Kezekben az ország

Az olvasó természetesen emlékszik az időkre, amikor jó kezekben volt az ország, mert jövőjét azok alakították, akik valóra váltották álmaikat. Nem volt az olyan rég, és ha régen lett volna, akkor is emlékeznénk a jogos felháborodás miatt, ami beborította a sajtót, és amely felháborodás szenvedélyes szószólói valának urak és hölgyek, akiket többek közt ez a szószólás segített hatalomra később.

tök véletlenül rímel olyan nagyon Medgyessy Péter országértékelésére

Azzal a reklámmal ugyebár az volt a gond, hogy közpénzből igyekezett fényezni egy kormányintézkedés-kupacot, amelyet fellengzősen Széchenyi-tervnek neveztek el, a terven keresztül pedig magát a jóságos kormányt, az áldott jó kezeket. És mindezt társadalmi célú hirdetés címén. Nem kellett ahhoz Lendvai Ildikó, hogy lássuk az alattomos szándékot, a sanda kétértelműséget, meg a gyakorlati sikkasztást. Ő meg a többiek majd ahhoz kellenek, hogy megpróbálják bebizonyítani: az Európa-terv reklámozása ezzel szemben nemes, közszolgálati cselekedet, amihez pártpolitikának egyáltalán semmi köze. Eközben persze segget csinálnak majd a szájukból, de legfeljebb húzogatják kicsit a széket a padlón, hátha annak is olyan hangja van.

Modern köztársaságot építünk - mondja a szlogen a tévében. Tehát mi, magyarok vagyunk az alany; mit csinálunk? építünk, mit építünk? köztársaságot, milyet? modernet, sej. Miénk, magunknak. Sima elemzés mellett ez is épp olyan ártatlan, mint az orbánista változat, és természetesen tök véletlenül rímel olyan nagyon Medgyessy Péter országértékelésére, amiről pedig azt hittem, hogy inkább feledtetni akarják majd, mint felidézni. Na jó, ez egy olcsó poén, hiszen világos, hogy ha végre ki bírtak találni két darab hívószót, akkor azok belekerülnek minden beszédbe és minden kormányreklámba és minden félrecsúszott nyakkendőre.

Ha eredmény nem nagyon akad, akkor marad a terv.

Két értelmezés van: egy sandán vigyorgó, álságos, suta nyelvészkedős, meg egy olyan, amit minden normális ember elsőre megért, hiszen ez volt a cél: az ország jelenlegi vezetése elkötelezetten munkálkodik azon, hogy Magyarország modern köztársasággá váljon. Mind a modern, mind a köztársaság pozitív, jó dolgok. Ajánlott kifejezések még: dúsabb, új, garancia, piacvezető, csúcstechnológia, friss, "de most itt van" - hopp, ezt már megtalálták: itt van Európa. A következtetés: jelenleg jó dolgok történnek ebben az országban, és később még jobb lesz, tehát aki ez ellen szavaz, az valahol hülye, és keressen magának egy kötelet. Az ilyen reklám természetrajzához egyébként hozzátartozik, hogy jellemzően választások előtt jelenik meg, illetve amikorra a kormánykoalíció tudatosította magában, hogy vesztésre áll, és azt a választ bírta adni a kihívásra, hogy akkor kommunikáljuk eredményeinket. Eredmények pedig mindig vannak, Rákosi és Szálasi alatt is voltak eredmények, ha más nem, az arcvonal-kiegyenesítés. Ha meg eredmény nem nagyon akad, akkor marad a terv és a magyar akarat.

Körülbelül ugyanaz történik tehát demokrácia-deficit dolgában ciklusról ciklusra, de az ugyanolyan történéseket azért lehet tovább osztani. Lehet deja vu, amikor csak úgy tűnik, mintha már megtörtént volna a dolog, de igazából nem. Vagy lehet véletlenek sorozata. És lehet törvényszerűség is. Ha az utóbbi, akkor a magyar demokrácia csúcspontján már túl vagyunk, illetve divatosan sodródunk a politikai világválsággal, amelynek gyökere az embertömeg feltételezett vagy valós ostobasága. Majd az ötven évvel későbbi pengefalakból kiderül.

Ami ebből azonnal hasznosítható tapasztalat, az az, hogy itt nem egyszerűen a választási ígéretek teljesítésének elmaradásáról van szó, hanem politikai döntésekre vonatkozó ígéretekről, amelyek nem azért nem valósultak meg, mert elfogyott a pénz, vagy fokozódott a nemzetközi helyzet. Azért nem, mert úgy döntöttek, hogy mégiscsak megleszünk mi üvegzseb nélkül, mégiscsak jobb nekünk, ha az államkincstárnál fogva húzzuk ki magunkat a mocsárból, és jobb, ha a tévében is megvetjük a lábunkat. Eszerint az ellenzék, amikor a demokrácia játákszabályait kéri számon a hatalmon, fennhangon elítéli ugyan a brutális bodicseket, magában viszont azt mormolja: de szép szabálysértés, ezt majd kipróbálom én is. Aztán kormányra kerül, és megteszi. Miért ne tenné? A fent említett világválság pont abból áll, hogy fontos dolgok sem számítanak, ha van helyettük marketing. Még ha maga a marketing léte is a fontos dolog.