Elnökasszony blues

Társaságban jól nevelt ember, mielőtt új témát dob be és kezd fejtegetni, megkérdezi, hogy érdekel-e valakit. A köztársaságielnök-választásról nem kérdezném meg, hanem be se dobnám. Ez viszont nem élő beszéd, úgyhogy lehet ellapozni azoknak, akiket nem izgat fel, kit rakunk ki az ablakba mosolyogni, amikor jön a Télapó.

De nem ilyen egyszerű ám az élet, mert az ügyhöz szervesen hozzá tartozik az azt övező érdektelenség is, de arról majd a végén, előbb szilikatalinozunk; most mondta a tévében, hogy hadd örüljön ezen a hétvégén a jelölésének. Próbáljunk vele örülni.

Nem megy magától.

Nem mintha nem volna szimpatikus a feje, ez a Berényi Zsuzsa-típus fekszik a magyarnak. Komolyabb hülyeség se köthető a nevéhez, Szili nem egy Torgyán vagy Kövér. És még szerencsétlen sorsú is. Meg gyakorló katolikus! Sőt talán még néger is!

De nem tud róla semmi mást a köztársaság, amit elnökölni készül, mint hogy az MSZP-ben dolgozik. És ez bizony gáz.

Annak az SZDSZ-es kifogásnak, hogy márpedig pártpolitikust jusztsenem választunk, magában nincs sok teteje. Ehhez Göncz Árpád a legjobb illusztráció, ahogy ahhoz is, hogy ha a pártpolitikus mögött van már valami eredmény, amit pártján kívül is felfoghat és becsülhet a polgár, akkor akár elnök is lehet belőle. Göncz Árpád legalább lefordította a Gyűrűk Urát, kéremszépen. Mádl Ferenc legalább akadémikus meg jogtudós. Bár amikor előjött a kalapból, róla se tudta senki, hogy melyik rajzfilmben szerepelt, de aztán beletekintélyesedett a szerepbe úgy-ahogy, mert hozott alapanyagot hozzá.

Szili Katalin ezzel szemben az MSZP-ben dolgozik. Az pedig nem egy tisztességes foglalkozás. Buszt vezetni igen. De akinek az van a névjegyére írva, hogy pártpolitikus, az ne számítson semmi jóra. A pártpolitikus nevű figurának ebben a bábszínházban semmiféle presztízse nincsen, a köztársaság közpolgára leginkább korrupt tolvajként írja le, aki egy krumplit nem főzött még életében, de azért valahogy mégis jól él, és szarik a törvényekre magasról.

Speciel Szili Katalinnak nincsenek korrupciós ügyei, igazán nem mondhatja senki, hogy két kézzel tömi a zsebeit, szőlőbirtokokról se tudunk, szolgálati autót se igényelt erején felül. Ráadásul nő, és az állítólag helyénvaló, ha a férfiközpontú társadalom élére egy nőt állítunk. Olyan menő skandináv dolog, mint az Ikea meg a Saab. Szerintem meg erről majd akkor beszéljünk, ha a miniszterelnök helyére találtunk egy nőt, mert nálunk ugyebár az elnök státusa pont olyan, mint a dekoratív barátnőé: öltözködik, fogyaszt, mosolyog, gombokhoz nem nyúl. Magyar köztársasági elnöknek nőt választani nem feminizmus, hanem pont az ellenkezője. Akár jelölhetnénk egy gyereket is elnöknek ebben a csúnya felnőttközpontú társadalomban. Nem is volna hülyeség, komolyan mondom.

De akármilyen tiszta és csinos az MSZP elnökjelöltje, sajnos ilyen előélettel nem lesz belőle nemzetegyesítő címerállat. Azért nem, mert ha őt nincs is oka, a pártját szívből és stabilan utálja az ország körülbelül egyharmada, amikor meg hatalmon van, akkor még többen. Ezek meg olyanok, hogy nem nagyon válogatnak, és a biztonság kedvéért akkor utálják Szilit is.

Emiatt aztán érthető az SZDSZ ellenkezése, tényleg sokkal jobbat tenne a műsornak egy olyan jelölt, aki nem tagja semelyik pártnak, viszont saját jogán borul le előtte a hon, felnézünk rá, szavait isszuk, mert az az ő vére, így aztán alkalmas arra is, hogy szilveszterkor akár háromszázezren is átkapcsoljanak a köszöntőjére. De hát ilyen jelölt nincsen. Sőt, az eddigi elnökök se voltak ilyenek. Nem azért, mert párttagok voltak, hanem mert érdektelenek és tehetetlenek. Szili Katalin a jelölt, és az SZDSZ-nek pedig júniusig van ideje gondolkodni és manőverezni.

Olyat ugyan józanul nem játszunk, hogy mit tennék, ha én lennék az SZDSZ, de mivel ez az elnökválasztósdi tényleg azért van, hogy legyen miről diskurálni, játszhatunk ilyet nem józanul is. És mert ez az intézmény ma kábé annak felel meg, ami Britanniában a királyi udvar, hát épp ideje volna abbahagyni a hőzöngést. Az érveik akceptálhatók, csak épp a tét annyira csekély, hogy nem éri meg a hisztit. Én is sírtam csokiért a közértben, de nem is vettek komolyan a felnőttek, és ráadásul nem is kaptam meg a csokit. Az rendben van, hogy az SZDSZ épülő-szépülő kampányában a különféle kisebbségek mellett exponálja magát, de a köztársasági elnök személye iránt érdeklődők köre olyannyira szűk, hogy az még nekik se éri meg. Innen nézve óvodai veszekedés a kerekes hajóért. Okos enged, szamár szenved.

Mert mégis mi van, ha Szili Katalin lesz az elnök? Semmi sincsen. És ha nem lesz elnök, akkor mi legyen szegény? Hát nem ért semmihez! Politikus. Még tőkét se lopott magának! Menjen vissza a cirkuszba ugrálni?

Attól nem lesz nagyobb súlya ennek a hivatalnak, ha az SZDSZ választja az elnököt. Ahhoz az kéne, hogy a nép válassza, de az ugye egy másik rendszer. Medgyessy Péter már felvetette, igaz, hogy mintegy herevakarás helyett, más mondanivaló híján. Ki lehet próbálni azt is, ha parlamentárisan nem sikerül. De onnantól tétre megy.

Kapcsolódó anyagok:

Szili az MSZP államfőjelöltje

Elnök úr, szupersztár

Államfőválasztási dosszié