Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Magyarázzuk a bizonyítványt (plusz nyugdíjpénztár)

2005.10.20. 23:03

"A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell" (Karinthy Frigyes)

Hát kérem szépen, ez még nem végleges bizonyítvány. Mert higgyék el, "tartható mind az államháztartási hiány 2008-ra történő, GDP-arányosan 3 százalék alá való szorítása, mind pedig a 2010-es euróbevezetés". Mi ugyanis, kérem szépen, "folyamatában értékeljük az eredményeket", nem úgy, mint a kedves bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia, amit most nevezzünk az egyszerűség kedvéért Európai Bizottságnak.

a hiányt folyamatosan csökkentjünk, csak az a fránya hiány, az nem akar valahogy tudomást venni erről

Mert mit is lát ez az Európai Bizottság? Azt, hogy a magyar államháztartási hiány folyamatosan és tartósan nagyobb mindennél, amihez csak viszonyítani lehet. Magasabb a szomszédos országokénál - akiket viccesen csak vetélytársakként is szoktunk emlegetni, majd egyszer megkérdezünk valakit, miért is; vetélytársak, muhaha, lassan már csak annyira leszünk vetélytársaik, ahogyan a Fradi a vetélytársa volt a minszki traktorgyáriak testedző körének -, magasabb az euró bevezetéséhez megkövetelt szintnél, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban: magasabb annál, mint amit hiánycélként szoktunk időnként emlegetni - általában valamilyen tévedések miatt, amiket sürgősen orvosolni kell. Nos, ezt látják Brüsszelből.

De nincs ez ám így, vagyis nem teljesen van így. Mert, kérem szépen, mit is látunk mi? A folyamatot. Azt bizony. Az ugyanis van. A folyamat pedig az, hogy a hiányt mi őrült tempóval és folyamatosan csökkentjünk. Csak az a fránya hiány, az nem akar valahogy tudomást venni erről.

A 2002-es évet 9,2 százalékos, 1474,65 milliárdos GDP-arányos államháztartási hiánnyal zártuk. De erről, ezt ugye nem kell hangsúlyozni, az Orbán-kabinet tehet, amely vétkes fegyelmezetlenséggel kezelte az egész államháztartásihiány-problémakört, és amely különféle trükközésekkel (például a Magyar Fejlesztési Banknak kijátszott hitelszázmilliárdokkal) próbálta lefaragni a deficitet. Akkor jöttünk mi, és rendet csináltunk. Csak decemberben több mint 600 milliárd forintos hiányt produkáltunk, de tiszta lappal indulhattunk az új évnek. Megmondtuk, az államháztartás hiánya a GDP 2,5 százaléka lesz, aztán jöjjenek az uniós országok, spagettizabáló olaszok, sörhasú németek, focibuzi portugálok, jöjjenek, és lássanak csodát.

ez a pénz is hiányzik, de mi játszásiból úgy csinálunk, mintha nem hiányozna

Igaz, ez a 2,5 százalék a nyugdíjpénztári befizetésekkel korrigált érték volt, de ez egy normális elszámolás, nem olyan trükközés, mint Orbánéknál. Jó, persze, ez a pénz is hiányzik, de mi játszásiból úgy csinálunk, mintha nem hiányozna; mintha 29-én még azt mondanánk a boltban, hogy tessék adni másfél kiló bélszínt, ugyan a bankkártyánk olyan, mintha nem lenne rajta pénz, de tessék figyelmen kívül hagyni, hogy befizettük az adót, tessék csak úgy számolni, mintha az a pénz itt lenne. Egyébként is, a nyugdíj fontos dolog, vagy tán dögöljenek éhen a nyugdíjasok?; azt már csak ne, ugye.

Szóval megmondtuk, hogy a hiány 2,5 százalék (plusz nyugdíjpénztár) lesz, ami jobb az euró bevezetéséhez kötelező 3 százaléknál. Ászok vagyunk, mondogathattuk volna, de nem tettük, szerények vagyunk, folyamatában értékelünk. A hiányt aztán, folyamatában 3,5 százalék (plusz nyugdíjpénztár) szintre kellett korrigálnunk, de ez sem olyan rossz, nem tehetünk arról, hogy a GDP nem nő mindig 10 százalékkal; ezért is az Orbánék a hibásak, mert olyan gazdasági szerkezetet hagytak ránk, hogy na. Egyébként is, eleve 3,5 (plusz nyugdíjpénztár) volt, csak valaki elgépelte, de már kirúgtuk, és még az írógépet is kicseréltük, tényleg 2,5 (plusz nyugdíjpénztár) volt, tessenek bejönni, megnézni, ott van egy kis cetlin a vízibivalybőr táskánk valamelyik zsebében; tessenek megnézni, ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest.

Közben 2003-ban elkészítettük a 2004-es terveket, és megmondtuk, hogy most aztán tényleg 2,5 százalék (plusz nyugdíjpénztár) lesz, nincs az az Isten, hogy több legyen. Még kicsit örültünk is, hogy az előző évi picit nagyobb lett, mint terveztük, mert így legalább elmondhattuk, hogy a hiányt tovább csökkentjük és nem is titkolunk semmit, látjátok, sunyi kis görögök?

nem kell szarakodni egy százalékpontokkal

Na, annak már nem annyira örültünk, mikor kiderült, hogy a 2003-as hiány végül 6,5 százalék (plusz nyugdíjpénztár) lett, de végül is ez azért csökkenés volt a 2002-eshez képest, és folyamatában láttuk, hogy van ok az optimizmusra, mert 2004-ben így jó nagyot tudunk lefaragni, nem kell szarakodni egy százalékpontokkal. Igaz, egy picit a 2004-es célt is emelni kellett, de a 2003-as 3,5 százalék (plusz nyugdíjpénztár) helyett csak 3,4 százalék (plusz nyugdíjpénztár) szintre, vagyis kisebb mértékben kellett kiigazítani, mint egy évvel korábban. Mi a biztató folyamat, ha ez nem? Igaz, végül kiderült, sajnálatos tévedés történt a bizonyítványunkkal, így aztán a 2004-es deficit végül 5,4 százalék (plusz nyugdíjpénztár) lett, de mégis csak csökkentettünk 2003-hoz képest, látjuk a folyamatot, de nagyon.

Erre az évre már eleve 3,6 százalék (plusz nyugdíjpénztár) volt a terv, mert látjuk a folyamatot, a 2,5 százalék (plusz nyugdíjpénztár) nem a nyerő szám, úgyis mindig fel kell menni 3 fölé, most egyből itt kezdtünk. Sajnos így viszont ezt kellett módosítanunk, előbb 3,6 százalék (plusz nyugdíjpénztár) (plusz autópálya) lett. Ez is csak azért, mert az Eurostat nem fogadta el azt, hogy az autópálya-építés költségeit az Állami Autópálya-kezelő Rt.-hez számlázzuk - kár, pedig már kész terveink voltak az egész kormányzat privatizálására 2006. májusi dátummal, a választások helyett pedig nagyszabású Nox-Edda koncertturnéval 176 választókörzetbe -; sőt, voltak, akik azt mondták, az egész ugyanolyan trükközés, mint az Orbánék MFB-s akciója, pedig nem, csak annak tűnik, de az ÁAK-t csak Bitvai Miklós és Kulcsár Attila keverhette össze egy bankkal.

Aztán a 3,6 százalék (plusz nyugdíjpénztár) (plusz autópálya) kiegészült még, lett belőle 3,6 százalék (plusz nyugdíjpénztár) (plusz autópálya) (plusz túlbecsült áfabevétel) (plusz túlköltekezés) (plusz kétszáz darab gumikesztyű, hetven tucat MacWulf-Grober patent biztosítótű, lakktáskák és teniszütők); végül kiderült, hogy ez így összesen 6,1 (plusz nyugdíjpénztár; azt csakazértsem számoljuk hozzá). Vannak ugyan, akik azt mondják, hogy ez nem is 6,1 százalék (plusz nyugdíjpénztár), hanem 7 (plusz nyugdíjpénztár); de aki ilyet mond, az még nem is osztályozhat, mert előbb vizsgáznia kell osztályzástanból.

(plusz nyugdíjpénztár) (plusz autópálya) (plusz túlbecsült áfabevétel) (plusz túlköltekezés) (plusz kétszáz darab gumikesztyű, hetven tucat MacWulf-Grober patent biztosítótű, lakktáskák és teniszütők)

És akkor erre most itt van ez a bizonyítványféle, ami, hangsúlyozzuk, nem végleges bizonyítvány, hanem csak valami, amit ideiglenesen kiosztottak nekünk. Mert mi az, hogy "aggasztóak a kilátások", hogy "komoly a romlás", hogy újra kell értékelni minket? Hát mik vagyunk mi, bizonytalan eredetű ékszerek? Minket nem kell (újra)értékelni, a folyamatokat kell értékelni, de azt rendesen; feltéve, hogy a bizottságban nem csupa eleai Zenon ül, akik szerint nincs mozgás, csak helyzet, nincs folyamat, csak állapot. De van, de van! - tessék már végre tudomásul venni, hogy itten folyamatok vannak, amiket mi, a legjobb képességeink szerint, kézben tartunk, mint pénzügyminiszter a kapát.

A folyamatok pedig igen biztatóak: a hiány folyamatosan csökken, a csokiadag emelkedik, a sziget nem süllyed. Jövőre az államháztartási hiány 2,9 százalék (plusz nyugdíjpénztár) szintre csök..., jah, vagyis nem, mert folyamatok vannak, időközben kiderült, hogy 4,7 százalék (plusz nyugdíjpénztár), de komolyan, és ezzel a legkisebb hiány lesz, amit az elmúlt években sikerül elérnünk. Attól pedig nem szabad megijedni, hogy egyben a legnagyobb hiánycél, amit a 2,5-ök és 3,6-ok után bevállaltunk, mert ezt most tartani fogjuk, istenuccse.

Illetve..., azért majd májusban tessenek megkérdezni újra, mert az élet sem statikus ám, bármi közbejöhet, akár még egy választás is. Nem mintha az sokat számítana, mert az sem a végleges bizonyítvány. Azt az utókor állítja majd ki rólunk, ha jól látjuk a folyamatokat, valamikor 2105 táján, amikor a deficit, most már egészen komolyan a GDP 2,5 (de legfeljebb 22,5) százaléka (plusz nyugdíjpénztár) lesz, és biztossá válik, hogy legkésőbb 2110, de a legrosszabb esetben is 2116 körül bevezethessük az eurót. Egyből a budapesti olimpia után, a négyes metró átadásának évében.