Pedig megtörtént. Azért nem árt figyelembe venni, hogy az új szerb/jugoszláv vezetés nem volt éppen határozott. A pénteki tragikomikus letartóztatási kísérlet nem csak a katonaság - amelynek egyik alakulata védte az elnöki villát - és a rendőrség (amely a bilincset és letartóztatási parancsot szállította) közötti félreértést tükrözte, hanem a hatalmon belüli zavart is.
|
Közben meg csak-csak közeledett az a fránya március vége, amikorra valami kézzelfogható eredményt kell felmutatnia Belgrádnak, hacsak nem akar búcsút inteni az amerikai pénzügyi támogatásnak. Batics persze nem látott semmi összefüggést abban, hogy éppen a határidő lejártának utolsó perceiben vették őrizetbe Milosevicset. Persze mindez a véletlen műve. Senki ne gondolja, hogy a politikailag, gazdaságilag romokban heverő ország tulajdonképpen Miloseviccsel vásárolta meg maga számára az újrakezdéshez elengedhetetlenül szükséges washingtoni milliárdokat.
Milosevics még ez egyszer becsületesen keresztbe tehetett volna, csak ő valami miatt nem akarta követni a családi hagyományt. Kötél és fegyver volt ugyan a háznál, de ez utóbbit a lánya használta, ő meg inkább beszállt az autóba. Ám ha bekattant volna, és egy jól koreografált öngyilkossággal fogadja a különleges alkalom miatt odasereglő egyenruhásokat, szentté ugyan nem avatják (rühelli őt az egész szerb pravoszláv egyház, meg nem is volt vallásos), de sokak szemében mártír lett volna. Az meg felettébb kínos lenne. Mert hogyan is festene egy többezres menet, amint éppen zokogó nők és jajveszékelő szocialisták együtt küldik el a francba a belgrádi politikai elitet, meg az országot alaposan lenullázó nyugati kormányokat. No, ugye.
|
Milosevics ugyanis most már tényleg egy bukott diktátor. Tavaly politikai értelemben lett hulla, bebörtönzésével pedig pontot tettek az ügy végére. Ezek után szertefoszlott minden esélye a "nagy visszatérésnek".
Azon persze lehet vacillálni, hogy horvátországi, boszniai, szerbiai, koszovói áldozatok hozzátartozói elégségesnek tartják-e, hogy Milosevicset elítélése esetén - (mondta az igazságügyi miniszter) maximum 15 évre ültethetik le.
Milosevics persze ártatlannak vallja magát, hiányzik neki a családja, meg az otthon melege. A belgrádi börtön előtt az újságírókon kívül azonban senki nem volt. Párt és elvtársai nem bukkantak fel. Milosevics egyedül maradt. Április első napján Milosevicset megviccelte az élet. A kacaj azonban nem hallható. Túl sok mindent követett el ahhoz, hogy örömmel lehetne szemlélni sorsának alakulását.