Britney Spears elmehet az anyjába

De most tényleg.

Eljátszogathat a terhességével, megpüffedhet néha, és akár szellemre aszhat rögvest a következő napon, de azért feleim, a sorrendet mégiscsak tartsuk be. Avagy ne a lámpaoszlop hugyozza már le a kutyát.

Egy Marsipalik az mégiscsak többet ér.

Tűnődhetünk azon, szegények valóban akarták-e ezt az egész felhajtást, bugyiban turkálástól a leánybúcsú részletein át a ruhapróbákig és terembérleti díjig, de ne töltsünk el sok időt a tépelődéssel. Akarták. Épeszűek, még ha közszereplővé is lehelte őket a sors, meg tudják oldani azt a minimális intimitást, amelyre mindaddig mindenkinek szüksége van, míg teljesen át nem megy plakátfiúba és plakátlányba. Míg még valahol mélyen tényleg ember az illető, s nem csak az ócska poén megtestesítője: valahol ő is ember volt egyszer. Ismerik.

Kezdjük az elején. Megtudtuk, hogy Marsi és Palik egy pár. Rémesen felizgultunk a hír hallatán, mert... mert... mittudomén. Csak úgy felizgultunk, mert a dolog mégis más, mint ha a szomszéd lánya és a két faluval odébb élő inszeminátor kezd alkalmilag kettyenteni. Nem tudom, mitől más, de más. Olyan jópofa érzés. Ismerjük őket, előttünk van az arcuk, s jó játék elképzelni őket reszelni, ahogy Marsi ott is joviálisan néz, és azt kéri ejakuláció praecox-tól tartva: "Fókuszálj, Laci, fókuszálj", Palik meg a paplan alatt is Damon Hill után kutat... szóval ez vicces. Jópofa. Aztán szakítottak, amitől ne mondják, hogy Önök nem zokogtak a kocsma oldalának dőlve. Volt ez a dolog, nem is tudom, mi, de nagyon fontos volt, amitől az álompár szétszakadt, mint dán dog a metrószerelvény alatt. De aztán mintha... mintha... ismét fellángoltak volna, megint volt ölelkezés a címlapokon, hát hol másutt. És végül itt van nekünk a frigy, amelyhez foghatót Los Angelesben sem rittyent senki.

Én tényleg nem akarom bántani őket. Na jó, csak egy kicsit. Csak az a bajom, hogy ennyire talán senki sem feküdt még alá a szerepelni akarás ősi démonának. Még szerencsétlen hülye Majka sem, aki időnként megturbózza a szomszéd műanyag pornósztárt - ő legalább érezhetően veri a fejét a falba utána. De Marsiék nem. Ők kiadnak mindent, eljátszanak mindent, újságban élnek át mindent. Talán még a nászéjszakát is. Tudjuk, mennyit költöttek abroszra, terem- és budibérletre, mennyiért választottak ruhát és milyen alakú az a néhány testrész, amelyet az eltakar, lehet versengenie a bulvárlapoknak azon, ki tud meg többet róluk, de tulajdonképpen bárki bármit megtudhat.

A nászéjszakát is be kellett volna kamerázni, majd eladni az RTL-nek, mint Cini az utolsó napjait az elzáratás előtt. Az aztán lett volna valami.

Fura lehet, ha az embernek semmije sem marad a magánéletéből. Pláne, ha önként odaad mindent. Nem is lehetett másként - annyian meg tudták és tudják oldani most is, hogy maradjon valamijük. Még az úgynevezett híresek közül is. Mindegy. Én személy szerint örülök, hogy van miről írnom. A közeljövőben megejtendő válás sem lesz rossz bulvártéma, s esetleg még valami gaz csábító is felbukkanhat valamelyik oldalon.

Kérjük, tegyék meg tétjeiket.