Szentírás? Na és?

Van ez a Gay Pride, az évi melegfesztivál, amit rendre a meleg büszkeség napjának fordítanak. Lehet, hogy itt kezdődik a baj. Nincs ugyanis szó itt büszkeségről, önérzetről annál inkább. Annyi történik, hogy egyes emberek, akiknek már kissé elegük van az életük egyik legfontosabb aspektusának rejtegetéséből, megmutatkoznak és azt mondják: ilyenek - is - vagyunk.

Belgrádban megverték a meleg demonstrálókat, Bécsben kétszázezren vettek részt a felvonuláson. Mi a kettő között vagyunk. Mit jelent ez a közöttiség?

Többek közt két tájjellegű nyilatkozatot. Mindkettőt négy-négy szervezet adta ki, némelyiknek már a neve is mulatságosabb, mint Fábry Sándor összes buzizós poénja. Az első felhívás a Pofosz, a Politikai Elítéltek Közössége, a Történelmi Igazságtétel Bizottság és az Igazolt Magyar Szabadságharcosok szignójával jelent meg. Utóbbiaknak bizonyára papírjuk is van, illetve mezben lépnek fel a nemzetrontó-liberálbolsevik-homokszekszuális erők ellen. Érvelésük megkapó a maga mesebeli fétiseivel. Íme: "Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy (_) a Kodály körönd négy híres történelmi alakja is szemtanúja legyen transzparenseiknek. Tiltakozunk az ellen, hogy a Hősök tere (_) a magyarság többsége által elfogadhatatlan, a nemzeti érzéseinktől testidegen másságot hirdetők demonstrációjának színtere legyen."

"Varjúdombi mese későn érő gyerekeknek"

Talán a transzparenseket olvasó szobrok elemzésétől tekintsünk is el; akkora ordas baromság, mint Godzilla, szükségtelen vele többet foglalkozni, varjúdombi mese későn érő gyerekeknek. Nem csak mert minden valamirevaló felvonulás arrafelé tart, meg mert például az efféle arcok - akik még az újfasizmusig se jutottak el, beleragadtak a régibe - szóval az ilyen arcok maguk tették súlytalanná és közéleti dagonyázóvá ezeket a helyszíneket. Hanem azért is, mert a szobrok nem is látnak, és különben is tele a város szoborral.

"Remélhető, hogy a fenti illusztris szervezetek hamarosan előállnak egy nemzeti pozitúrakatalógussal és piros-fehér-zöld óvszerekkel."

Ez a nemzeti érzésektől testidegen homoszexualitás, ez viszont már bravúrosabb, kalimpálva repülő turha. Eddig úgy tudta a magyar, hogy az ágyban nem lehet nemzetien viselkedni, viszonylag kevesen tették be a himnuszt meg a szittyaförgeteget a rökamié melletti magnóba aláfestőnek, és nem a haza lebegett a szemük előtt akció közben, mint valami viktoriánus kisasszonynak a nászéjszakán. Most viszont már ezt is lehet, hiszen a melegség a nemzeti érzésektől testidegen, tehát politikai jellegű, magyarságot kifejező vagy tagadó attribútum. Remélhető, hogy a fenti illusztris szervezetek hamarosan részletesebb információkkal is szolgálnak a hazafias szexről, és előállnak egy nemzeti pozitúrakatalógussal és piros-fehér-zöld óvszerekkel.

A másik közlemény ennél is komolyabb. A négy aláíró ezúttal az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet, az Őskeresztyén Apostoli Egyház és az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége. Aszongya hogy: "A szexuális kapcsolatot [Isten] a férfi és nő közötti kapcsolatként rendelte a házasság keretein belül. (_) Jézus Krisztus meghalt azért, hogy megbocsássa a homoszexuális cselekedeteket_ Nem értünk egyet a meleg és leszbikus fesztivál megtartásával, mert ez a homoszexuális életformát népszerűsíti. Meggyőződésünk, hogy ez tovább rombolja az erkölcsöt, tönkreteszi a családot, lealacsonyítja a nemzetet."

"Ond vezér - már ha ott lenne a helyén - gondol egyet magában: meleg leszek én is"

Az még csak hagyján, hogy ezeknek az egyházacskáknak összesen aligha akad annyi hívük, mint ahány meleg van az országban, de azért nagy garral tiltakoznak. Viszont szerintük ez a fesztivál népszerűsíti a homoszexualitást, amit valahogy úgy képzelhetünk el, hogy Ond vezér - már ha ott lenne a helyén - gondol egyet magában: meleg leszek én is, azzal ránt egyet a gyeplőn, és csatlakozik a felvonulókhoz. Így megy ez. Meleggé válni propaganda kérdése. A gondolatmenet alapján egyébként a keresztény felvonulások a keresztrefeszülést népszerűsítik - de ennek megértéséhez némi empátia kellene.

Amúgy ebből az irányból általában elhangzik az a vélemény is, hogy a homoszexualitás betegség. A kettő nehezen hozható össze, hiszen a betegség nem terjed reklám által.

Ejtsünk azért pár szót a többiekről is, nem elegáns olyan szektákkal vitatkozni, akiknek a léte is jelentéktelen az ügyhöz képest, nemhogy az álláspontjuk. Rajtuk kívül is épp elegen ágálnak arról, hogy a biblia tiltja a homoszexualitást. A házasságon kívüli kapcsolat ellen kevesebben merik lengetni a lompos egyházi bikacsököt, mert az túl sok embert érint, a célcsoport túl széles, és hát lassan maguk is belátják, hogy ezzel jobb megbékélni, hogy az ember nem úgy házasodik, ahogy kaparós sorsjegyet vesz.

"Középen nyomkodni a fogkrémes tubust is bűn? Na és?"

Lehetne itt teológiai vitába bocsátkozni, lehetne hivatkozni arra, hogy a Vatikán külön szanatóriumot építtetett a meleg papoknak, hogy olyan fene egészségesnek azért nem mondható a cölibátus, a ministránsok tapogatása meg erkölcsösnek nem - de fölösleges. Azért fölösleges, mert ma már nyugodtan ki lehet röhögni azt, aki közéleti kérdésekben és mások alapvető jogait illetően bármilyen vallási irattal próbál érvelni. Az van a Szentírásban, hogy a melegség bűn, meg hogy a házasság előtti szex bűn, meg hogy középen nyomkodni a fogkrémes tubust is bűn? Na és?

Nem kötelező. A vallásszabadság ugyanis, kedves kis egyházak, nem csak azt jelenti, hogy lehet világvégét jósolni, hinni bármiben, és ijesztgetni a tüzes szortyogóval, hanem azt is, hogy erről nem kötelező tudomást vennünk. Ha egy hasonló demokráciafelfogású, de ellentétes ideológiájú szervezet azt mondaná, hogy a kereszténység egy jól kommunikált félreértésből ered, ahhoz joga volna. Ha visszazavarná a keresztényeket a katakombákba, ahhoz már nem. Ha komolyan vesszük, hogy valami Európa-szerű életformát építünk ide, akkor senkinek ne kelljen elbújnia olyasmiért, amiről nem tehet, amit nem tud megváltoztatni. Se katakombába, se élethazugságba.