Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Bejrúti békeajánlat: első lépcsőfok, semmi több

2002.03.29. 07:42
Óvatos optimizmusra, de többre nem, adhat okot az Arab Liga szerdai-csütörtöki bejrúti csúcstalálkozója, ahol az arab országok (plusz a palesztinok), egyhangúlag elfogadva a szaúdi trónörökös javaslatát, összarab békét ajánlottak Izraelnek, amennyiben az 1) kivonul az 1967-ben elfoglalt területekről, 2) lehetővé teszi a megszállt palesztin területeken egy palesztin állam létrehozását, amelynek fővárosa Kelet-Jeruzsálem és 3) "igazságos megoldást" kínál a menekültek problémájára.

Az Abdullah szaúdi trónörökös által nemrégiben előterjesztett javaslat valójában semmi újat nem tartalmaz a már elhangzott békeajánlatokhoz képest annyiban, hogy létező ENSZ-döntéseken (194, 242, 338) alapul. Fontosságát az adja, hogy a jelenlegi, kilátástalannak tűnő helyzetben semmi más nincs az asztalon, előterjesztőjének presztízse hatalmas, és valamennyi arab állam - beleértve a keményvonalas Szíriát és Irakot is - felsorakozott mellette. Még ha az utóbbiak nem is túl lelkesen.

"Fontos, hogy a menekültek kérdésében az ajánlat teret enged a kompromisszumnak."

Az ajánlat értékét némileg, bár az emlegetettnél jóval kevésbé, csökkenti a csúcstalálkozón folyó, szokásosnál is nagyobb bénázás. Az Izraellel békében álló egyiptomiak és jordániaiak el se mentek, Arafatot Izrael "nem engedte el", és Libanon megakadályozta, hogy a palesztin elnök élőben - műholdadáson keresztül - szólhasson a résztvevőkhöz (ebben egyébként lehet, hogy az Arafatot rühellő, Libanont ellenőrzése alatt tartó Szíria a ludas, de végülis mindegy).

Elvesz továbbá az ajánlat értékéből, hogy az eredeti, a New York Timesban megjelent szaúdi javaslattal szemben a Bejrútban elfogadott szöveg már nem a kapcsolatok teljes normalizálását - vagyis diplomáciai elismerést, békét, kereskedelmet, turizmust, mindent - ajánl, hanem csak normális kapcsolatokat. Nüansz, de az izraeliek azonnal belekötöttek. A tompított nyelvezetet nyilván a keményvonalas Szíria harcolta ki.

Fontos viszont, hogy a négymillió palesztin menekült kérdésében az ajánlat teret enged a kompromisszumnak. Izrael semmi esetre sem fogadja el ezeknek a menekülteknek a hazatértét, de a javaslat mindössze "igazságos megoldásról" beszél, és az említett 194-es számú ENSZ-döntés is lehetőséget ad a menekültek kompenzációjára. Itt tehát alighanem lehet tárgyalni.

Összességében a kezdeményezés bátor, kellően radikális, és a mögötte felsorakozott támogatás miatt igen nagy jelentőségű.

Hogy az izraeli külügyminisztériumi szóvivője egyből elutasította az ajánlatot, az önmagában nem katasztrófa, mert ő pontosan a palesztin menekültek visszatelepítését kifogásolta, ez pedig láthatólag nincs kőbe vésve. A kormányfői szóvivő reakciója - amelyben "nagyon érdekes fejleménynek" nevezte a határozatot, amelyről érdemes volna tárgyalni - már árulkodóbb.

A labda most mindenképpen az izraeli térfélen van. Saron népszerűségének csökkenésével, a harcok súlyosbodásával, az egyre jobban szervezett és koncentrált palesztin ellenállással, a nemzetközi várakozásokkal szembesülve - és valódi alternatíva híján - a miniszterelnök aligha tehet mást, mint hogy - legalábbis most - felveszi a kesztyűt.

"A labda most az izraeli térfélen van. Hogy aztán mi lesz, nem tudni. Akadály van számtalan."

A véres netanyai bombatámadás, amelyben húsz ember meghalt, abszurd módon még használhat is. Az öngyilkos merényletre adandó, vélhetően brutális izraeli válaszcsapás lehetővé teszi majd Saron számára, hogy erős pozicióból tárgyaljon.

Hogy aztán mi lesz, persze nem tudni. Akadály van számtalan. Az arab front nem egységes, nem csak a vezetőket tekintve, de a brutálisan Izrael-ellenes arab közhangulat miatt sem. A keményvonalas államoknak, mint Szíria, talán nem is áll igazán érdekében a megegyezés. Az izraeli-palesztin konfliktus a legtöbb - diktatórikus, inkompetens és korrupt - arab rezsim szemében remek műsor, ami eltereli népük figyelmét az otthoni problémákról. Eszköz és ürügy a represszió fenntartására.

A teljes izraeli kivonulást és Kelet-Jeruzsálem feladását Saron és markánsan jobboldali kormánya aligha fogadhatja el. Az amerikaiak - akiknek támogatása életbevágó - nem tűnnek túl lelkesnek, egyelőre még mindig Arafatot nyaggatják, hogy lépjen fel a szélsőségesek ellen. Utóbbiakat nem igazán látszik meghatni az Arab Liga, ők inkább lőnek. A tárgyalások - ha egyáltalán eljutnak odáig, hogy érdemben megkezdődjenek - millió ponton megakadhatnak, ahogy azt a 2000-es Camp David-i és tabai megbeszélések demonstrálták.

Mégis, ez valami. Egy első lépcsőfok, amelyre az összes arab ország fellépett.

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!