Kokózik a cellabika

O. V. miniszterelnök-jelölt újabb zseniális bejelentést tett: a bűnözés visszaszorítása érdekében meg kell akadályozni, hogy egyesek a jólétüket megvásárolhassák a börtönökben.

Tehát a luxuskormány tagjain kívül mégis van, aki jobban él, mint négy éve, hiszen a megfelelő életminőség eléréséhez bizony idő kell a börtönben is, nem úgy megy az, hogy valaki bekerül egy rakás pénzzel a zsebében, és a cellabika lefejelése helyett közli, hogy főnök, hoztam zsét, megvenném a jólétemet. Ezzel legfeljebb annyit ér el, hogy az első éjszaka nem ismerkedik meg az anális közösülés izgalmaival, az újabb party megúszásához újabb összeg kell, ezt nevezik szimpla zsarolásnak. A cellabika valamelyest persze jól él ebből, kicsit oszt a smasszereknek, hiszen a cellabikai státuszt kívülről is legitimálni kell, de ő a viszonylagos jólétét sokkal inkább kiverekedte magának, mint megvásárolta.

Az általam nagyra becsült Zsaru magazin néhány éve lehozott egy tanulságos írást Börtöngizdaság címmel. A börtönvilágban kialakult sajátos gazdasági modellt elemezte, amely a cigarettával, teával (a börtönökben a sűrűre főzött, úgynevezett dobi tea a legkönnyebben hozzáférhető serkentőszer) és más egyéb legális vagy illegális cuccokkal való csencselésen alapul: a táplálkozási lánc csúcsán lévők rendes havi bevételre tesznek szert belőle. Ebből persze tejelnek kifelé is, mert külső segítség, illetve a hivatalos közegek félrenézése nélkül ez nem működne. A gazdasági láncolat lefedi a rabok közötti hierarchiát is, hosszú évek kellenek, amíg valakinek a megfelelő szintre sikerül felküzdenie magát, akár a testi erejével, akár azzal, hogy kiemelt pozíciót kap, mondjuk írnokit. A láncolat legalján lévő páriák, akik anyagi forrás híján nem tudnak sem védelmet, sem egyéb "javakat" vásárolni, és testi adottságaik sem teszik lehetővé, hogy előjogokat verekedjenek ki maguknak, kénytelenek egyéb "szolgáltatás" nyújtásával túlélni a bent töltött időszakot.

Igazi börtönjólétről ritkán hallani, de talán példa erre a kokainkirály, Pablo Escobar saját maga által épített luxusbörtöne, amelybe a kolumbiai kormánnyal kötött alku eredményeként bevonult. A börtön igen biztonságosra sikeredett: egyszer az ellenérdekű kartell F-16-os vadászgépekkel próbálta lebombázni Pablóval együtt, Escobar légvédelme azonban még időben leszedte a vadászgépeket. A másik véglet ugyancsak kolumbiai példa, a politikai elitélteket - mindegy, hogy a szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali gerilla - egyazon börtönben tartják fogva, valószínűleg a kiegyensúlyozott büntetőpolitika sajátos megnyilvánulásaként. Egyszer a szokásosnál jobban esett egymásnak a két tábor, végül a katonaság körbevette a börtönt. A rabok ultimátumot kaptak: ha a náluk lévő nehézfegyvereket nem adják le, a katonaság veszi át a börtön irányítását. A rabok a nehézfegyvereket beszolgáltatták, a többit megtarthatták. A katonaság elvonult.

És nálunk mégis, mit jelent a börtönjólét? Egyeseknek azt, hogy nem erőszakolják és nem verik meg őket minden este, a csúcson lévőknek több húst mér a szakács, annyit bagóznak, amennyit akarnak, piálhatnak, extrémebb esetekben kokózhatnak; ha kell, becsusszan egy mobiltelefon, a színes tévé mellé a dvd-lejátszó, Maya Gold lemezzel; esetleg egy jószívű smasszer nőt szervez a gyenguszra. A börtönök így működnek, amióta világ a világ, részben ez tartja fent a viszonylag kényes egyensúlyt. A rendszerbe bármikor bele lehetne nyúlni kívülről, hiszen minden eleme törvénytelenségen - nemi erőszakon, zsaroláson, tiltott kereskedelmen, korrupción - alapszik. De a hozzáértők tudják, hogy a jelenséget csak a börtönviszonyok javításával lehet mérsékelni, egyszemélyes cellákkal, jól képzett és fizetett fegyőrökkel. Naná, hogy nem O. V. fog a fegyencek életminőségén javítani. Akkor mire gondolt? Kiemelik erőszakkal a nagymenőket? Száz jelentkező lesz az üres helyre. Felügyelő bizottságot hoznak létre a haszon ellenőrzésére és lefölözésére? Arra már ott vannak a szemfülesebb smasszerek.

A jelenlegi helyzetben átfogó reformok nélkül a rendszerbe való bármilyen erőszakos belenyúlás súlyos következményekkel, akár lázadásokkal is járhatna. Gondolom ezt senki sem akarja, ennél sokkal jobb, ha néha kokózik a cellabika és Maya Goldra rejszol. O. V. kijelentését meg tudjuk be annak, hogy a kampány csendesebb pillanataiban valószínűleg túl sok börtönfilmet nézett.