Mária
-6 °C
-2 °C

453:166

2004.08.26. 14:11
453:166-ra kikapni bukás. Nem Kiss Péternek, hanem az MSZP elnökségének, frakcióvezetésének, azoknak, akik nem vették észre, hogy az idejük lejárt. Mert elmúlt tizenöt év. Grósz Károly 1988-ban még fenyegethetett azzal, hogy ránk tör a káosz és az anarchia - az ő kiejtésével káhosz és anarkhia -, ha itten demokratizálódás lesz. Márpedig az MSZP-ben most ez történt. Lázadás, rebellió. Lendvai Ildikó holnap nem mondhatja népszerű tévéműsorában, a Nap-keltében, hogy.

Kiss Péter az MSZP-frakcióban 90 szavazatott szerzett, Gyurcsány 74-et, és akkor még játszott Veress János is, aki 80 képviselőt győzött meg karizmájáról. Ezután az MSZP választmányában Kiss 103 szavazatot kapott, Gyurcsány 99-et. A párt legnagyobb döntéshozó szervezete, a kongresszus viszont nagy többséggel, 453:166-ra Gyurcsányt hozta ki győztesnek. Azaz a frakció és a választmány, illetve a párt két külön csapatban játszott. A különbség túlságosan szembeszökő ahhoz, hogy a párt, a frakció felső vezetése ne vegye észre.

A párt a miniszterelnökre szavazott, szemben a saját elnökségével, frakciójával, házelnökével, kiskutyájával.
Pedig próbálta. Első menetben a fél elnökség - ugyebár a tizenhat tagból kilenc akart dönteni - egyhangúan Kiss Pétert jelölte, aztán a felháborodás hatására megfuttatták a frakcióban, majd jött a kongresszus. Ahol a küldöttek azt mondták, ezek menjenek. Elég volt.

Medgyessyvel szemben a tagság részéről igényként fogalmazódott meg - persze már azt is egy magassarkú cipővel kellene pépesre verni, aki a "tagság részéről megfogalmazódó igényt", mint kifejezést kitalálta -, hogy a pártnak legyen miniszterelnöke, ne a miniszterelnöknek pártja. A helyzet most megfordult. A párt a miniszterelnökre szavazott, szemben a saját elnökségével, frakciójával, házelnökével, kiskutyájával. Az elnökség ebben a helyzetben egyet tehet: az októberi kongresszus előtt lemond, azokkal együtt, akik segédkeztek abban, hogy az MSZP demokratizálódását megpróbálják egy csonka elnökségi ülésen elmutyizni.

a szocialisták elnöke 1998 és 2004 között nem Kovács László volt, hanem Horn Gyula szelleme
Az MSZP-ben lezárult egy korszak, amelyet poszthornista korszaknak nevezhetünk leginkább (meglátásunk szerint a szocialisták elnöke 1998 és 2004 között nem Kovács László volt, hanem Horn Gyula szelleme). Lezárult az a dadaista korszak, amelynek régi vágású, kicsit ráncfelvarott, kicsit botoxos arcberendezésű vezetői hat éven át beszéltek a párt megújításáról, nemzedékváltásról, de kizárólag saját fiatalabb alteregóikat (lásd: mini Me) engedték előbbre, és a megújítást kizárólag plasztikai sebészeti beavatkozásként tudták elképzelni.

Gyurcsány viszonylag szerencsés körülmények között kezdheti az új korszakot. Két és fél év töketlen, koncepciótlan kormányzása után megmutathatja (persze, ha van mit). Ilyen szavazati többséggel, ilyen támogatottsággal a háta mögött teljesen átformálhatja (a maga képére) a pártot is, és bátran kormányozhat, meghúzhatja mindazt, amit elődje (elődei) félt (féltek) meghúzni. Másfél éve van. Arra például, hogy elkezdje az egészségügy reformját, ami nem sikerült Bokros Lajosnak sem, nemhogy Kökény "Gumikesztyűbáb" Mihálynak. Arra, hogy rendet csináljon a túlköltekező, gigászira duzzadt apparátusban, hogy kemény, de kábé kiszámítható gazdaságpolitikával ellenálljon a választások közeledtével minden pártban feléledő osztogatási ösztönnek, és persze a párt környéki nagyragadozóknak, mert újabb korrupciós botrányok pillanatok alatt felzabálhatják az új kormány hitelét.

Persze az is lehet, hogy Gyurcsánynak nem lesz elég ereje ehhez, és a szocialista vezérek régi taktikájával, kompromisszumra kompromisszumot kötve halad előre szép csöndesen, és szép lassan belezsugorodik Horn Gyula Kovács László által örökölt szürke VOR-zakójába.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Budapest Te Csodás!

Karácsonyi pompába öltözött utcák, színes adventi vásárok, gazdag kulturális élmények, ez mind Budapest.