Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Pim Fortuynokból lesz még elég

2002.05.09. 16:50
Pim Fortuyn, a minap agyonlőtt holland politikus érdekes arc volt. A volt szociológia professzor, akit ugyan szélsőjobboldalinak neveztek (korábban marxista volt és egy baloldali pártot vezetett), nyíltan vállalta homoszexualitását. Ellenezte a muszlim bevándorlást Hollandiába, alacsonyabb rendű kultúrának nevezte az iszlámot, de tagadta, hogy rasszista volna: elhatárolta magát a Le Penhez és Jörg Haiderhez hasonló fasisztáktól. Nem volt antiszemita sem.

Pim Fortuyn
Fortuyn bevándorlás- és muszlimellenessége azért érdekes és tanulságos, mert sok ilyet fogunk még látni az elkövetkezendő néhány évben. A bevándorlással szembeni ellenérzés Nyugat-Európában aligha fog eltűnni akkor, amikor az Óvilág népessége öregszik, sok helyen csökken, és a kieső populációt csak bevándorlással lehet pótolni. A legtöbb nyugat-európai országnak egyre több bevándorlóra van szüksége, hogy munkerőpiaca és társadalombiztosítása ne roggyanjon meg. Fel vannak készülve rájuk? Tudják fogadni a törököket, indiaiakat, pakisztániakat, arabokat nem ezer, de milliószámban?

Nem elsősorban arról van szó, hogy a lepattant kis- és külvárosokban élő, alacsonyan képzett munkások megélhetését fenyegetik ezek az emberek, és ez surlódáshoz vezet. A gazdag, kényelmes Nyugat-Európában azokban a szektorokban, ahol a színes bevándorlók többnyire elhelyezkednek, éppenséggel munkaerőhiány van, nem pedig -többlet. A bevándorló jó, hogy jön, mert nélküle nem volna, aki elvégzi a munkát. Elsősorban a mezőgazdaságban, de nem csak ott. Cipőtisztító, buszsofőr, utcaseprő: kevés fehérnek van ehhez kedve. De megcsinálják a színesek.

A modern európai kultúra "védője"

Fortuynt nem elsősorban ez izgatta. "Kulturális protekcionizmus" - mondta, és a szabadság, a liberalizmus nevében akart álljt parancsolni a bevándorlóknak: a muszlimoknak, akik - szerinte - a holland társadalom liberalizmusát és toleranciáját fenyegetik azzal, hogy az intolerancia magvait hordozzák magukban. Az iszlám másodrendű szerepre kárhoztatja a nőket, elítéli a homoszexualitást és általában véve is inkompatibilis a keresztény (protestáns) alapokon nyugvó modernséggel - figyelmeztetett. "Én lennék az ő első áldozatuk" - mutatott magára, miután egy rotterdami imám kijelentette: a melegek "rosszabbak mint a disznók".

Fortuyn végülis nem kért sokat, csak annyit, hogy a bevándorlók - akik már ott vannak - fogadják el a modern holland társadalom bizonyos alapértékeit. Intoleránsnak akart mutatkozni az intoleranciával szemben.

Persze: bűnös módon túlegyszerűsített egy korántsem egyszerű problémát, primitív fordulatokkal hergelt a muszlim kisebbség ellen. De nem tehette volna meg, ha a problémát a mainstream politika nem söpri a szőnyeg alá. Ez a populizmus lényege. És neki bejött: a legfrissebb felmérések szerint Fortuyn pártja a szavazatok körülbelül 20 százalékára számíthatott. "Csak azt mondom, amit már mindenki régóta ki akart mondani" - hangoztatta. Hollandiában a lakosság 10 százaléka színesbőrű. Rotterdamban (ahol Fortuyn a szavazatok harmadát szerezte meg egy helyhatósági választáson) és Amszterdamban minden harmadik.

A hagyományos politikai elit ellen

Fortuyn a szélsőjobboldali bélyeget nem csak markáns bevándorlásellenes kijelentéseivel, de határozottan establishment-ellenes viselkedésével is kiérdemelte. Nem volt valami jó véleménnyel a kényelmes, kicsit uncsi, kicsit antidemokratikus holland politikáról: a bebetonozott, a választási rendszer miatt állandó koalicióra - és ezért állandó konszenzusra - kényszerülő politikai pártokról. Az állandó konszenzus: a vita halála. A vita halála pedig a politika halála is.

Fortuyn viszont nem nagyon válogatta meg a szavait, nem kímélt senkit és semmit. Ő valóban vitatkozott és politizált. Majdnem mindegy, hogy mit mondott: színes folt volt, és ez imponált azoknak, akiknek elegük volt az egyszínű, világos alternatívákat nemigen nyújtó, zárt, hagyományos politikai elitből. Fortuyn rendelkezett azzal, amivel sok professzionális politikus nemigen: markáns karakterrel és egyértelmű javaslatokkal. Ezek a demokratikus politika alapelemei. Rá szavazni: tiltakozás a füstös kis szobákban, a nyilvánosságtól elzártan szakkérdéseket eldöntő egyenöltönyösök ellen. Agyonlövése után szimpatizánsai a parlament előtt kiabálták: "Gyilkosok!"

A populizmus a legritkább esetben szól valódi megoldásokról. A populista politika többnyire primitív, álságos és igazságtalan. De a hagyományos mainstream politizálás látszólagos kiüresedése, az olyan, szőnyeg alá söpört kérdések, mint az öregedő-fogyó Európa bevándorlóéhe, a tömegmédia fölemelkedése mind a Fortuynhoz hasonlóknak kedveznek. Ha át nem is törnek, lesz még belőlük elég.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Felfedeznéd Portugáliát?

Itt a remek alkalom, hogy megismerd. Beszámolók, fotók - böngéssz!