Bölcsészholokauszt

"Nincs szükség évente negyven filozófusra."
Horn Gyula

Az utcai hőbörgés csillapodtával ismét a reform a téma, hálistennek. Most épp a felsőoktatási. A siránkozás dallamát tudom előre: elbutítják a magyar népet direkt, kiirtják az értelmiséget, bölcsészek nélkül marad a nemzet, s végbéltájéka szétesik.

Ehhez képest nézzük a csapásirányt. Húszszázalékos leépítés a bölcsészeknél, kicsit több a tanároknál, majdnem harminc a mezőgazdasági képzésben, és tizenhárom a jogászoknál. A többi - műszaki, orvosi, természettudományos - keret marad, vagy hangyányit nő.

A leépítésre ítéltek kábé azok a csoportok, amelyek már most is túl nagy létszámúak. A bölcsészt nem kell magyaráznom. Állástalan vagy szakmáján kívül dolgozó tanárt mindenki ismer. Jogászból se lesz hiány soha. A mezőgazdaság meg úgy nonszensz, ahogy van. A családi gazdaság ugyanis jól mutat a képeslapokon, csak semmi esélye nincs egy rendesen szervezett és gépesített nagybirtokkal szemben. Ahogy most errefelé földművelünk, az abba lesz hagyva, akár tetszik, akár nem. A nagybirtokra meg elég egy agronómus, a többiek diploma nélkül is tudnak traktorozni.

A tiltakozás felhorgadt azonnal: valami negyedvonalbeli fideszes kisinas elővezette, hogy "a kormány meg akarja szabni, ki milyen pályára mehet". Tehát hogy ha százezren szeretnének magyar-esztétika szakpáron diplomázni, akkor eztán már még kevésbé tudnak, és jézusuramisten, diktatúra van, falanszterjelenet.

Erre tényleg van közönség? És ugyanannak a közönségnek aztán a szájába lehet évértékelni a trambulinról, hogy szegény diplomás fiatalok nem találnak állást ebben a balsorsú hazában? Ész megáll. Ezeket vajon hol tanították, és mire?

Az ideális az volna nyilván - meg is népszavazná a magyar -, ha az állam igenis kitaníttatna kétszázezer magyar-esztétika szakost adóból, sőt aztán még fizetést is adna nekik a Bölcsészmunkáltató Minisztériumban, szintén adóból. Az adót meg majd befizeti a százezer filozófus az Elméletmegmunkáló Műveknél.