Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

A Hazafias Nép Frontja

2004.02.16. 23:11
Isten engem úgy segéljen, hogy jó napot bírjak kívánni legalább, mielőtt az úteláogaláz.ö.a.pf.#&ö%%!209 Fatal error. Please contact the adminstrator.

Mondom is mindig a tréneremnek, hogy nem elég diagnózist állítani, hanem meg kell írni a receptet is.

mindenki tegyen vissza még egy ezrest
Összetöpörödtünk, tisztelt hölgyeim és uraim. Jó tizenöt százalék tovatöpörödött tőlünk, és van okunk attól tartani, hogy alkalomadtán áttöpörödik - átcserepedik - a nagy mesemondó ölébe. Úgyhogy most ünnepélyesen bocsánatot kérek, megígérem, hogy egyszer megjavulok én, jó leszek majd. Lehajolok az ország összes elejtett zsebkendőjéért szakszerűen, kis kezit csókolom minden drága hölgykisasszonynak, ők az utolsó reményünk, mert úgy hisszük, kicsit butácskábbak, naivabbak a férfiaknál. De hát ezért szeretjük őket.

Tudom, hol rontottuk el. Túl sokat adtunk. Túl sokat tettünk azokért, akiknek eddig túl kevés jutott, vagyis pont eleget, de az mégis túl sok. Eleget tettünk, de túl sokat - ez a mi választási szlogenünk. Olyan ez, mint amikor az éheztetett rabot hirtelen megtömjük főtt virslivel és egy kis tormával - melyikünkkel ne fordult volna elő?

Ez a kormány nagyobbat lépett előre, mint ami erejéből telt. Hogy hogyan lehet nagyobbat lépni, mint amekkorát tudunk? Hát úgy, hogy csalunk. Szóval most megint - még mindig - teszkógazdaságos idők jönnek és vannak. Hiszen melyikünk családjával ne fordult volna elő, hogy a pénztárnál derült ki: nincs elég pénzünk? Például az enyémmel. Meg a Draskovicséval. De azért el tudjuk képzelni, olvastunk Dickenst. Ilyenkor az ember visszatesz valamit a kosárból. Ez pedig a szlogenünk második része: mindenki tegyen vissza még egy ezrest. Ahhoz a finom vicchez akarok kikeveredni végre - hogyan jut el a nyuszi a répához -, hogy a takarékosság polgári erény. Észrevettük ám, hogy Orbán Viktor leszokott a polgározásról, hát jó szívvel átvesszük így használtan is, úgyis híjával vagyunk a jó kis hívószavaknak.

úgysem értik majd azok, akiknek az imént előre szóltam, hogy a pénztárnál majd nem lesz ám elég a pénzük
És ehhez a takarékoskodáshoz meg is találtuk a megfelelő embert, a puritánságáról ismert, méltán népszerű Draskovics kollégát. A pénzügyminiszterség kötéltánc, és kötélidegek kellenek hozzá. A miniszterelnöknek elég csak zavarodottan vigyorogni és jó hangosan kurjongatni, hogy van másik.

Ezzel szemben - mármint a takarékossággal - rögtön előjönnék azzal is, amit eredetileg a halálos ágyamra tartogattam, de hát a népért tűzön-vízen át: több jólétet! Eredetileg úgy terveztük, hogy "fajlagosan több jólétet legalábbis makroszinten", de aztán a stiliszták azt mondták, hogy ezt úgysem értik majd azok, akiknek az imént előre szóltam - mert én civilizált úriember, sőt civilizátor vagyok ebben a barbár tartományban -, hogy a pénztárnál majd nem lesz ám elég a pénzük, úgyhogy ne nagyon pakolják meg a cekkert. Hopp, véletlenül nyúltam még egy hívószót. Rászokik az ember.

És több levegőt! Mehr Luft! Ohohó, luft. Most felküldök egy akkora lufit, mint a Hindenburg zeppelin.

Szóval unom én ezt az állandó torzsalkodást. Nem lehet úgy rendesen kormányozni, hogy a hátsó padban folyton meséket meg góbévicceket mesél az a problémás gyerek. Én békét szeretnék. Sokat gondolkodtam azon, hogyan is lehetne megúszni egyrészt a kampánydurvulást, másrészt a csúfos vereséget. És megtaláltam a megoldást. Mondom még egyszer, modern, békés, demokri, kra, ö... nehéz szó, na, ehe-ehe. Békés Magyarországot szeretnék.

sződd a selymet elvtárs, menekülj előre, és az Isten is megsegít
Csináljuk azt, hogy egy közös listát állítunk. Akkor semmi szükség kampányra, sárdobálásra, széthúzásra, vádaskodásra meg ilyen szerencsétlen defenzívára. Sőt szavazni sem kell, egyszerűen megküldjük az Európa Parlamentnek, hogy a Magyar Népköztársaság ezeket a polgártársakat delegálja. Én fele-fele arányra gondoltam; a népszerűségünket nézegetve ezzel mi elégedettek lehetnénk.

Aztán ha ez tetszik, vannak még ötleteim a béketábor megszilárdításához. Mondjuk mi lenne, ha 2006-ban is közös listát állítanánk, sőt közös képviselőket is? Nem forgácsolnánk szét az erőinket, mint eddig, hanem egy nagy és erős pártban egyesítenénk ezt a két élcsapatot, akiket egyébként is legfeljebb jégcsákánnyal lehetne kiiktatni a politikából - de ne szaladjunk ennyire előre. Vagy hátra, na. És nevezhetnénk ezt a nagy és erős metapártot Hazafias Népfrontnak, és együtt látogathatnánk az újlengyeli gazdákat, és együtt súghatnánk a fülükbe, hogy sződd a selymet elvtárs, menekülj előre, és az Isten is megsegít.

És akkor nem bánom, válasszunk köztársasági elnököt is közvetlenül, abból is elég egy jelölt, szét ne legyen húzás. És nevezzük őt fele-fele arányban Mitfahrer Őexcellenciájának - mert a kormányhoz úgyse nyúlhat - és az Elnöki Tanács Elnökének.

Remélem, sikerült legalább szánalmat keltenem.
Ez az én vízióm a békés és európai és demotrak... hagyjuk, a békés Magyarországról. Már elnézést, hogy nyökögök itt, mint a féleg agyonnyomott terminátor. Játsszuk ezt le idebent, fedett pályán, egymás között, azért mégis mi vagyunk a szüleik ezeknek. Ne acsarkodjunk, hanem egyezzünk ki szépen, ahogy komoly üzletemberek közt szokás. Menjünk el mindannyian Jaltára nyaralni - ott még nem voltam idén úgyse -, fogjuk a vonalzót, és osztozzunk meg. Osztozz és uralkodj. Oldjuk fel a turáni átkot.

Aztán ha nagyon megszorongat minket valami parlamenten és arisztokrácián kívüli parasztfelkelés, hát legfeljebb az Ildikó összefogdossa őket. Jaj ne haragudj, lelőttem az egy éve gyűjtögetett aforizmádat. De hát mit tegyek, utállak.

Na jó, hülyéskedtem. Csak meg akartam lepni a Kuncze Gabit. Nézzék csak, hogy füstölög a huncut bajsza alatt, hogy erről neki senki se szólt. De legalább megint eszébe jutott, hogy nem minden tartozik rá meg a stencilfoltos bandájára.

Végül, mielőtt újra betelik a memóriám, szeretném, mondom, szerintem szeretném összefoglalni, amit mondani akartam eddig. Egyetlen dolog.

Az, hogy én olyan édi vagyok, hogy ha a világ rigó lenne, kötényembe beleférne. Ha időm engedné, minden egyes magyart külön-külön megölelgetnék, de különösen Európa mindennapi hőseit, a nyugdíjasokat. Az ördöggel is hajlandó vagyok tárgyalni, csak ennek a szegény országnak jobb legyen. Mi következik ebből? Hogy aki nem én vagyok, az tőlem jobbra van. Röviden: ujjamat a kulcslyukba szorítom ha kell, de a Fidesz nem jön nekem ide középre. S ha minden kötél szakad, majd megkötjük a különbékét valahogy.

Isten, ember, istenember engem úgy segélyezzen, ámen, sag' schon, szabadság, kitartás, om. Remélem, sikerült legalább szánalmat keltenem. Szeretném, hogyha szeretnének. Lennék mindenkié.