Ávósok vs. poszthorthysta pribékek

Tegyük fel, hogy Ön meglátja Jánosi Györgyöt a képernyőn. Hiába kemény a feltételezés, éppen nehéz órákat él át a nemzet, úgyhogy kérjük, vegyen erőt magán és próbálja meg vizualizálni az atlétikus alkatú gyermekminisztert.

Csukja be a szemét és próbáljon meg lazítani. Nincs más, csak Ön és a baloldali sportfelelős. Most elemezze az Önben kavargó érzéseket!

"Dévényi Tibor munkáltatójának arca alá bekopizódik a csukaszürke egyenruha, a gumibot és a herevillanyozó célszerszám?"

Ezek feltehetőleg többfélék, hiszen a párttagkönyv, a bajusz és a "Gyurka" becenév keveseket hagy hidegen. Mégis: érez Ön heves, az agyát elborító gyűlöletet? Dévényi Tibor munkáltatójának arca alá bekopizódik a csukaszürke egyenruha, a gumibot és a herevillanyozó célszerszám? Hallja a megkínzottak sikolyát meg a sósavas kád bugyborgását? Reméljük, azért nem.

Próbálja ki ugyanezt a vizualizációt a Magyar Szocialista Párt öt további, véletlenszerűen kiválasztott vezetőjével, és összegezzen.

Ami július harmadikán, szerda délelőtt történt, az még ennél is megrázóbb. Amihez nem volt elég a választási vereség, megtette egy megrázó családi beismerés: Pokorni Zoltán Fidesz-elnök lemondott, mivel kiderült, hogy édesapja a kommunista titkosszolgálat ügynöke volt.

Az első zavarodottság után az ember azért elkezd gondolkodni.

"Az apákésfiúkozás a magyar történelemben egyszer jött be, az első szabad választások két fordulója között."

Egyáltalán nem evidens, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnökének a dolog kipattanása miatt le kellett mondania. Az apákésfiúkozás a magyar történelemben egyszer jött be, az első szabad választások két fordulója között az MDF-nek, amikor a párt a zöldfülű magyar választópolgárokat megismertette a "mocskolódó kampány" korszerű fogalmával, bevezetve a közgondolkodásba az "ávós zsidó szadeszos" folklorisztikus, ámde annál rémisztőbb figuráját. Azóta az emberek annyira legalább magukhoz tértek, hogy senkit sem ítélnének el az apja tettei miatt, legyenek azok akár tényleg borzalmasak. A polgári kormány egy tagja - Demeter Ervin - az előző ciklusban egyenesen a büszkélkedés határáig menően vállalta, hogy édesapja - hogy is fogalmazzunk - erőteljesen szélsőjobbos.

"Pokorni tényleg meg volt rendülve, egy könnyező férfit láttunk, akinek egy személyes tragédia miatt megtört a politikai karrierje."

Pokorni Zoltán mégis lemondott, méghozzá könnyek között, láthatólag igazán megrendülve. Miért is? Az apja egykori zsarolói ellen érzett indulat miatt - mondta drámai sajtótájékoztatóján. A tényleg rosszindulatú visszarendezők persze azonnal kombinálni kezdtek a hír kipattanása után, és máris gyártják az elméleteket arról, hogy Pokorninak kampánybeli szereplése miatt megkopott a népszerűsége, némileg már kényelmetlenné vált, így most úgy lehet megszabadulni tőle, hogy az morális glóriát von a Fidesz feje fölé, miközben megszégyeníti a szocialistákat. Az Index nem hisz ezeknek a suttogásoknak. Ott voltunk a sajtótájékoztatón, Pokorni tényleg meg volt rendülve, egy könnyező férfit láttunk, akinek egy személyes tragédia miatt megtört a politikai karrierje. A világ amúgy sem az ilyen jól kitalált összeesküvés-elméletek szerint szokott alakulni.

"Úgyhogy mi inkább elmegyünk a Kultiplexbe csocsózni."

Ám éppen a jelent őszintesége szomorított el minket. A lemondott pártelnök magyarázatából ugyanis mindennél világosabban kiderült, hogy a szocialistákban ő bizony tényleg nem mást lát, mint gyűlöletes ávósokat, akik minket, az ártatlan polgárokat erőszakkal prostituálnak, mindörökkön örökké a történelem során. Ez pedig - bármit gondoljon az ember az MSZP-ről és a párt vezetőiről, ezen írás szerzője például, bár ez nem tartozik szorosan ide, nem sok jót - torz gondolkodásmód. A másik oldal persze körülbelül hasonlóan torzult agyú, ők minden nembaloldaliban Wermer András által manipulált poszthorthysta pribéket látnak, úgyhogy mi inkább elmegyünk a Kultiplexbe csocsózni.