Látott itt valaki kórházat?

Napok óta nem jut levegőhöz egy rakás felnőtt magyar értelmiségi – egészségügyi dolgozó, politikus, újságíró –: hogyan történhet meg olyan ma Magyarországon, hogy egy 67 éves, súlyos beteg, alkoholista, magasabb kapcsolatok nélkül tengődő tanyai ember meghal két kórház között félúton, egy mentőautóban.

Az egyik azon rugózik, hogy mindez nem jöhetett volna létre Molnár Lajos átgondolatlan reformjai nélkül, a másik azon csodálkozik, hogyan lehetséges, hogy a visszajáró, makacs természetű beteg körül nagypénteken nem ugrál vészhelyzetnyi stáb, nem csinál neki EKG-t, teljes vérképet, igazítja meg a feje alatt a párnát, hanem inkább átpasszolják egy másik kórházba, hogy a mentőben nincs orvos, hogy – és ez aztán tényleg hihetetlen – az ambuláns lapját csak utólag töltik ki a kórházban.

Ezek az értetlenkedők olyan szerencsések, hogy nem voltak még magyar kórházban? Nem láttak még napokra bealtatózott szenvedélybeteget, akivel nem akart bajlódni a csökkentett hétvégi stáb? Nem szedték még fel friss műtéti sebbel a náluknál is mozgásképtelenebb szobatársukat a földről, mert a nővérek éppen órák óta tévét néztek? Nem mondták még nekik soha, hogy ne hisztizzenek, amikor fájdalomcsillapítót kértek? Nem előszobáztak a főorvosnál, hogy megtudják, vajon borzalmasan szenvedő feleségüket miért nem vizsgálja meg napok óta senki? Nem diagnosztizálták bélhurutnak az édesanyjuk méhrákját? Nem írták rá az apjuk kórbonctani jelentésére minden magyarázat nélkül, hogy "a halál oka tüdőgyulladás", holott az öreget zöldhályoggal fektették be az előző héten, de más baja nem volt? És az ismerősük ismerősével sem történt soha ilyen?

A kijelölt szakminiszter halálkomolyan azt mondja, reméli, ilyen sose fordul elő többet Magyarországon. Őszintén drukkolok, de nagyon csodálkoznék. Az viszont biztos, hogy nehéz lesz megreformálni az egészségügyet, ha a reformokon buzgólkodóknak fogalmuk sincs arról, milyen mélyen vagyunk, vagy ha van fogalmuk, úgy csinálnak, mintha szerencsétlen H. Imre esete teljesen egyedi volna.

Ez az értelmiségi nyavalygás annyira idegesítő, hogy sokan talán úgy érzik, jobb lett volna, ha az áldozat rövid úton elpusztul otthon, mint hogy kórházba kerüljön. Ráadásul a H. Imréket valószínűleg még akkor is bottal fogják piszkálni, amikor végre mindenki rájön, hogy ez azért nem jól van.