A szocialisták viselkedése visszatetsző, de politikailag racionális. Nem akarják, hogy a referendum sikerüljön, nem akarják, hogy az Országgyűlésben egyáltalán gondolkodni kelljen a határon túliaknak biztosítandó kedvezményes honosításról.
Nem azért tesznek így, mert gyűlölik a határon túli magyarokat, hanem mert félelmük sokkal mélyebb: négyszemközt a szocialista politikusok hajlamosak beismerni, hogy számukra a magyar állampolgárságot egyszerűbben megszerző határon túliak választási fenyegetést jelentenek. A szocik keletre tekintenek: számukra Erdély az orbánista törzsek által lakott vadregényes vidék.
A szocialisták valóban népszerűtlenebbek a határon túl - és ezt nem kis részben maguknak köszönhetik: a mostani ellenkampányuk nyilvánvalóan csak arra alkalmas, hogy tovább rontsa megítélésüket a kisebbségi sorban élő magyarok körében.
A Fidesz sem teljes szívvel kampányol; nem tudja bizonyítani állítását, hogy a magyar állampolgárság kedvezményes biztosítása nem járna elvándorlással (hasonlóképpen a szocialisták sem tudnak meggyőzően érvelni amellett, hogy valóban két és fél millió magyar kerekedne fel és költözne Magyarországra a magyar állampolgárság birtokában).
Úgy tűnik, jelenleg minden politikai erő abban érdekelt, hogy a népszavazás ne legyen sikeres. A szocialisták (és a kisebbségi magyarok problémái iránt kevés fogékonyságot mutató liberálisok) ezt úgy élnék meg, hogy elhárították a szavazói bázis kiszélesítésére tett kísérletet. A Fidesz pedig könnyedén folytathatná "a nemzetietlen kormány" elleni retorikai hadjáratot.
A határon túli magyarok pedig jönnének, ahogy most is, egyesével küzdve meg a mostohaanyaország bürökráciájával és félszívűségével.
Ennek nincs semmilyen jelentősége.
A kanadai-magyar kettős állampolgár a világban mindkét útlevelével utazhat. Ha Kanadában tartózkodik, akkor kanadainak tekintik, ha Magyarországra érkezik (akár kanadai útlevéllel), magyar állampolgárnak kell tekinteni - nem reménykedhet tehát abban, hogy külföldiként elbliccelheti a parkolási díjat. Adózni - a kettős adóztatást kizáró egyezményeknek köszönhetően - ott adózik, ahol dolgozik. Szabad polgára két hazának, aki senkit sem károsít meg, senkinek kenyerét el nem veszi, és senki jövőjét nem veszélyezteti.
A magyar állam nemes egyszerűséggel nem foglalkozik a kérdéssel, lehetővé téve polgárainak, hogy más államokkal is "közjogi köteléket" létesítsenek. Magyar állampolgárrá pedig az a külföldi lehet - honosítás útján -, aki letelepedett és életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik (van munkája, lakása, adót fizet és nem bűnözik). A december 5-ére kiírt népszavazáson arról kéne véleményt mondani, hogy a magyar nemzetiségűek - amennyiben kérik - kedvezményesen válhassanak magyar állampolgárokká.
A határon túli magyar szervezetek és pártok már korábban is azt kérték, hogy az anyaország ne kösse letelepedéshez a magyar állampolgárság megszerzését.
Nem példa nélküli kérésük. A magyar állampolgárság a visszahonosítás illetve a visszaszerzés intézményével is elérhető. Így visszaszerezheti magyar állampolgárságát az a személy, aki azt megfosztással, illetve 1947. szeptember 15-e és 1990. május 2-a között elbocsátással veszítette el.
Egy feltétel van; hogy a nyilatkozó "állampolgársága megszűnését követően nem folytatott a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit sértő tevékenységet". Ez a banánhéj, amelyen a '68-as diákzendülő, radikális utcai harcos külügyminiszter ügye elcsúszhat.
A rendszerváltás után sok "nyugati magyar" élt a lehetőséggel, és szerezte vissza magyar állampolgárságát. A környező államokban élő magyaroknak ez nem adatott meg, ők nem hivatkozhattak korábbi magyar állampolgárságukra vagy felmenőik magyar állampolgárságára: nekik be kellett vándorolniuk.
Jöttek is, és jönnek is még majd. Az állampolgárságtól, a népszavazás eredményétől függetlenül.
Indítékaik különbözőek - közös vonásuk, hogy magyarok, és Magyarország számukra vonzerővel bír. A "Kárpát-medence kiürülése" természetes folyamat, amely csak lassítható, de nem megállítható.