Hanyatló

Világtörténelmi fordulatnak lehettek tanúi a gyanútlan híradónéző magyarok a hétköznappá minősített szombat estéjén: egy fekete garbós ember állt a mikrofon mögé és magabiztosan, anélkül, hogy elkuncogta volna magát, kijelentette: a Nyugat hanyatlásnak indult. 2001. október 27-én tehát véget érni látszik a nyugati (keresztény) kultúrkör uszkve kétezer éves (ha nem is monoton, de) emelkedő korszaka.

Leonardo da Vinci: Hanyattló

A híradóra önfeledten perkeltező és egyébiránt - a kormányzatnak hála - egyre gyarapodó EU-kompatibilis magyarság lelki szemei előtt megjelenhetett egy Mad Max-szerű antiutópista gagyiscifi: az Eiffel-torony füstölgő romjai között mocskos hordák kutatnak Malév-gépekről leszórt Globus sertésmájkrémkonzervek és Hóvirág kétszersültek után.

Mert, a garbós szerint, míg a Nyugat hanyatlik, a magyarság előtt éppen hogy határtalan lehetőségek nyílnak, hála megint csak a kormányzat világtörténelmi mércével mérve is jelentős működésének; ha fenntartjuk, sőt fokozzuk növekedési tempónkat, akkor akár tizenöt éven belül utolérhetjük azt a Nyugatot, amelyik éppen hanyatlani kezd. Azt ugyan nem mondta, hogy a hanyatló Nyugat utoléréséhez az is kellene, hogy az a Nyugat a nagy hanyatlás közepette ezerrel befektessen minálunk, illetve, hogy vásárolja is azokat a termékeket, amelyeket mi, mint egészséges és fölemelkedő nemzet az ő pénzéből termelünk neki.

Oké, szoktak az emberek orbitális hülyeségeket beszélni, eddig tehát semmi hírérték, viszont a fekete garbós fiatalember nem más, mint Magyarország miniszterelnöke, úgyhogy megáll a kisfröccs után nyúló kéz, lehanyatlik a slicc felé matató, elakad az ajakon formálódó trágárság. Hogy mi van?

Már az ősember is ismerte a hanyattlovat

(Egy gyors zárójeles: nem bírok szabadulni attól a garbótól. Különös ruhadarab, a kádárizmus kései éveiben a hivatalosságtól némi távolságot tartó, de avantgárdnak meg nem elég bátor művészek viselték: még éppen elegánsnak mondható, de akár nonkonformista izének is, viszont nem slampos, nem nagyon lázadós, elmegy a zakóhoz is, de mégsem olyan merev, nem nyakkendős. Ilyesmiből indulhattak ki az úgynevezett ambiciózus fiatalok is, akik a ruhadarab másik jelentős felhasználói csoportját alkották: nem vagyunk még öltönyös, merev fafejek, de nem vagyunk farmeros, komolytalan jampecok sem. A garbó mindenképp nehéz eset. Még a síelőknél érthető, meg hosszúnyakú lányoknál. A műfaj klasszikusa egyébként Peterdi Pál volt, aki legalább harminc éven át viccelődött sárga garbó-zakó kombinációban. Mondjuk, viccnek jó.)

Ha pár kilométerrel északabbra vagy keletebbre élnénk, és a fekete garbós mondjuk politikai pályára tévedt nyugalmazott ökölvívó volna, vagy esetleg aggasztó mentális állapotba került exköltő, akkor megint nem kellene meglepődnünk: a szomszédoknál szoktak ilyeneket mondani ott komolynak, a komoly országokban pedig komoly patológiai esetnek számító politikusok. Vagy: Orbán mégis tud valamit. Rosszul áll a háború. Holnap már borostásan nyilatkozik, Balóval meg már kéthetes szakállban lesz az interjú az egy igaz istenről és prófétájáról.

Vagy: a magyar történelmi tudat önironikus immunreakciója? (Ti. akivel mi szövetségben vagyunk, az úgyis veszít.)

Dehát azt, hogy a Nyugat hanyatlik, valószínűleg még azok a turbános-szakállas férfiak sem gondolják komolyan, akik most a sivatagban hanyatt fekve kalasnyikovoznak a világ legmodernebb harcigépeire. Alighanem észrevették már, hogy ha a Nyugat elleni harchoz nélkülözhetetlen technikai eszközöket, például légkondicionált terepjárókat, műholdas telefonokat és Stringer rakétákat kell beszerezniük, akkor ilyeneket csakis Nyugaton találnak, és ott, ahol ennyi terepjárót, telefont és rakétát tudnak csinálni, nem valószínű, hogy nagy hanyatlás volna.

Díjugratás hanyattlovon

Nem könnyű eset ez, Allahra mondom.

Mi a vérvörös isten nyilát akart mondani a kormányfő? Miért akarunk mi csatlakozni a Nyugathoz, hogy ha hanyatlik? Mit szövetkezünk itten velük? Meg ha hanyatlik, akkor meg nem is kell gyorsabban fejlődnünk nála, francnak megszakadni, amikor kényelmes stagnálás esetén is alánk hanyatlik előbb-utóbb. Erről az egész hanyatlósdiról tényleg csak a nyolcvanas évek előtti ultrastupid pártdumái ugorhatnak be a létező szocializmust megért magyarnak. Mert hol áll a kapitalizmus, elvtársak? A szakadék szélén! (Mi meg, egy lépéssel előtte, ugye - hangzott az obligát tréfa.) Meg a sóhajtozás: persze, szeretnénk mi úgy hanyatlani, Adidas-nadrágban, Volkswagen Golffal (I-es!). Hagyjuk, elvtársnő, a szexet meg a hanyatló Nyugat ópiumának!

Ez a nagy világpolitikai fölfordulás mintha megzavarta volna a hazai politikai garnitúrát. Korábban Matolcsy gazdasági miniszter nyilatkozott olyat, amilyent utoljára a hetvenes évek közepén, a nagy olajválság begyűrűzése előtt lehetett hallani, azóta csöppet is eszénél lévő magyar politikus hasonlót nem beszélt, hogy tudniillik ez kis világgazdasági válság, ami kialakulni látszik, minket nem érint, mi elleszünk itt a magunk növekedésével. (A kormánypárt közvetlen rajongótáborát leszámítva aligha létezik akár egyetlen, legalább négy általánost végzett, magyarul középfokon beszélő véglény, aki hihetőnek vagy egyáltalán értelmesnek tarthatná Matolcsy nyilatkozatát.)

Hanyattló, nyugat

A gazdasági minisztert némileg korrigálva született meg az új helyzethez illeszthető PR-fogásokért felelős agyakban a Széchenyi-terv plusz pazar ötlete: tehát ha válság is lesz, és ez pocsékul érinti majd az exportot (a magyar gazdasági növekedés motorja! brrrm!), akkor mi önhajunknál fogva rántjuk ki magunkat a slamasztikából: a Münchausen-program a Széchenyi-tervben egyébként is benne lévő fejlesztések továbbturbózását ígérte, ismeretlen forrásból.

Aztán maga a kormányfő kavarodott zavaros népességpolitikai fejtegetésbe, miszerint a fejlett országban alacsony a szaporulat, és mi őket akarjuk utolérni, de másrészről gyönge és hanyatló az a nemzet, amelyik nem bír megfelelő tempóban szaporodni, ekképpen tehát a fejlett országok gyöngék, hanyatlók, és mi hozzájuk szeretnénk csatlakozni, nem pedig az erős és emelkedő nemzetekhez, mint amilyen például az afgán, amelyik a világ egyik legszaporább népe. Talán ennek a népesedéspolitikai okfejtésnek a kibontása vagy, izé, továbbgondolása - már amennyire itt lehetséges gondolásról beszélni - a szombati nyilatkozat.

Magyarország miniszterelnöke nyilvánvalóan nem futóbolond. Sőt, a magyar politikatörténet (nem túlzás) egyedülállóan tehetséges kommunikátora. (Hogy mit kommunikál, az más kérdés.) Úgy tudni, hogy pontosan tudja, hogy mit miért mond. Úgy tudni, a mondandót pontosan kitalálják, megtervezik többnyire. Nincsen véletlengarbó és improvizált hanyatlónyugat.

A fehér hanyattló fia

Magyarország miniszterelnöke valakihez szólni kívánt. Hogy kihez? Tán a sumér virtusra fogékony MIÉP-táborhoz? (Csurkáék sok kokit kaptak az utóbbi hetekben a velük korábban barátságosabb kormánypolitikusoktól.) Passz.

Vagy tán megsajnálta a miniszterelnök a szocialistákat, akik az utóbbi hetekben válogatott hülyeségeket nyilatkozgatva próbálták leszakítani magukat a Fidesztől?

De az is lehet, hogy Orbán Viktor szórakozik velünk. Bedob egy ilyen hanyatlót a sajtónak jól: nesztek, ezt fejtsétek meg, ne a Fülest! Mink meg kikapjuk fülünk mögül a tintaceruzát, megköpködjük a hegyét, és már fejtünk is. Hiába, hiába, hiába.