Szar a világ, tök a tromf

A Fidesz az országgyűlési választásokat megelőzően azt próbálta bebizonyítani, hogy a választópolgárok rosszabbul élnek, mint négy éve. Nem ment vele semmire, minthogy a választópolgárok egyáltalán nem érezték, hogy ez így lenne. Hiába panaszkulturális ország ez, mégsem. Négy év szakadatlan fogyasztás után miért búsultak volna? A kormány eredményesen tehetett meg minden tőle telhetőt azért, hogy az államháztartás ocsmány állapotának következményei legalább átmenetileg, amíg muszáj, ne gyűrűzzenek bele az úgynevezett mindennapokba. Megtette, elérte, amit akart.

A Fidesz az önkormányzati választásokat megelőzően azt próbálja bebizonyítani, hogy a választópolgárok rövidesen sokkal rosszabbul fognak élni. És lám, az emberek máris úgy érzik, szar a világ, reménytelen az élet. Kiterítenek úgyis. Az ellenzéki pártnak sokkal könnyebb a dolga, mint fél éve volt. Egyebek közt azért, mert alapvető állítása tartalmilag helytálló, szemben azzal, ahogyan a kollektív nagyotmondás tavaszi reneszánszakor nem volt az. Igaz, ettől még butaság lenne feltételezni, hogy a politikában az igazmondás a célravezető. Orbán Viktor és csapata ugyanis ezúttal sem bontja ki a valóság valamennyi részletét – mások is így szokták, mint köztudomású –, hiszen ha netán minden a nagyratörő gyurcsányi elképzelések szerint alakulna, két-három éven belül ívelnénk felfelé, mint a pinty. (Ha a Bokros-csomag után ez történt, miért ne történhetne hasonlóképp megint?) Ezt azonban a legnagyobb Ferenc hasztalanul iparkodik hangsúlyozni, nem hisz neki a kutya se.

Amúgy sokszor nem is tudni, miért megy át valami annyira, hogy a széles néptömegek hangulatát fenekestül felforgassa – más egyéb meg miért nem –, de konkréton kétségtelen, hogy az ellenzéknek áll az ászló. A Medián vadonatfriss felmérésének az adatai horribilis fideszes és Orbán-fölényt mutatnak az MSZP-vel és Gyurcsánnyal szemben. Nagyjából akkorát, mint az első európai parlamenti választások idején. Akkor a Viktor-alakulat szanaszét pofozta a még a csodálatos Medgyessy–Kovács-páros által vezérelt szocialistákat, és az eredményen balfelől nézvést csak a szabad demokraták várakozáson felülien jó teljesítménye szépített valamit.

A koalíció most is csak az SZDSZ-ben, azaz Demszky Gáborban reménykedhet. Másfél hónapja azt írtam, az önkormányzati méredzkedésnek nincs észbontó tétje, minthogy az eredmények számtalan szinten számolhatók, ezért különféleképpen magyarázhatók, egyértelmű győztest hirdetni nem lehet. Már csak azért sem, okoskodtam, mert a kulcspozíciókat megőrzik azok, akik aktuálisan helyzetben vannak, legyen szó akár Budapestről, akár Debrecenről.

Csakhogy. Egyrészt, ha a kormánypártok támogatottsága a tapasztalható tempóban apad az október 1-jéig hátralévő hónapban, akkor jobb, ha senki nem vesz mérget a főváros hercegének diadalára. Másrészt, nemcsak kulcs-, hanem rengeteg apró pozíció is van, megyei közgyűlésekben, kisebb és nagyobb képviselő-testületekben, amelyekre a kétkezi párttagok és holdudvarbeliek nagyon pályáznak, s ha ott maradnak a hoppon, rettenetesen szomorúak, sőt mérgesek lesznek.

Az imént említett európai parlamenti bukás után a Gyurcsány Ferenc által felismert és ügyesen mederbe terelt elégedetlenség miatt Medgyessy Péternek utazó nagyköveti, Kovács Lászlónak brüsszeli pozícióba kellett távoznia. Egyértelmű, hogy a kormányfő lényegesen izmosabb náluk – úgy értem, politikailag –, s attól aligha kell tartania, hogy alattvalói szurokba hempergetik. Ezzel együtt: valószínű, hogy ő maga is nyugodtabb őszről ábrándozott, amikor megszületett buksi fejében az ötéves terv.

Más téma szinte nincs is, csak konvergencia, államadósság, új sarcok, hiány. Legfeljebb még az augusztus 20-ai vihar, de hát abba is a kancelláriaminiszter bukhat bele. Jár rájuk a rúd. Milyen jól jönne most a baloldal számára egy jól fejlett Mikola István, adunak. Persze nem kizárt, hogy előbb-utóbb kerítenek ilyet valahonnét. Elvégre a szocialisták kampánya majd csak szeptember 2-án kezdődik, és még a Budapest Parádé is hátra van.