Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Közvéleményt most már nem szabad közölni, mert az szörnyen befolyásol, úgyhogy legyen ez akkor magánvélemény, illetve logikai játék. A tévévitákban nyújtott szerepléseivel Gyurcsány egyvalamit biztosan elért: kirúgta az SZDSZ alól a sámlit. Most megint erősen kétségessé vált, bejutnak-e a libsik.
A magyar liberalizmus ugyanis, mármint népi szinten, egyáltalán nem kiforrottabb ideológia, mint a magyar "konzervativizmus", "jobboldaliság" vagy éppen "szociáldemokrácia". A népi liberális identitás lényege az, hogy az Orbán Viktor ne legyen miniszterelnök, sőt inkább süssék meg lassú tűzön. Ennek számos oka van, az egyik nyilván az, hogy így szokták meg, a másik, hogy Orbán háta mögött időnként feltűnnek figurák, akik egy-egy jól irányzott buzizással, hittérítős baromkodással vagy egyéb parasztsággal okot adnak erre.
A népi SZDSZ-szavazó semmit se szeretne jobban, mint hogy Orbán Viktor álljon tehetetlenül egy stúdióban, egy dobozon, csuklyával a fején, és kellemetlen kérdéseket tegyenek fel neki, amíg belepusztul.
És ezt most megkapta Gyurcsánytól.
A négypártin még Kuncze Gábornak sikerült annyit elérni, hogy az SZDSZ valóban jelentéktelen formációnak tűnjön a Hős mellett, aki seggbe rúgta Orbánt. Erőtlen, töltelékmondatokkal kitöltött, rosszkedvű brummogás, néhány lomha beszólás, ami a miniszterelnök sortüzei után gyönge kötekedés. Talán mégis inkább Kókát kellett volna küldeni... de most már mindegy. Azt az örömöt senki se tudta volna szállítani itt, amit az igazi kőkemény orbánfóbiásoknak Gyurcsány szerzett. És az SZDSZ szavazói mind hardcore orbánfóbiások.
Hát így sikerült Orbánnal együtt legyőzni a szövetségest is. A végkifejlet előtt még egy izgalmas fordulat, köszönjük, nincs okunk panaszra.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
