Brunszvik Teréz forog a sírjában

2004.07.23. 11:37
Lassan két hete még mindig ott tartunk, ahol a néhai Márkus László előadta kabarétréfa: de mi kerül ezen a kacaton egymillió-hetvenhétezer forintba? Röviden az, kedves kormányzati tisztviselők, kedves ellenzéki képviselők, hogy a szállító ennyiért ajánlotta, és Önök ennyiért megvették. Tudják, piac. Hosszabban az, hogy Önök, akik - néhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve - annyi minden máshoz (eufemizmus nélkül: semmihez), így a számítástechnikához sem értenek, vagy nettó butaságból, vagy korrupció okán megvesznek bármit, amiről azt hiszik, hogy az újraválasztásukat előremozdítja.

Nettó butaságból, vagy korrupció okán megvesznek bármit
Essünk túl az egymillió problematikáján, hiszen szinte mindenki volt már valamely városszélre települt bevásárlóközpontban, és látott pécét 120 ezerért, sőt, ahhoz még ajándék izé-bigyót is adtak karácsony előtt nyolcezer forint értékben, vagyis biztosan tudja, hogy ez az összeg egetverően sok volt egy számítógépért. Csakhogy ez nem elégséges indok ahhoz, hogy kormányzati és ellenzéki szószólók feleslegesen vegyenek a szájukra olyan fordulatokat, mint "műszaki tartalom", "nem értékarányos", "feleennyiért is" vagy "sőt, más országokban akár ingyen is", mert ez őket minősíti. A gigahertz, a gigabájt ugyan mond valamit az ún. "műszaki tartalomról", de a mérőszámmal kifejezhető paraméterek forintosított ellenértéke csak az ár elenyésző részét képezi, ugyanis a kis példányban, szűk körnek készült speciális berendezések ára szintén speciális. A számítástechnikai piac e szegmense néha kifejezetten bazári, a listaár, az ajánlott felhasználói ár ismeretlen fogalmak, a termék ára nem egyszer pontosan annyi, amennyit a vevő még éppen hajlandó fizetni érte.

Lehet, hogy lehetett volna olcsóbb, lehet, hogy nem. Egyik oldalnak sem kellene annyira erőlködnie. Sem a kakaót döntögető ellenzéknek, sem a zsebüvegező koalíciónak, akik végül is bevásároltak. Vagy legalábbis nem erről kéne beszélniük. Viszont ideje lenne eszmét cserélni arról, hogy tulajdonképpen miért van szüksége az óvódásoknak számítógépre? Mi az a pedagógiai cél vagy pedagógiai módszer, amely számítógép nélkül megvalósíthatatlan? Ez a diskurzus mindenképpen tanulságos lenne, mert kiderülhetne, hogy - tudomásom szerint egyetlen kivételtől eltekintve - nem létezik ilyen pedagógiai cél, sem módszer. (Ez a kivétel Seymour Papert Logo nyelvhez kapcsolható munkássága, amely a legkomolyabb, legkövetkezetesebb és nem kevéssé radikális végiggondolása a számítógép iskolai szerepének.) Ha viszont nincs pedagógiai cél, akkor a számítógép hiába van óvodai környezetben, pontosan azt a szerepet fogja betölteni a gyermek életében, amit otthon is. Videójátékként hasznosul, és sokáig az is marad.

Nem igaz, hogy a számítógéppel tudás szerezhető
Nem igaz, hogy a számítógéppel tudás szerezhető. Információ az igen, különösen, ha az információ shannoni definícióját használjuk, amely szerint minden jel, amely a közvetítő csatornán áthalad, információ. Ennek a belátásához elegendő beírni valamit a Google-ba, úgy fog dőlni az információ, hogy csak győzzön mindenki félreugrani, majd olvassa el az első ötöt az érdemlegesnek nevezhető találatok közül. Nagy valószínűséggel tele lesz ellentmondásokkal és tévedésekkel, eligazodni közöttük csak azzal a tudással felvértezve lehetne, amit éppen most próbálnánk megszerezni. Számítógép segítségével megtanulni, hogy kell eligazodni a számítógép által szerzett hamis információk között, és ebből tudást építeni, bajos. Mindez az információkultusz mögött meghúzódó, idejétmúlt és szerepét vesztett empirista gondolkodásra épül, miszerint a tények önmagukért beszélnek, és amennyiben elegendő tényt összegyűjtünk, azt majd a megfelelő pillanatban észrevétlenül eszmére konvertálhatjuk. Pedig az eszme az elsődleges, és nem az adat, az információ. A gondolkodás minőségének javítására alkalmatlan a számítógép, amely egyrészt nem gondolkodik, másrészt amit művel azt is adatokkal teszi, nem eszmékkel.

A "gondolkodó gép" eszméje a kritikátlan számítógéphívők által kiagyalt, hazug és káros analógia, amely félrevezeti a laikusokat, és arra következtetésre próbál vezetni, miszerint a gondolkodás nem más, mint egyszerű, szabályos eljárások és számítógép segítségével elvégezhető adatfeldolgozás. Eljárásokban és kalkulusokban való gondolkodás, amely idegen az emberi elmétől. Az elme eszmék és tervek alá rendeli az adatokat, melyek közül véletlenszerűen válogat. Erre egy gép képtelen, ezzel adós a szakma, és várhatóan adós is marad, örökre.

A brunszviki gondolat jegyében bankautomatákat is vihetnénk az óvodákba
Sokan rávilágítottak arra is, hogy a bontakozó gyermeki lélek számára elengedhetetlenül fontos a mese, a legenda, a különböző értékekkel telített költői képek, eszmék és legendák. Igénye van a toposzok hús-vér embereire, az archetípusokra, akikkel a gyermek azonosulni képes. Igénye van a mesékből kibontakozó allegóriákra, melyeket a gyermek aktuális szellemi, pszichikai állapotának megfelelően fogad, vagy utasít el, amelyek segítenek neki önmagát elhelyezni a világban, megérteni annak működését. Történetek kellenek az Élet Nagy Kalandjáról, amelyek akaratlanul is beépülnek, és jótékony hatással vannak a gondolkodásra. Ezt egy adatfeldolgozó egység, egy programozható számológép képtelen nyújtani. Sőt, a maga primer megjelenítésével el is veszi a fantázia lehetőségét. Nemcsak hogy kevés hely marad a képzeletnek, hanem le is építi a gyermeket szellemileg és esztétikailag középszerű programokkal.

Amire a gyermeknek szüksége van, ahhoz nem kell a számítógép, amit viszont a számítógép adni tud neki, arra bőven ráér. A többi pedig mellébeszélés: nincs számítógépre épülő pedagógiai módszer vagy cél, nem szerezhető vele tudás, erőltetett használata semmilyen haszonnal nem jár. Éppen ellenkezőleg: minél kisebb a gyermek, annál károsabb. A brunszviki gondolat jegyében bankautomatákat is vihetnénk az óvodákba, amelyekből plasztik lapocskával lehet lehúzni a papírpénzt az ovipolihoz, aztán a játékmester haverjai privatizálhatnák a kerti medencét, vagy játékolajat szőkíthetnének, az örök vesztesek pedig beadhatnák a savanyú cukorkájuk 40 százalékát a közösbe. Ez is az életre nevelne.