Móric
10 °C
18 °C

1400 új atomerőmű kell

2008.06.10. 12:17

A hétvégén Tokióban válságértekezletet tartottak a G8-államok, valamint India, Kína és Dél-Korea energiaügyi miniszterei, ahol a házigazda Japán a globális recesszió fenyegető lehetőségével, a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője pedig a harmadik energiaválsággal riogatott a rekordmagas olajárak miatt.

 A nyersolaj ára 2003 óta 25 dollár környékéről (ahol 1980 óta tanyázott) több mint az ötszörösére, 130 dollár környékére emelkedett, a Goldman Sachs nyersanyagpiaci elemzői a nyárra 150 dolláros, két éven belül pedig 200 dolláros hordónkénti átlagos olajárra számítanak.

Az olajkitermelés ennek ellenére 2005 óta stagnál, hiába könyörögnek az olajfüggő országok több anyagért az OPEC-nek: a kitermelés a legtöbb, a kartellen kívüli olajtermelő országban már tetőzött, Szaud-Arábia királya, Abdullah pedig inkább a jövő generációknak tartalékolna.

Abdullah inkább a jövő generációknak tartalékolna

Az olajárrobbanás fényében már nem csak a zöldeket aggasztja a fejlődés fenntarthatósága. Fél évvel a Greenpeace az olajjal együtt a szenet és az atomenergiát is kikukázó, a megújuló energiaforrásokat és az energiahatékonyságot sztároló, sci-fibe illő energetikai válságforgatókönyve után a nagy olajimportőr országok energiapolitikai agytrösztje, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is globális energiaforradalmat, sőt, új energia-világrendet hirdetett a G8 megrendelésére készült, Energiatechnológiai kilátások című tanulmányában.

A tanulmány, amelynek bemutatását az energiaügyi G8-válságértekezletre időzítették, arra keresi a választ, hogyan lehet a klíma védelmében a széndioxid-kibocsátást drasztikusan, az 1990-es szinthez képest 50 százalékkal csökkenteni 2050-ig. Mint kiderült, rettentően drágán.

Különös aktualitást az ad a felvázolt forgatókönyveknek, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikák folytatódása mellett 2050-ig a kőolajkereslet további 70 százalékos növekedését jelzi előre. Pedig néhány hete ugyanez az agytröszt figyelmeztetett arra, hogy kínálati oldalon az olajiparban - a korábbi várakozásokkal ellentétben - nem valószínű, hogy 20 százaléknál több növekedési tartalék volna.

Az IEA szerint fenntarthatatlan fejlődési pályán mozgunk, és nagyjából két lehetőségünk van. Az egyik a szénalapú gazdaságra való át-, vagy visszaállás: ebben az esetben a széndioxid-kibocsátás több mint a duplájára, 130 százalékkal nő 2050-re, ami a jelenlegi ismereteink szerint brutális felmelegedést és kezelhetetlen mértékű klímaváltozást eredményez majd.

A másik lehetőség 45.000.000.000.000 dollárba fog fájni.

Ennyi pénzre, 45 billió dollárra, a világ GDP-jének évi 1,1 százalékára van szükség a kőolajkereslet 27, és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 50 százalékos mérséklésére a következő negyven évben. Évente átlagosan 35 széntüzelésű és 20 gáztüzelésű erőművet kell felszerelni a széndioxidot megkötő berendezésekkkel. Évente 32 új atomerőművet és 17.500 szélturbinát kell üzembe helyezni.

Továbbá sok egyéb mellett összesen 215 millió négyzetméter napelemre és egymilliárd hibrid autóra is szükség lesz a zökkenőmentes váltáshoz.

A másik lehetőség 45.000.000.000.000 dollárba fog fájni

A kitűzött célt csak akkor érhetjük el az IEA szerint, ha a széndioxid-kibocsátási jogok a jelenlegi 30-ról 200-500 dollárra drágulnak a kibocsátáspiacokon. Ehhez persze előbb globális kibocsátáspiac kéne, és egy új, globális klímaegyezmény a célkitűzéseit teljesíteni képtelen kiotói után, amelyben több jelentős kibocsátó, például az Egyesült Államok, Kína és India egyszerűen nem vett részt.

Az üvegházhatású gázok globális kibocsátása pedig nemhogy csökkent volna, de azóta is töretlenül növekszik.

A Greenpeace energiaforradalmát könnyű szívvel minősíthettük utópiának vagy viccnek, de a kitűzött célokat tekintve a Nemzetközi Energiaügynökségé sem tűnik sokkal reálisabb elképzelésnek.

Főleg annak fényében nem, hogy az USA-ban néhány napja már a szenátusban elbukott az emissziókereskedelem bevezetését célzó klímavédelmi törvény (ha átmegy, Bush előre szólt: megvétózta volna), India és Kína pedig - a legtöbb fejlődő országhoz hasonlóan - nemhogy klímaegyezményekben nem vállal semmit, de állami támogatásokkal tartja alacsonyan a fosszilis energiahordozók fogyasztói árát.


A cikket itt lehet kommentálni