XVI. Benedek - visszarendeződés az egyházban?

Joseph Ratzinger bíborost úgy ismerte a közvélemény, mint a konzervatívok vezérét és a Vatikán „főideológusát”. Tény, hogy a Hittani Kongregáció prefektusaként hivatalból konzervatív volt. A Katolikus Egyháznak meglehetősen szilárd hitletéteménye van, kétezer évvel ezelőtt lefektetett alapokkal. Ezeket az alapokat hivatott védeni a Tanítóhivatal (a pápával egységben lévő püspökök közössége), amelynek napi ügyeit intézi a Hittani Kongregáció.

Ratzinger bíborost mégsem lehet a Vatikán főideológusának nevezni, hiszen az ő feladata éppen hogy nem a teológiai irányvonal meghatározása volt, hanem hogy kontrollteológus legyen. Ha az „ideológia” szót kell használnunk, az a teológusokra vonatkozik, az ő feladatuk, hogy hogy új utakat keressenek a teológiában, az evangéliumot a mai nyelven kifejtsék, a Tanítóhivatal csak az alapokat hangsúlyozza. A teológia művelésébe belefér a merész megfogalmazás és a határok feszegetése is, de az alapelveket nyilván nem lehet feladni. Ha valaki túllépi a határokat, akkor lép fel a Hittani Kongregáció és figyelmezteti.

A Hittani Kongregáció és prefektusa összeütközésbe került sok túl liberális teológussal és teológiai irányzattal. Így a teológiát marxizmussal keverő dél-amerikai felszabadítás­teológiával, a fogamzásgátlás mesterséges módjait, az abortuszt, eutanáziát hirdető irányzatokkal, vagy éppen a hierarchiát tagadó magyar Bulányi Györggyel (vele nem az volt a baj, hogy kisközösségeket szervezett, hanem hogy ezeket a papság lényegének tagadásával demokratikus alapokon képzelte el – tanítványai még messzebbe mentek, egyesek még Jézus Krisztus istenségét is tagadták).

Ezzel együtt Ratzinger számos megjelent könyvében megmutatta, hogy nemcsak kontrollteológus, hanem olyan főpap, aki nagyon is figyel a világra és a megfogalmazódott gyakorlati kérdésekre tud nagyon is gyakorlati válaszokat adni. Ratzinger bíborosnak kevés lehetősége volt lelkipásztorkodni, fiatalon dogmatikatanár, majd három év münchen-freisingi érsekség után már a Hittan Kongregáció prefektusa lett. Ezek ismeretében meglepő, hogy könyveiben milyen gyakorlati tájékozottságról tesz tanúbizonyságot.

A liberálisok (köztük nagyobbrészt nem katolikus hívők!) azt remélték, hogy „liberális” bíborost választanak pápává, aki majd eltörli a kötelező cölibátust, megengedőbb lesz az abortusz és a mesterséges családtervezés témájában, esetleg bevezeti a női papságot. Ezek az emberek nem gondolnak arra, hogy a teológia alapelveit a pápa sem hághatja át, az ő tévedhetetlensége nem azt jelenti, hogy bárhogy alakíthatja a teológiát, hanem azt, hogy amit az Egyház Krisztustól kapott, arról tévedhetetlenül tanúságot tud tenni. Ne gondolja senki azt, hogy akár Carlo Maria Martini bíboros (aki lelki írásai és progresszív gondolkodása miatt számomra a legszimpatikusabb jelölt volt), akár a belga Gottfried Daneels bíboros a kedvére tett volna a liberális hívőknek (és nem hívőknek).

XVI. Benedek pápa komoly kihívás előtt áll II. János Pál után. Meg kell küzdenie némileg hűvös német vérmérsékletével, magas korával és a vele szembeni rossz érzésekkel, amiket korábbi hivatala miatt vele szemben tápláltak. Azonban ahogy korábban is számtalan interjúban megmutatta emberi és atyai arcát, sokoldalúságát, alkalmazkodóképességét, úgy pápaként még könnyebb lesz megnyernie az emberek bizalmát. A konklávé elején maga is azt mondta, hogy lelkipásztor pápára van szüksége az Egyháznak, ezt bizonyára most is komolyan gondolja. Annyi év bürokrácia után végre alkalma nyílik a lelkipásztorkodásra.

(A szerző katolikus pap)