Fegyverletétel

2004.11.03. 15:09
Pihen a tank, kikötötték. Benne hallgat a szabadség. Hazamennek a legények. Nincs többé sorkatonaság.

Huszonötezer fegyverforgató marad.
A sorozás megszüntetése vagy felfüggesztése nyilvánvalóan népszerű lépés, az ország elsöprő többsége úgy értékeli, mint általános amnesztiát egy mindenkire kiszabott féléves börtönbüntetés alól. De ez nem elsődleges szempont, mivel ha azt kérdeznénk az emberektől, szeretnének-e adózni, akkor sem helyesen válaszolnának. Népakarat és bölcsesség nem mindig találkozik.

Huszonötezer fegyverforgató marad. Legfeljebb két bevethető repülőszázad, amelyek lehetnek hatékony vadászok, de csapásmérő képességeik nehezen helyezhetők el honvédelmi szcenárióban, magyarul szart sem érnek egy előírásosan, szétbontakozva közelítő hadsereg ellen. A tévéadójukat igen pontosan képesek lesznek kiiktatni, de egyszerűen nem lesz annyi fegyverük - talán még raktáron sem -, amennyivel akár lassítani lehetne egy hadsereget. A földön pedig lesz hatvan húsz-harmincéves harckocsink; ezek modernizálása vagy újak beszerzése még tervben sem szerepel, tehát az omniprezens T-72-esekkel szemben minőségi fölényünk sem lesz a mennyiségi hátrány mellé. És huszonötezer katona.

a pár százezer ugyanúgy nem tudta megvédeni Magyarországot, mint huszonötezer
Ezek a számok szabad szemmel alig láthatók a huszadik század történelmének számai, például a kétszázezres doni expedíciós hadsereg mellett. De nem is ott van a helyük: ezek huszonegyedik századi számok. A hadseregek világszerte töpörödnek, az USA összesen alig kétszáz stratégiai bombázóval rendelkezik ma, míg a világháborúban ennyit küldtek egy kisebb olajkút ellen. Igaz, a mai eszközök teljesítménye is többszöröse az akkoriakénak. Egy mai bombázó - még ha atomfegyverekkel nem is számolunk - képes arra a pusztításra, amire az a kétszáz régi volt képes, már ha nem ragaszkodunk egész kerületek lerombolásához egy darab benzinkút miatt. Egy mai harckocsi (bár olyanunk nincsen, lásd fent) jó eséllyel szállna szembe egy tucat világháborús tankkal. Van viszont egy fegyver, amelynek fejlődése-fejlesztése jócskán lemaradt a többitől: az ember. Az ember bőre nem lett keményebb, csontjai sem lettek erősebbek. Valamivel - de nem sokkal - jobb puskával küldik harcba, de inkább egyáltalán nem küldik, ha lehet, inkább a nagyvasakra bízzák a feladatot - lásd Jugoszláviát és lásd Irakot, ahol szintén nem a repülők és tankok találtattak sebezhetőnek, hanem G. I. Joe, aki ugyanúgy bőrből van, ahogy Hans, Iván és Hasszán.

Az egyszerű gyalogos katona esetében tehát nem érvényes, hogy ma tizedannyi is megoldja ugyanazt a feladatot. Viszont a feladat sem ugyanaz, és az is igaz, hogy annak idején a pár százezer ugyanúgy nem tudta megvédeni Magyarországot a német vagy orosz megszállástól, mint huszonötezer. Egy orosz/szláv expanzió ellen szinte teljesen mindegy, hadba vonul-e minden magyar, vagy senki sem. Jugoszláviában vagy Svájcban még talán volna terep a partizánosdihoz - tényleg, nem partizánnak hívták valaha az olyanokat, akiket ma iraki lázadóknak és terroristának hívnak? -, de Magyarországon nincs. A kisebb szomszédoktól pedig józan számítás szerint valóban nem kell tartanunk; egyikük sem kockáztatná integrációs-gazdasági céljait holmi fegyvercsörgetésért.

álljunk át a békehadseregre, de akkor ne akarjunk háborúzni vele
A Fidesz fenntartása stratégiai szemmel teljesen értelmetlen. Szükséghelyzetben tehát elrendelheti a kormány, hogy kezdjék el a bezárt objektumok reaktiválását, aztán amikor ez kész, akkor behívhassanak pár tízezer sorkatonát, akik majd fél-egy év múlva elvileg harcképesek lesznek. Nem lesznek, szükséghelyzetben ez még a lelkiismeret megnyugtatására sem elég, ahogy az eddigi sorállomány sem volt. Meg addigra a szükséghelyzet vagy kifejlett állattá válik, vagy elmúlik lövöldözés nélkül. Viszont ha honvédelmi okokból céltalan is, katasztrófák idején tényleg nem árt valami keret, amely szerint mozgósítható a munkaképes lakosság, hogy ugyan tolják már le a vulkáni tufát az autópályákról, sőt akár fegyverrel is tartsák fenn a közbiztonságot - katasztrófák meg felkelések alkalmával ugyanis először mindig a csőcselék megy az utcára, azt meg fegyelmezni kell.

A legfontosabb biztonsági feladat jelenleg a terrorizmus elleni küzdelem - a leckét felmondja szóról szóra a HM portása is. Ehhez valóban nem tömeghadsereg kell, nem is tank és bombázó, legalábbis nekünk. A terroristák ellen, ha már muszáj, a titkosszolgálatoknak és a rendőrségnek kell intézkedniük. Magyarország azonban ma lövészpáncélosokkal és teherautókkal küzd a terrorizmus ellen. Irakban. És pillanatnyilag ez az egyetlen indítéka bármilyen robbangatós-turbános alaknak, hogy itt alkalmatlankodjon nekünk. A kor kihívására tehát az lesz az adekvát válasz, ha a sorkatonák elengedésével együtt, mandátumuk lejártával, hazahozzuk Irakból az ott vendégeskedő provokátor-zászlóaljat, és kiszállunk a kalandból, aminek még a lengyelek számára sem lett hozománya, pedig ők erejükön felül álltak helyt. Rendben, álljunk át a békehadseregre, de akkor ne akarjunk háborúzni vele.