A bor filozófiája

A győztesnek gratulálni illik, megtette még Szili Katalin is, úgyhogy megragadom az alkalmat, és egyben Orbán Viktor jobb kezét, hosszan rázogatom, mint a rovarirtót használat előtt, mivel Orbán Viktor győzött, kimondta a bíróság, hogy az nem is taggyűlés volt, hanem valami más, zsúr talán, ahol összegyűltek ugyan a tagok, de nem tették ki a taggyűlés taget az elejére, úgyhogy nem ér a nevük.

Na mostan ebből ugyan nem következik, hogy az übernagybetűs Miniszterelnök érintetlen és ártatlan, de az igenis következik, hogy az ÉS nem a színtiszta igazat írta meg, márpedig ha a taggyűlést illetően hazudtak, akkor éppenséggel hazudhattak a többiben is. Még ha a fővádlott be is ismerte, hogy mondott valami hasonlót; a beismerő vallomás ugyanis nem bizonyíték, elképzelhető, hogy Friderikusz Sándor kíméletlenül összeverte őt adás előtt bikacsökkel, és csak azért vallotta be, hogy ilyesmi elhangzott.

De nem taggyűlésen. Taggyűlésen kívül márpedig Orbán Viktor azt mond, amit akar. Azt is mondhatja, hogy ne nyerjünk annyit, meg hogy ne most csináljuk, hanem a választások után - és még mindig a jobb kezét rázogatom, én se tennék másképp, az ilyen megoldásokat díjazza a szoftver, így beszél a kompetens politikus. Választások utánra ütemezi a gyarapodást.

Hogy ez a felmentő sereg jórészt holografikus filmtrükk, azt világosan jelzi a Magyar Nemzeti Pártharsona tudósítása, ahol makacsul hivatkoznak a "gyanúkampány" című dokumentumra, amelyről ugyan már kiderült, hogy ócska hamisítvány, de legalább plusz egy hang a kórusban. Aki annyira hülye, mint amennyire egyesek hülyék, az hiheti, hogy nincs is Tokajban semmi se, csak kitalálták a kommunisták. Az egymilliós törzsgárda megnyugodhat, kiosztották a felfújható mankót, lehet újra kiabálni, hogy viktorviktor. Csak hát ugye velük még népszavazást sem lehet nyerni, a többiek meg alighanem a maga teljességében ismerik meg az ítéletet, ami ugye csak arról szól, hogy nem taggyűlés volt. A többi állítás, a miniszterelnöki ügyeskedés vádja marad, és kétszeresen csattan Orbán Viktor hátán, hiszen ő adott elő nemrég egy szenvedélyes áriát az ügyeskedők ellen, a munkaalapú társadalom nevében. Kéremszépen, a munkaalapú társadalom nem azon spekulál, hogy privatizáljon-e a választások előtt.

Médiaellenszélben kell élnie a gyöngyömnek, szegénykének majd leviszi a haját a médiaellenszél. Ebből is csak az sül ki majd, hogy félrelépett, de nem hivatalosan. Tanulság: ideális esetben minden politikus médiaellenszélben hajózik, az ideális helyzet nem a médiaegyensúly, hanem a totális, mindenkire vonatkozó ellenszél. Ellenvihar. Már amennyiben a sajtónak továbbra is a valós világról kellene tudósítania, és nem valami mátrixról.

Szóval nem taggyűlés volt, ahol elhangzott, hogy "ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk". Még mindig Orbán pracliját fogom, gratulálólag, de azért is, hogy el ne szaladjon. Merthogy ez a ne nyerjünk, ez bizony aggályos. Ha például bemennék a lottózóba, és ott magyaráznék a kisasszonynak, hogy mennyit is nyerjek, akkor bizony elég hülyén néznének rám. Hogy mennyit nyerek tudniillik, az a befolyásomon kívül eső okokon múlik, ellenkező esetben nem nyertem ugyanis, hanem megkerestem, megszereztem, elvettem, elloptam. Az meg sehogysincs jól, hogyha a miniszterelnöknek befolyása van arra, mennyire sikeres a barátai pályázata.

Már csak az van hátra, mit lép erre az ítéletre a Fidesz. Vagy felszínen tartja, és naponta elismételteti az újságírónak álcázott vakondjaival - vagy legyenek inkább csimaszok - , hogy nem is taggyűlésen szerezte az Orbán Viktor a javait, hanem olyan okosan gazdálkodott a miniszterelnöki fizetésével, hogy vehetett a feleségének egy ültetvényt részletre. Hihető, elegáns, üvegzsebesen csengő nóta. Vagy pedig ugyanezen csimaszok megfelelő instruálásával előrángatja Gyurcsány igen hasonló ügyeit. Utóbbi megoldás nyilván sok boldog percet szerez majd a bátor tényfeltáróknak, hiszen azt is tudja mindenki, hogy megvoltak a Ferinek is a hasonló machinációi, legfeljebb nem volt éppen miniszterelnök - ami nem mentség, csak plusz pont a játékban. Majdnem mindegy, mit lép a Fidesz, egyébként, ha lép bármit is. Mindkét stratégia ugyanoda vezet: az ország fele kiköp, átlát a szitán, sőt egyenesen átköp a szitán, és nem megy el szavazni. Legalábbis nem a kétpártrendszerre, az fix.