Meg vannak ezek őrülve. Hazaküldeni az oroszokat... Ki fogja megvásárolni ezután az öreg teheneket meg a letojt tyúkokat?"

1994. Horn Gyula a szakértelemmel és az orosz piaccal kampányol. A lassan újrainduló mezőgazdasági export ellenértékét nem nagyon fizetik ki az eredeti tőkefelhalmozást Magyarországon gyakorló orosz vevők. A kivitel újra leáll, a kinnlévőségeket töredékáron vásárolják meg a szakértők.

2002. Medgyessy Péter megígéri, hogy visszaszerzi az orosz piacot. Első moszkvai fogadásán, a magyar nagykövetségen közepes minőségű francia tájborokkal látja vendégül az orosz üzletembereket. Itthon régóta Szepsyk, Gerék, Tiffánok vannak a palackokban. Eltelik négy esztendő, az orosz piacon nem történik semmi. 2006. Gyurcsány Ferenc az orosz piac visszaszerzésének ígéretével kampányol.

Tizenhat-tizenhét esztendővel a rendszerváltás után itt az ideje, hogy kimondjuk: a KGST és a legendás szovjet piac nem a magyar politika ügyetlensége miatt szűnt meg. Összeomlott, mielőtt a rendszerváltás megtörtént volna. Összeomlott, mert tökéletesen működésképtelen volt. A termékeket, amelyeket ezen a piacon el lehetett adni - amennyiért el lehetett adni -, már soha senki nem veszi meg tőlünk. Ahogy Magyarország se vásárol a kötelező kontingens keretében Moszkvicsokat. Ez nem politikai kérdés.

A magyar mezőgazdaság több populizmust már nem visel el.

Putyin támogathatja Gyurcsány Ferencet politikailag, de nem vásárolhat meg tőlünk egy kiló öreg tehénhúst sem drágábban, mint amit a világpiacon legolcsóbb termelő kér. És nem adhat el egyetlen köbméter gázt sem olcsóbban, mint amennyit ezért a világpiacon kaphat. Gyurcsány Ferencnek mint üzletembernek tudnia kell, hogy egy állam a piacgazdaságban nem szerez piacot. Ösztönözheti a kivitelt sajátos eszközökkel. Például az állami marketing eszközével. Az elmúlt két évben kétszer felezte meg a kormány az Agrár Marketing Centrum költségvetését: 2005-ben 3 milliárdról 1,5 milliárdra, 2006-ban 1,5 milliárdról 750 millióra. Ez kevesebb, mint egyetlen sörmárka magyarországi bevezetésének költségvetése.

A magyar mezőgazdaság több populizmust már nem visel el. Sem jobboldalit, sem baloldalit.

Antall József és Orbán Viktor kisgazdapárti mezőgazdasági miniszterei súlyos károkat okoztak az ágazatnak. Az elképzelés, amely szerint Kert-Magyarország keletkezhet a szocialista mezőgazdaság romjain, veszélyes illúziónak bizonyult. A KGST-piacra létesült feldolgozó nagyüzemek és az általuk integrált szövetkezetek azonban nem emiatt mentek csődbe.

Horn, Medgyessy és Gyurcsány miniszterei hiába nyomták beléjük a konszolidációs tíz- és százmilliárdokat, a problémát, a piacok hiányát nem oldották meg, és a csődök több hullámban ismétlődtek.

A magyar mezőgazdaság strukturális gondjait nem oldhatták meg a rendszerváltás utáni kormányok, mert fel sem mérték őket. A túlméretezett szocialista nagyüzemek és feldolgozóüzemek kizárólag a tömegtermelésre alkalmasak. Ahhoz, hogy óriási kapacitásaikat kitöltsék, az utolsó szocialista években már a KGST és a szovjet piac is kevésnek bizonyult. Bábolna és Nádudvar csak akkor működhetett gazdaságosan, ha a végtermékek exportját - például Argentínába - 70-72 százalékkal támogatta a költségvetés. Míg össze nem omlott az is.

A KGST bukása után megmaradt hazai és nyugat-európai piacon a névtelen, ezért a legalsó alapanyag-, illetve tömegkészáru-szegmensbe szorult magyar termékek amerikai, thaiföldi, brazil melléktermékekkel, tömegáruval küzdenek. A közben lassan konszolidálódó orosz piacon is. Ebben a csak az árakkal versenyző szegmensben hosszú távon esélytelenek a magyar termékek. Kedvezőbb földrajzi körülmények, alacsonyabb bérköltségek, burkolt és nyílt állami támogatások teszik erősebbé a versenytársakat.

A bolgár borok marketingjére a brit piacon 2004-ben hússzor annyit költött az állam, mint amennyit a magyar borok teljes exporthírverésére.

A magyar nagyüzemek hiába költenek milliárdokat a korszerűsítésre. A világpiacon saját szellemi teljesítmény, különleges saját alapanyagok nélkül, a versenytársaink által is vásárolt berendezésekkel csak ócsítani lehet a termékeket, javítani nem nagyon. Több vizet lehet megkötni a sonkában, kevesebb hús kell a párizsiba, több víz kerülhet a borba, kevesebb búza a kenyérbe.

Magyarországnak nincsenek külföldön is vonzó élelmiszertermékei. Nincs pármai vagy San Daniele sonkája, nincs camembert, brie vagy eidami sajtja. Amije lenne, azt is sikerült mára tönkretenni. A legendás Pick szalámi az elmúlt évek pénztelenségével elsüllyedt a középszerűségben. A tokaji aszút úgynevezett háromputtonyos, Ukrajnába az évekkel ezelőtti túltermelés miatt kiszállított és ott palackozott valami képviseli az orosz piacon. Aki ezt kóstolja, annak nehéz megmagyarázni, hogy ez a világ leghíresebb bora.

A legjobb magyar borokból elenyésző mennyiségek kerülnek exportra. Amit komolyabb mennyiségben kivisznek, nem nagyon kerül feljebb a hipermarketek első-második polcánál. Aki exportban eredményesebb akar lenni, igyekszik elfelejtetni, hogy áruja magyar, mert a piacon jobb a hírük a moldáv vagy a bolgár boroknak is. Pedig a párizsi borversenyen 2006-ban Magyarország eredményesebb volt, mint Franciaország. De marketing nélkül ki tudhat erről? A bolgár borok marketingjére a brit piacon 2004-ben hússzor annyit költött az állam, mint amennyit a magyar borok teljes exporthírverésére.

Vannak kitűnő magyar alapanyagok. A mangalicából többnyire spanyol sonka lesz, a libamájból még mindig francia konzerv.

Van-e egyáltalán kitörés ebből a helyzetből?

Persze, hogy van.

Észre kell venni, hogy a piac és a termelés is kettévált. A hiperek, áruházi láncok média által uralt kereskedelmében vagy árral, vagy márkával lehet valaki eredményes. Árversenyben már elértük a padlót. Ha nagyobb sorozatokat termelünk, annak csak egyetlen célja lehet: az, hogy a mennyiség elviselje a márkaépítés gigantikus költségeit. Ez valóban csak tőke kérdése, ebben az állam sem nagyon segíthet. Itt a magántőke koncentrációja lehet az út. Sokak szerint az egyetlen.

Pedig tévedés azt hinni, hogy nincs más irány. Különleges, helyi értékeket kell teremteni. Összetéveszthetetlen borokat, a magyar gyümölcsök ízeit előhozó zamatos élelmiszereket, magyar gasztronómiát, kolbászokat, pálinkákat, visszanyúlva a tradíciókhoz és minőségi mértéket véve a mai világban. Ilyen termékek nélkül egyetlen ország arculata sem lehet teljes. Ezek hiányában a hozzánk irányuló turizmus is csak a legolcsóbb fajta lehet. Ezen termékek számára nem a hiperek jelentik az elsődleges piacot. Ezek, ha jól csináljuk, minőségi idegenforgalmat, Magyarország iránti érdeklődést generálnak. Olyan érdeklődést, amelyből minden magyar termék (a tömegáru is) hasznot húzhat.

Nem fordulhat elő, hogy Európa-szerte csak nálunk ne lehessen minden borospincének saját törkölypálinkája.

A Chateau Laffite híre segít eladni a legközönségesebb bordói tömegbort is. Nem ezeknek van szükségük állami vagy uniós segítségre. Az ország arculatának van szüksége ezekre. Ahhoz, hogy a meglévő nevek mellett újak is keletkezhessenek, olyan gazdasági környezetet kell kialakítani, amely kedvez a kis- és középvállalkozások újító szellemének. Borutakat, gasztronómiai kalandokat kell kiépíteni az országban.

Tiltásokban nem szabad túlteljesíteni az EU elvárásait. Nem fordulhat elő, hogy Európa-szerte csak nálunk ne lehessen minden borospincének saját törkölypálinkája, ne főzhessen szilvalekvárt minden beregi porta, ne legyen üveges libamájkonzerv, házikolbász a békési és csongrádi házaknál. Természetesen legyenek higienikusak, rendelkezzenek minősítéssel. Az EU-pályázati forrásait ilyesmire, regionális termékek kialakítására, a falusi turizmus fejlesztésére használták Portugáliától Írországig. Az önmaga értékeit feladó ország érdektelenné válik a globalizálódó világban.

A magyar mezőgazdaság csak a kétféle termelés egyidejű fejlesztésével maradhat talpon. A kétféle tevékenység nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.

Vegyük már észre, legalább a választások után.

(A szerző bortermelő, a Magyar Független Bortermelők Szövetségének elnöke)

Felfedeznéd Portugáliát?

Itt a remek alkalom, hogy megismerd. Beszámolók, fotók - böngéssz!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.